Másodjára találkozunk a kilencszeres bajnok Hamrun Spartansszal, remélhetőleg ezúttal rendben véget is ér a találkozó, nem úgy mint 2010-ben.

Oldalunk indulása óta negyedszerre utazik Máltára a csapat, a 2010. januári edzőtábor után 2014-ben a Sliema Wanderers (1-1, 2-1), 2019-ben pedig a Valletta (3-1, 1-1) ellen selejteztünk – remélhetőleg ma nem kell megelégednünk egy idegenbeli 1-1-gyel.

2014-ben a VisitMalta segítségével egy egynapos túrán is részt vehettünk a nagyjából Pest (nem a megye) méretű, 520 ezres szigetországban, így az országot az akkor született bemutató cikknek a segítségével ismerhetitek meg egy kicsit jobban.

Málta stratégiai fontossággal rendelkezett már az ókorban is, így volt föníciai, római, kartágói, vandál fennhatóság alatt is, majd Bizánc alatt 533-tól elterjedt a kereszténység. De Máltát a Biblia is megemlíti (Az apostolok cselekedetei, 28. fejezet). Pál társaival hajótörést szenvedett, de a helyiek befogadták, ő pedig imájával meggyógyította a helyi herceg, Publius dizentériás apját. Publius át is tért a kereszténységre, ő lett Málta első szentje.

A bizánciakat észak-afrikai mórok követték, 870 és 1090 közt uralták a szigetet és tették meg Mdinát a fővárosnak. A kereszténységet az iszlám uralkodóréteg tolerálta. Őket a normannok verték ki, és az ország a Szicíliai-királyság része lett, majd sok kézen megfordult, volt pl. Anjou-felségterület is. Végül a spanyol királyság része lett. Az országot és Mdina várát rendszeresen megpróbálták kirabolni a kalózok, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.

Az Ottomán-birodalom terjeszkedésétől tartó V. Károly spanyol király 1530-ban a törökök által Rodoszról kivert Johannita Lovagrendnek adta. Szulejmán 1565-ben Máltát is megpróbálta bevenni, negyvenezres sereggel ostromolva meg a mintegy nyolcszáz lovagot, és nyolcezer helyi, főképp civil harcost. A harcok május és szeptember közt zajlottak, míg végül egy utolsó nagy roham után Szulejmán tizenötezer megmaradt katonájával távozott a közelgő téltől tartva. A kevés megmaradt lovag egy új megerősített fővárost alapított a harcok nagy részének helyt adó stratégiai fontosságú öbölben Valletta néven, a törököket visszaverő Vallette nagymester után.

A lovagrend a Szentföld védelmére alakult a 11. század végén és nyolc országból érkeztek nemesi tagjai (a máltai kereszt nyolc ága is erre utal). Máltai tartózkodásuk alatt egy kisebb hajóflottával védték a mediterrán térséget a törököktől és főleg a kalózoktól. Nyolc ország lovagjai nyolc nyelven beszéltek, ezért szállásaik is külön-külön épültek, a máltai mészkőből épülő pazar, főképp barokk városban.

Valetta

1798-ban Napóleon elfoglalta a szigetet Egyiptomba menet, majd két év múlva már brit kézen volt függetlenné válásáig (1964-ig, tíz év múlva lett az ország köztársaság, s 1979-ben hagyta el azt az utolsó brit katona). Málta Nagy-Britannia egyik legfontosabb tengeri bázisa lett, főleg a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitása után. Az első világháborút viszonylag könnyen megúszta a brit gyarmat, amely alatt Máltát a „mediterrán nővérnek” hívták. A szigetnek amúgy is nagy hagyományai voltak a gyógyításban, hiszen a korábban uralkodó Johanniták (a mai Máltai Lovagrend elődei) a katonai tevékenységük mellett ispotályos rend is voltak, így gyógyítottak is. De a szigeten dolgozott a modern betegápolást megalapozó Florence Nightingale is a tizenkilencedik században.

A második világháborút már nem úszták meg ilyen könnyen. A briteknek fontos támaszpontja volt Vallettában, többek közt tengeralattjáró-bázist is fenntartottak. A világháború alatt több mint háromezer bombatámadást szenvedtek el 1940-től három éven át, s a mezőgazdaság terén nem önfenntartó országban komoly éhínség volt, amelyen csak a tengelyhatalmak blokádján átjutó néhány konvoj segített. A leghíresebbet az Ohio nevű olajtanker vezette, a Szent Mária után elnevezett konvoj 1942. augusztus 15-én megakadályozta a sziget kapitulációját, Málta egy évvel később a szicíliai invázió egyik indulópontja is lett. A háborúban mutatott hősiességéért a szigetnek adományozta VI. György a Szent-György keresztet, amely ma is a zászló része. Erről a légi ostromról szól a Máltai történet (Malta Story), egy 1953-as brit háborús film Alec Guinesszel a főszerepben: őt a Csillagok Háborújának Obi-Wanjaként, vagy a Híd a Kwai folyó Nicholson ezredeseként alighanem mindenki ismeri.

