Izgalmas hely Málta, főleg ha az embert egy történész vezeti körbe a szigeten. Még kedden, a szomorú meccs előtt a Visitmalta.hu segítségével jutottam olyan lehetőséghez, hogy egy történész vezessen körbe Vallettán, Mdinán és másutt, ezeket az élményeimet osztom meg most veletek, Málta – itt-ott számunkra is ismerős fordulatokban gazdag – történelmével egyetemben.
A kedd reggelt egy bőséges reggelivel kezdtem, szállásadóim, Manuel és Miriam társaságában, majd megérkezett a Máltai Turisztikai hivatal munkatársa, Joseph, akiről később kiderült, hogy egyetemi tanársegéd is, történészként. Sofőrünk is volt, Karmenu (ez egy férfinév!), aki egy Peugeot-val szállított minket igen készségesen.
Máltára az első emberek az újkőkorban, mintegy 7000 éve érkeztek a mintegy 100 km-re fekvő Szicília felöl (a kisebbik lakott szigetről, állította Joseph, tiszta éjszakákon még az autók fényeit is látni). Nem sokkal később érkezett el a Templom-éra, melynek legszebb példája, a Ggantija templom, Gózó szigetén – sajnos ide nem látogattunk el, a napot a nagyobbik szigetén töltöttük. Ezt a templomot a helyi mitológia szerint egy óriásnő építette.
Egy kis gyalogtúra után eljutottunk viszont Clapham Junctionhoz (az angolok nem tudták kimondani, hogy MisrahGharil-Kbir), ami egy másik, már bronzkori (egyesek szerint föníciai) vájatok közel a festői Dingli-sziklákhoz, melyek nagyon szabályos és kiterjedt ’kerékvájatok’, melyeknek céljáról máig vitatkoznak a helyi történészek. Van, aki szerint valódi kerékvájatok, van, aki szerint öntőző rendszer. Joseph nem akart állást foglalni.
Innen nem messze megnéztünk egy római kőfejtőt, föniciai sírokat, s egy barlangrendszert, amelyben a bronzkor alatt éltek a helyiek, majd még évezredekig, mint megtudtam, még ma is élnek ketten egy barlangban: igaz az már teljesen felszerelt, légkondicionált, napelemekkel felszerelt, kényelmes otthon.
Málta, stratégiai fontossággal rendelkezett már az ókorban is, így volt föníciai, római, kartágói, vandál fennhatóság alatt, majd Bizánc alatt 533-tól elterjedt a kereszténység. De Máltát a Biblia is megemlíti ( Az apostolok cselekedetei , 28. fejezet). Pál társaival hajótörést szenvedett, de a helyiek befogadták, ő pedig imájával meggyógyította a helyi herceg, Publius dizentériás apját . Publius át is tért a kereszténységre, ő lett Málta első szentje.
A bizánciakat észak-afrikai mórok követték, 870 és 1090 közt uralták a szigetet és tették meg Mdinát a fővárosnak. A kereszténységet az iszlám uralkodóréteg tolerálta. Őket a normannok verték ki, és az ország a Szicíliai-királyság része lett, majd sok kézen megfordult, volt pl. Anjou-felségterület is. Végül a spanyol királyság része lett. Az országot és Mdina várát rendszeresen próbálták meg kirabolni kalózok, hol kisebb, hol nagyobb sikerrel.
A terjeszkedő Ottomán-birodalom terjedésétől tartó V. Károly spanyol király 1530-ban a törökök által Rodoszról kivert Johannita Lovagrendnek adta. Szulejmán 1565-ben Máltát is megpróbálta bevenni, negyvenezres sereggel ostromolva meg a mintegy nyolcszáz lovagot, és nyolcezer helyi, főképp civil harcost. A harcok május és szeptember közt zajlottak, míg végül egy utolsó nagy roham után Szulejmán tizenötezer megmaradt katonájával távozott a közelgő téltől tartva.
A kevés megmaradt lovag egy új megerősített fővárost alapított a harcok nagy részének helyt adó stratégiai fontosságú öbölben Valletta néven, a törököket visszaverő Vallette nagymester után.
