Pólósaink új olasz légiósával beszélgettek.

Vasárnap érkezett meg hazánkba, hétfőn már a népligeti uszodába vezetett az útja. Milyenek voltak az első edzések?
Nagyon nehezek, de az alapozás sohasem könnyű… Néhány nap múlva már jobb erőben leszek, de most sem panaszkodhatok, mert a világbajnokság után tíz napot otthon, Olaszországban edzettem, kondiztam. Jól érzem magam a Népligetben, az uszoda és a környezete is szép, büszke vagyok rá, hogy immár a Ferencvároshoz tartozhatok.

Négy éve világbajnok lett, tavaly VB-döntőt játszott az olasz válogatottal, ám az idei tornán nem jutottak be a négy közé. Csalódásként élte meg a fukuokai szereplést?
Természetesen, az ötödik hely rossz eredmény mifelénk. Nem úgy sikerült az elmúlt időszak, ahogy elterveztem, de amikor nem érem el a célomat, mindig tanulok valamit. Már az előttem álló feladatokra, az új idényre koncentrálok, amely az olimpiai kvalifikáció szempontjából nagyon fontos lesz, szeretnék a válogatottal és a Fradival is jól szerepelni. Biztos vagyok benne, hogy sikeres fejezet következik a karrieremben.

Miért bólintott rá a Ferencváros ajánlatára?
Mert könnyen tudok azonosulni azokkal az értékekkel, amelyeket a klub képvisel. Amikor felhívtak a vezetők, úgy voltam vele, ez nagyszerű lehetőség, szóval nem sokat gondolkoztam, szinte azonnal igent mondtam. Nagyon erős a bajnokság, a Ferencváros a legjobb magvar csapat, ráadásul a játékostársaim közül sokan világbajnokok lettek az idén.

A szintén olasz Luca Damonte két éve erősíti a zöld-fehéreket. Beszélt vele, mielőtt aláírt?
Persze, azonnal felhívtam, miután megkerestek a Ferencvárostól. Dicsérte a körülményeket, azt mondta, nagyon jól érzi magát – amikor vasárnap megérkeztem Budapestre, megértettem, hogy miért. Professzionális közegbe csöppentem, minden adva van ahhoz, hogy eredményesek legyünk.

Nem érezte már jól magát Bresciában?
Dehogynem, szép időszak volt a klubnál eltöltött három év, viszont szükségem volt a váltásra, és a Ferencváros tűnt a tökéletes választásnak.

Mindössze tizenegy éves volt, amikor az új vezetőedző, Nyéki Balázs kiszúrta magának. Emlékszik rá?
Hogyne emlékeznék! Akkor még ő is játékos volt. Olaszországban, a Nerviben légióskodott. Luca egyébként róla is csak jókat mondott, ezer szállal kötődik a Ferencvároshoz, korábban Varga Zsolt segítőjeként dolgozott. Jó a kapcsolatunk, könnyen megtaláltuk a közös hangot – nem csupán azért mert olaszul beszélünk egymással.

Milyen szerepkörben láthatjuk játszani a Ferencvárosban?
Ez majd elválik, mindenesetre azon leszek, hogy a szokásomhoz híven nagyon keményen védekezzek, és kiadjak magamból mindent a csapatért. A beilleszkedéssel biztosan nem lesz gond, értékelem, hogy nyitottak a többiek. Sokukat már jól ismertem, Vogel Somával például ellenfélként klubszinten és a válogatottal is rendszeresen találkoztam. A Bresciával az előző idényben otthon jó védekezéssel megvertük a Fradit, idegenben viszont simán kikaptunk.

A szavaiból, gesztusaiból ítélve nagyon motiváltnak tűnik, szóval van sejtésem, hogy milyen célokkal érkezett Budapestre.
Minden sorozatot szeretnék megnyerni a Fradival, amelyben elindulunk – mi mást is mondhatnék? Azért vagyok itt, hogy trófeákat nyerjek, egyelőre a Magyar Kupára készülünk, de a bajnokságban és a nemzetközi porondon is megcélozzuk a csúcsot.

A Bajnokok Ligájában speciel még nem ért fel oda…
Éppen itt az ideje! Gyerekként VB-címről, olimpiai aranyról és BL-győzelemről álmodoztam – világbajnok vagyok, de az utóbbi kettő még hiányzik. Úgy érzem, a Ferencvárossal valóra válthatom az egyik álmomat, már az elmúlt években is erős volt a csapat, és mi, új játékosok is hozzátehetjük a magunkét. Nehezebb lesz eljutni a végjátékig, mint a korábbi lebonyolításban, sokan pályáznak a trófeára. de hiszek magunkban. Készen állok a kihívásra!

NS