Ingyenkonyha a világháború alatti éhinségkor

Érdekesség, hogy bár addigra már csak a lakosság 15%-a beszélt jól olaszul, egészen a bombázásokig minden brit próbálkozás ellenére az maradt a jog nyelve az erős papság miatt. A máltai egy nagyon érdekes keveréknyelv, nyelvtana és alap szókészlete arab, de rengeteg benne az olasz és az angol szó. A számokat és formákat mindig angolul mondják, ami azért van, mert a mai napig angolul kezdik tanulni a matematikát. Az angol kötelező nyelv, jól is beszélik, igaz néha igen szokatlan kifejezéseket használva. Máltán a modern épületek kivételével szinte minden mészkőből készült, az a kultúra része, egy anya például azt mondja a nyakas gyerekének, hogy „kemény a fejed, mint a korallin” (a legkeményebb máltai mészkő).

A mai meccs helyszíne (itt játszottunk a Sliema Wanderers és a Valletta ellen is), a Ta’Qali, egy nagy lapos terület a sziget közepén. A második világháborúban itt volt a brit katonai reptér (ma repüléstörténeti múzeum), egyébként főleg termőföldek voltak erre. A szél miatt a máltai földművesek kőfalakkal választották el a parcellákat, a talajeróziót megakadályozandó. Ez mentette meg az országot az olasz inváziótól, az olasz gépek itt máskülönben könnyen le tudtak volna szállni. Itt épült meg a nemzeti stadion 1981-ben, amely jelenleg 17.000 főt tud befogadni.

Hamrun Közép-Málta egyik tízezres városkája, de a terület mára inkább már a „Nagy-Valletta” néven ismert, teljesen egybenőtt, kétszázezres nagyvárosi övezetnek egy központi kerülete. Nagy-Valetta déli végén van a nemzetközi reptér, míg a nyugatin a Ta’Qali, a kettő távolsága légvonalban 9 km. Hamrun leginkább iskoláiról ismert, több katolikus lányiskola mellett itt található az ország legnagyobb középiskolája is.

1911-ben

A helyi piros-fekete Spartans 1907-ben alakult, a tizes években már kétszeres bajnok volt, a harmincas években viszont megszűnt, a Spartans korábbi játékosaiból egy új csapatot alakítottak ki, a Liberty-t, amelyet aztán 1946-ban visszaneveztek Spartansra, a klub harmadik bajnoki címét így a ’46/’47-es szezonban már régi-új nevükön nyerték meg. Az ötvenes évek elején még meghatározó, rendre dobogós csapat a hatvaas évek végén kiesett, majd sokáig liftezett az első és második liga közt. A nyolcvanas évek megint az „övék” voltak, három bajnokságot és öt kupát nyertek. Málta legjobb csapatává tette őket ekkor a klub nagy anyagi áldozatokat hozó új elnöke, Victor Tedesco – a pályájuk jelenleg is az ő nevét viseli.

A dicsőséges nyolcvanas évek

A nemzetközi kupában először 1983-ban indulhattak, a Dundee 6-0-ás gólkülönbséggel verte ki őket a BEK-ben (0-3, 0-3). Egy évvel később megszerezték első, majd második győzelmüket az északír Ballymena United ellen (2-1, 1-0) a KEK-ben, ezzel ők voltak az első kettős győzelmet elérő máltai klub a nemzetközi kupákban. A következő körben a Dinamo Moszkvának nem tudtak akadályt jelenteni (0-5, 0-1). A következő évtizedben nem tudtak egyszer sem továbbjutni (Dinamo Tirana [0-1, 0-0, UEFA-kupa]; Rapid Wien [0-1, 0-6, BEK]; 17 Nentori [2-1, 0-2, BEK]; Real Valladolid [0-1, 0-5, KEK]; Benfica [0-6, 0-4, BEK], Maribor [0-4, 2-1, KEK]. Ezen évek alatt kétszer győztek, mindkétszer hazai pályán értek el 2-1-es sikert.

A kilencvenes években új stadiont építettek, a műfüves, kétezres Victor Tedescót, majd az ebből adódó anyagi problémák miatt el kellett engedjék legjobbjaikat. Az évezred végén kiestek, majd ismét liftezni kezdtek. A 2008/09-es szezonban is épp kiestek volna, ha korrupció miatt nem zárnak ki másik két csapatot. Így amikor 2010. január végén egy hármas minitornán (45 perces találkozókkal) vettünk részt a Spartans otthonában, akkor épp elsőosztályúak voltak (a harmadik résztvevő a másodosztályú Mosta volt). A 2010. január 28-án rendezett torna első meccsén 2-0-ra nyertünk a Mosta FC ellen (Rósa és Elding góljaival), majd a két máltai csapat összecsapásán a Spartans nyert 1-0-ra. A „döntőn” a Fradi a Megyeri – Joaquin, Dragóner, Balog, Alcantara – Adnan – Fitos, Vass M. – Tóth B. – Mamity, Jang összeállításban játszott, az ömlő esőben a meccs csendben zajlott a 24. percig a nagyon hangulatos kis arénában.