A lovagrend a Szentföld védelmére alakult a 11. század végén és nyolc országból érkeztek nemesi tagjai (a máltai kereszt nyolc ága is erre utal). Máltai tartózkodásuk alatt egy kisebb hajóflottával védték a mediterrán térséget a törököktől és főleg a kalózoktól. Nyolc ország lovagjai nyolc nyelven beszéltek, ezért szállásaik is külön-külön épültek, a máltai mészkőből épülő pazar, főképp barokk városban.
1798-ban Napóleon elfoglalta a szigetet Egyiptomba menet, majd két év múlva már brit kézen volt függetlenné válásáig (1964-ig, tíz év múlva lett az ország köztársaság s 1979-ben hagyta el azt az utolsó brit katona). Málta Nagy-Britannia egyik legfontosabb tengeri bázisa lett, főleg a Szuezi-csatorna 1869-es megnyitása után.
Az első világháborút viszonylag könnyen megúszta a brit gyarmat, amely alatt Máltát a „mediterrán nővérnek” hívták. A szigetnek amúgy is nagy hagyományai voltak a gyógyításban, hiszen a korábban uralkodó Johanniták (a mai Máltai Lovagrend elődei) a katonai tevékenységük mellett ispotályos rend is voltak, így gyógyítottak is. De a szigeten dolgozott a modern betegápolást megalapozó Florence Nightingale is a tizenkilencedik században.
A második világháborút már nem úszták meg ilyen könnyen. A briteknek fontos támaszpontja volt Vallettában, többek közt tengeralattjáró-bázist is fenntartottak. A világháború alatt több mint háromezer bombatámadást szenvedtek el 1940-től három éven át, s a mezőgazdaság terén nem önfenntartó országban komoly éhínség volt, amelyen csak a tengelyhatalmak blokádján átjutó néhány konvoj segített. A leghíresebbet az Ohio nevű olajtanker vezette, a Szent Mária után elnevezett konvoj 1942. augusztus 15-én megakadályozta a sziget kapitulációját, Málta egy évvel később a szicíliai invázió egyik indulópontja is lett. A háborúban mutatott hősiességéért a szigetnek adományozta VI. György a Szent-György keresztet, amely ma is a zászló része. Erről a légi ostromról szól a Máltai történet (Malta Story), egy 1953-as brit háborús film Alec Guinesszel a főszerepben: őt a Csillagok Háborújának Obi-Wanjaként, vagy a Híd a Kwai folyó Nicholson ezredeseként alighanem mindenki ismeri.
Ingyen konyha a világháború alatti éhinségkor
Érdekesség, hogy bár addigra a lakosság csupán 15%-a beszélt jól olaszul, egészen a bombázásokig minden brit próbálkozás ellenére az maradt a jog nyelve az erős papság miatt, így kalauzom, Joseph apjának, aki 1939-ben született, még olasz a születési anyakönyve, míg édesanyjának, aki két évvel később, már angol. Az, hogy ki követi az angol, s ki az olasz focit, származási alapon múlik, mondja Joseph, aki bevallja, ő a Juvét követi. Máltai csapatoknak kevesen szurkolnak, a meccs napján a stadionban lévő fittnessz-teremben nem is tudtak arról, hogy ott aznap meccs lesz.
Apropó nyelv. A máltai egy nagyon érdekes keveréknyelv. amely nyelvtana és alap szókészlete arab, de rengeteg benne az olasz és az angol szó. A számokat és formákat mindig angolul mondják, ami azért van, tudom meg, mert a mai napig angolul kezdik tanulni a matekot. Az angol kötelező nyelv, jól is beszélik, igaz néha igen szokatlan kifejezéseket használva. A hibátlanul beszélő Joseph például majd minden mondatát úgy fejezte be, hogy „I must say”, ami a nap végére rám is átragadt.
Máltán a modern épületek kivételével szinte minden mészkőből készült, az a kultúra része, egy anya például azt mondja a nyakas gyerekének, hogy „kemény a fejed, mint a korallin” (a legkeményebb máltai mészkő), Joseph elárulja, ő is használja gyerekeinél.
