Clubunk atlétájával, Molnár Attilával beszélgettek, aki a 2024-es EB-n és a párizsi olimpián is nagyot futna.
A 21 éves atléta az M1 aktuális csatornának arról beszélt, nem aggódik amiatt, hogy jövőre a fedett pályás világbajnokság, a szabadtéri Eb és az ötkarikás játékok miatt hosszú versenyszezon vár rá, mert idén bizonyosodott, hogy „jól reagál erre”. „Az Eb-re nem olimpiai felkészülésként tekintek, szeretnék ott is csúcsformában lenni, és egy dobogós helyezéssel elégedett lennék. Az olimpián pedig szeretnék döntőt futni” – jelentette ki a párizsi kvótás sprinter, aki az augusztusi budapesti világbajnokságon 44.84 másodpercre javította a 400 méter magyar rekordját.
Az FTC sportolója számára a fővárosi világbajnokság előfutama a legkellemesebb emlék, az ott kapott hatalmas energiát „egy életre elraktározta” magában. „Szavakkal nem lehet leírni, amit ott átéltem, élénken él bennem a vb emléke. Arra nem tudok válaszolni, hogy mennyit javulhatok még jövőre, mert idén sem tudtam előre, hogy össze fog jönni a javulás. Úgy tűnik, nálam még nem jött el az a pont, hogy lelassuljon a fejlődésem, így izgatottan várom a következő szezont” – tekintett előre a vb-elődöntős Molnár. Kiemelte, a világbajnokság után sok olyan visszajelzést kapott, hogy szívét-lelkét kitette a pályára, ami így is volt. „Ha a pesti vb-n nem volt rajtam teher amiatt, hogy mennyi ember néz, nem hiszem, hogy a világ bármelyik másik stadionjában éreznék terhet. Nem nyomja a vállam semmi, ha idén csak a 44.98-as időt futottam volna, akkor is elégedett lennék” – mondta a májusban futott, idei első országos csúcsáról az atléta.
Meglátása szerint az olimpiai fináléhoz arra lesz szüksége, hogy stabilan tudjon 44.5 másodperc körüli időket futni, mert ha ez megvan, akkor a döntőbe jutás már csak a párizsi állapotán és formáján fog múlni. „Sportszakmailag a táv első felén van javítanivalóm, egyébként pedig el kell fogadnom, hogy ott vagyok az olimpiai döntőbe jutásra esélyesek között” – jelentette ki az U23-as Eb-bronzérmes Molnár, aki még alázatosabban és elszántabban szeretné tenni, amit eddig tett, mert „úgy tűnik, jó az út, amin van”. „Tény, hogy a 44.84 másodperces rekordommal a világranglistán csak a 42. helyet foglalom el, de ha azt is figyelembe veszem, hogy a világversenyeken nemzetenként csak 3-3 atléta állhat rajthoz, máris a legjobb 25-30 között érezhetem magamat. Sokkal fontosabb ennél, hogy az európai riválisok közül csak négyen, a brit Hudson-Smith, a norvég Ingvaldsen, a holland Bonevacia és a portugál Cuelho voltak idén gyorsabbak nálam, különösképpen a brit, aki Európa-csúcsot is javított. A tengerentúliak jóval előttünk járnak, de ha a felkészülésem ugyanolyan eredményes lesz, mint a legutóbbi, a betegségek és a sérülések sem akadályoznak, tényleg lesz keresni valóm az európai elit éremvadászai között.”
„A mércét magasra emeljük, az edzőmnek és nekem is az a véleményem, hogy az első hat közé jutásnál nem adhatjuk alább, sőt, az éremszerzéssel is meg kell próbálkoznunk. Ami viszont az Európa-rekord megjavítását illeti, nos, az már egy másik kávéház, ahol csak a 400 méter nagyágyúit szolgálják ki. Szeretném, ha egyszer nekem is lapot osztanának, amihez viszont újabb egyéni csúcsokra lesz szükségem, arra, hogy jó helyen legyek és jókor, ráadásul a szerencse is engem segítsen. Huszonegy évesen bátran álmodhatok nagyokat, mert tudom, hogy nem csak az önbizalmam nagy, hanem a hozzáállásom is azt tükrözi, hogy nem csak kapni szeretnék az atlétikától, hanem a lehető legtöbbet adni is a sportágamnak.”
Molnár Attila életében is meghatározó szerepet játszik a kultúra. „Pihenésképpen edzőtáborokban szeretek olvasni. Ami a legnagyobb hatással volt rám, az Madách Imrétől Az ember tragédiája. Ezt egyébként láttam színházban is. Az operett előadás előtt utánaolvastam a történetnek, és biztos voltam benne, hogy egy nagyon látványos és nem szokványos darab lesz. Kifejezetten élveztem, végig követhető volt a történet, a látványos díszletek a színpadi táncjelenetekkel együtt lekötött az utolsó pillanatig, nagyon hamar elrepült az idő a nézőtéren.”