A Fradi a Victor Tedesco stadionban 2010-ben

És itt átadjuk a szót 13 évvel ezelőtti önmagunknak:

Történt, hogy Balogot szerette volna lemészárolni egy máltai, Zoli nem hagyta magát, a máltai sem, mindenki igyekezett igazságot szolgáltatni. A csapatok levonultak, ment a durcázás, mi pedig szerettük volna folytatni – a játékvezető máshogy gondolta, és lefújta a találkozót.

„Mi szerettük volna folytatni ezt a mérkőzést, de a játékvezető sajnos máshogy döntött, sajnálom.” – Dave McCarthy

„Balogot leköpték és lekönyökölték, én a csapattársam segítségére siettem, aztán hirtelen tumultus alakult ki. Azt láttam, hogy Eldinget is megütötték. Sajnálom hogy így lett vége, szerettük volna befejezni a meccset, úgy éreztem, jobbak voltunk mint ellenfelünk.” – Dragóner Attila

A 2013-ban kitört máltai bundabotrány részese volt a Spartans is, két vezetőségi tagját életük végéig eltiltották. 2020-ban a továbbra is bukdácsoló csapat új elnököt talált. Joseph Portelli azonnal leigazolt három fiatal máltai válogatottat és majd’ húsz év után megszerezték a nyolcadik bajnoki címüket a COVID miatt lerövidített 2020/21-es szezonban. A Bajnokok Ligája selejtezőben aztán nem indulhattak a 2013-as bundabotrányban betöltött szerepük miatt.

A következő szezonban harmadik helyen végeztek a bajnokságban, kilenc ponttal a győztes Hibernians mögött. Az edző Mark Buttigieget így 2022 nyarán a szerb Branko Nisevity váltotta, és egyből elérte a máltai klubfutball egyik legnagyobb sikerét. Az EKL-selejtezők első körében az idén a DVSC-t megizzasztó Alaskertet (0-1, 4-1), a második körben pedig a Mostart (1-0, 1-0) ütötték ki. A harmadik körben a Levszki Szófia volt az ellenfelük. A Máltán induló párharc első meccsének utolsó pillanatban a bolgár Filip Krasztev győztes gólt szerzett, így győzelemmel várhatta a szófiai visszavágót a Levszki. A visszavágó krimibe illően alakult. A Spartans előbb egyenlített, majd Matthew Guillaimier révén fordított a 78. percben, jöhetett a hosszabbítás. Amikor a balbekk Tsunami megszerezte a bolgárok egyenlítő gólját egy szögletből a ráadás első percében, alighanem mindenki úgy gondolta, a Szófia megy tovább. De Ryan Camenzuli nem, aki gyakorlatilag a középkezdésből, egy visszatett labdát betekerve egyenlített. A máltaiak kihúzták a hosszabbítást is, majd mind a négy tizenegyesüket belőtték a büntetőpárbajban, míg a két Levszki-gólszerző, Krasztev és Tsunami kihagyta a sajátját (4-1), így a Hamrun jutott tovább egy nemzetközi kupa playoff körébe első máltai csapatként.

Ott a Partizan Belgrád volt az ellenfelük. Az idegenbeli találkozó sima szerb sikert hozott (4-1), a Spartans a visszavágón megszerezte a vezetést, majd a Partizan 3-1-re alakított az állást. A máltai csapat azonban nem adta fel, az utolsó 10 percben két büntetővel ikszre hozta a visszavágót.

A tavalyi, 2022/23-as bajnoki szezont nagyon magabiztosan, 16 pontos előnnyel nyerte meg a Spartans a Birkirkara előtt, áprilisban mégis új edzőt hozott – a korábbi olasz válogatott Luciano Zauri érkezett, aki 2019/20-ban és 2022-ben összesen 29 meccsen irányította az előbb Serie B-s, majd Serie C-s Pescarát. A tavalyi szezon házi gólkirálya, a 21 gólos Elvis Mashike Azerbajdzsánba igazolt, ahogy távozott a csapat talán legjobbja, a kétszeres év játékosa, a 28-szoros máltai válogatott Matthew Guillaumier is, aki a lengyel Ekstraklasában, a Stal Mielecben folytatja.