Mdinában megpihentünk, ahol megvendégeltek egy remek kis helyi étteremben, nyúlmájat ettem balzsamos szószban – remek volt. A helyi konyha a dél-olaszra hasonlít, de a nyúl és a sertés nagyon népszerű valamint büszkék a kenyerükre és a süteményeikre.
Mdinában már többször jártam, igazán festői vár, 2010-ben részletesebben is bemutattam, de más volt egy szakértő mellett bejárni azt. Mdina arab alapokra épülő vár, amelyet egy földrengés után már barokk stílusban építettek újjá. Így a bejárattól jobbra az igazságügyi palotában így történhetett, hogy a szimmetriára törekvő olasz építész teljesen használhatatlan, alig egy méter széles szobákat alakított az épület jobb oldalán, a várfalnál. Kalauzom megmutatta merre volt az a titkos alagút, amellyel a várba bezárkózó francia katonákat (akiket Napóleon zsold nélkül hagyott, így azok a templomokból raboltak maguknak aranyat.) kicselezték 1800-ban.
Mdina főképp ma már turistákat kiszolgáló ’díszletváros’, két apácarend is működik a várban, a Bencések nagyon szigorúan nem is hagyhatják el a zárda területét, mintegy húszan élnek imáiknak a zárda területén, s engedélyük van arra is, hogy azon belül temethessék el hallottaikat. A Karmelita-rend temploma is igen impozáns, s a már visszavonult volt máltai bíboros is a Szent Pál székesegyház szomszédságában lakik. Van még pár korábbi nemes család, akik megengedhetik, hogy ott lakjanak, de a jelenlegi bíboros is inkább a szomszédban lévő Attardban lakik, az a helyi ’Rózsadomb’.
Vallettában sétánkat a Kasztillai fogadó (az Auberge de Castille, a kasztillai lovagok korábbi szállása) kezdtük, ez most a máltai miniszterelnök hivatala, mellette a felső Barakka kert (mely eredetileg az olasz lovagok pihenését szolgálta) fantasztikus kilátást ad a Nagy öbölre (Grand Harbour). Alattunk vannak a Lascaris War Rooms (háborús irodák) melyek ma is látogathatók innen irányították a helyi brit hadiflottát a világháború alatt. Eisenhower és Montgomery itt tervezte meg a szicíliai inváziót. Kötelező megálló minden hadtörténet iránt érdeklődőnek. A kert alsó szintjén az ágyuk minden nap délben és négykor megszólalnak, emlékeztetve a háború áldozataira.
Tovább a kereskedő (Merchant) és a Köztársaság (Republic) utcákon haladtunk, számtalan szép barokk és neoklasszicista épület, volt lovagi fogadók, nemesi házak mellet haladunk el a vallettai félsziget kellős közepén. Atz épületekbe később erkélyeket toldottak, a lovagok – amúgy megvetett – mór szolgáinak hatására.
Málta sokaknak szürkének tűnhet, hiszen gyakorlatilag minden épület mészkőből épült, de nekem inkább ősinek, kortalannak tűnik. Nem véletlenül volt Mdina az eredeti Királyvár a Trónok harcában, s a gózói Azúr ablak a Dothraki esküvő helyszíne. Gózó és Comino egyébként is kötelező azoknak, akik odavannak a természet szépségeiért. A második legnagyobb szigeten , A Máltától 9 kilométerre található Gózón, mely az ország éléskamrája, a már említett Azúr ablak mellett a felejthetetlen kék lagúnát is rejti. Comino a búvárok paradicsoma és a harmadik és egyben utolsó lakott sziget hat állandó lakóval. De ha már természeti csodák: a fő sziget, Málta déli részén lévő Kék Grottón átcsónakázni is felejthetetlen élmény.