A nyáron érkezők közt messze a legnagyobb név a 40 éves, korábbi olasz válogatott kapus, Federico Marchetti. A Lazióban 200 meccsen pályára lépő hálóőr az elmúlt években második-harmadik számú kapus volt a Genoában. A montenegrói csatár, Uros Djuranovic tavaly a Kecskemétben – nem – játszott egy fél évet, a 2021-22-es szezonban azonban 13 gólig jutott a szerb élvonalban – rá az első meccsen nem számíthat ellenfelünk, piros lapos eltiltását tölti. Julijan Nenov a bolgár élvonalbeli Lokomotívtól érkező szélső, míg a középpályás Nemanja Krisztity 100 szerb élvonalbeli meccsel rendelkezik.

Ebben a szezonban eddig négy tétmeccsük volt, a BL-selejtező első körében Abu Fani korábbi klubja, a Makkabi Haifa volt az ellenfél. A máltai odavágón úgy nyert a Makkabi 4-0-ra, hogy a hazaiaknak több lövése (17 ill. 9) és nagyobb xG-je volt (1.94 – 1.47). A találkozó többször félbeszakadt, egyszer fél órára, mikor a Haifa-drukkerek fáklyával felgyújtották a pályát. A hazai drukkerek Palesztinát éltették, közbeavatkozott a rendőrség, verekedések is voltak, öt vendégdrukkert le is tartóztattak. A Makkabi 1 meccsen szurkolói nélkül kell vendégeskedjen, míg a Hamrun Spartans felfüggesztve egymeccses szektorzárat kapott. Az izraeli visszavágó az eredmény (2-1) ellenére sokkal simább volt (xG: 2.05 – 0.31).

A kiesést követően az EKL-ben a Karaisvilit foglalkoztató Dinamo Tbiliszi volt az ellenfelük. Hazai pályán 2-1-re győztek egy 98. perces találattal, de 51%-ban birtokolták a labdát, több lövésük is volt grúz ellenfelüknél (13/8, 1.45 – 0.8). A visszavágón az első félidő legvégén Djuranovic szerzett vezető gólt, majd a szünetben összeszólalkozott a hazaiak edzőjével, a fehérorosz játékvezető mindkettőjüket kiállította. Így a második félidőt emberhátrányban, a buszt betolva focizták végig (22%-os labdabirtoklás, 15-1-es kapuralövési arány, 1.3 – 0.03-as xG) és hősiesen tartották az eredményt, így hozzánk hasonlóan kettős győzelemmel jutottak tovább az EKL-selejtező harmadik körébe.

Zauri edző (a grúziai második félidőt leszámítva) mindig 5-3-2 / 3-5-2-es felállásban játszatta csapatát eddig a szezonban, normális esetben 8-10%-nyi hosszú labdával, nem túl gyors focival (15-15.5 közti passz/perc mutató), a letámadást nem erőltetve (11-23 közti PPDA) – igaz a Haifa ellen hazai pályán még próbálkoztak ezzel. 31 labdát szereztek az izraeliek térfelén, a következő három találkozón azonban összesen csak 28-at.

Marchetti mellett gyakorlatilag végigjátszotta az eddigi 4 meccset a szófiai hős Ryan Camenzuli (aki 35-szörös máltai válogatott), a Dinamóban nevelkedett horvát középpályás, Roko Prsa, és a középhátvédek: Ognjen Bjelicsity (75 szerb élvonalbeli találkozó), a brazil Emerson és Steve Borg (76-szörös máltai válogatott). A Tbiliszi ellen hazai pályán két gólt szerző jobbhátvéd Joseph Mbong (49-szeres máltai válogatott) és az osztrák élvonalbeli tapasztalattal rendelkező Seth Paintsil kiemelendő még – ő a ‘mi’ Józsink huszonhét éves bátyja.

A védelem minden bizonnyal a Marchetti – Mbong, Borg, Emerson, Bjelicsity, Camenzuli lesz, előttük Prsával, hogy a horvát mellett és előtt melyik négy játékos várható, az kevésbé biztos. Krisztity, a brazil középpályások Elionay és Eder, Paintsil, Nenov vagy akár a 21-szeres válogatott Juan Corbolan is játszhat, míg csatárposzton a brazil Jonny vagy a 28-szoros máltai válogatott, de a szezonban peremember Luke Montebello is pótolhatja a kiállított montenegróit.

A máltai csapatoknak kevesen szurkolnak, például a Sliema Wanderers elleni meccs napján a stadionban lévő fitnesszteremben nem is tudtak arról, hogy ott aznap meccs lesz. A Spartans bajnoki meccsen párszázan, a nemzetközi meccseiken egy-kétezren szoktak lenni, a Haifa ellen 1600-an, a Dinamo ellen 1300-an voltak kint – de fanatikusok azért vannak, Tbiliszibe is jópáran elkísérték a Hamrunt.