De vissza még egy pillanatra Vallettába: a Függetlenség téren található a volt Nagymesteri palota, amely most az elnöki hivatalnak ad helyt. Ezelőtt a koloniális időkre emlékeztető zenével szinkronizált szökőkút van. Nem messze innen Joseph mutat egy árkádot, amely egész finom kőművesmunka. „Ha itt elerodálódik a kő, akkor nem tudjuk majd újra így megcsinálni, egyszerűen nem tudjuk a technikát”, mondja Joseph. Aki egyébként láthatóan büszke arra, hogy nagy ütemben restaurálják a műemlékeket, az EU-s források jelentős részét erre költi az ország.
Kiemelkedő fontosságú azonban a Szent János katedrális, amely eredetileg az 1565-ös török ostrom után épült, ezért kívülről egyszerűnek tűnhet, de belseje a barokk egyik csúcspontja, fantasztikusan díszes és számtalan más kiváló műalkotás mellett Caravaggio remekművét, Keresztelő Szent János lefejezését is rejti. Kihagyhatatlan!
Nem messze ide van a főváros egyetlen anglikán temploma, a Szent Pál székesegyház. Ez még 1839-ben épült, mikor az igen vallásos Adalaide királynő a szigetre látogatva felháborodva tudta meg, hogy a gyarmaton nincs temploma az egyháznak. Hatvan méteres tornyával ez lett Málta legnagyobb temploma, s egyben épülete, hisz törvény szerint egy épület sem lehetett magasabb a templomoknál. Ez fájó pont maradt a szinte kizárólag katolikus ország számára, így mikor a szomszédos Karmelita templom dómja elpusztult a bombázásokban, figyeltek, hogy az már magasabb legyen. Az országnak számtalan temploma, kápolnája van, ezek közül 460 még ma is működik a 410,000-es országban. „Minden napra egy templom!”, mondja Joseph. A sok útszéli kis kápolna gondot okozott a brit hatóságoknak is, mert ezekbe menekültek a bűnözők, ezért nagy nehezen, a Vatikánon keresztül elérték a máltai egyháznál, hogy ezekre 1828-ban kikerüljön a „Non gode immunita’ ecclesia” felirat, azaz: „nem élvez eklézsiai immunitást”.
Nevezetes templom még a mostai dóm, mérete miatti is (a negyedik legnagyobb a világon), de leginkább azért, mert mikor 1942-ben egy német kétszáz kilós bomba átszakította a mennyezetet, az nem robbant fel a misére várakozó mintegy 300 hívő közt. A bomba deaktiválva ma is a templom oldalában található, ez volt „a máltai csoda” (Itt még egyedül, hétfő esti sétám során jártam).
Az ország államvallása a katolikus az alkotmányban rögzített módon. 2011-ig nem volt engedélyezve a válás és az abortusz a mai napig sem. Gózón, mai napig az emberek 73%-a aktív hívő, míg az egész országban ez az adat 53%. A második legnagyobb vallás ma már az iszlám, de a muszlimok nagy része külföldi bevándorló, a háromezer muszlim közül 150 született máltai.
Ezek a kőkerítések akadályozták meg az olasz inváziót
Mikor itt tartunk, már közeledik a meccs időpontja, így a nemzeti stadionnak is otthont adó Ta’Qali felé tartunk. Ta’Qali egy nagy lapos terület a sziget közepén. A második világháborúban itt volt a brit katonai reptér (ma repüléstörténeti múzeum), egyébként főleg termőföldek voltak erre. A szél miatt a máltai földművesek kőfalakkal választották el a parcellákat, a talajeróziót megakadályozandó. Ez mentette meg az országot az olasz inváziótól, az olasz gépek itt máskülönben könnyen le tudtak volna szállni, meséli Joseph. Még van egy kis időnk, így betérünk a stadion melletti kézműves faluba, itt előbb az üvegműveseket, majd a filigree-nek nevezett nagyon aprólékos és finom ötvösmunkát figyelhetem meg, lenyűgöző mesterségbeli tudással és gyorsan dolgoznak az ékszerkészítők. Eztán irányba vettem a stadiont, a többit láttátok ti is…
Máltának ezen felül strandjai (a Golden Sands Beach a leghíresebb), és bulinegyedei is vannak (ilyen többek közt St. Julian), rengeteg brit és nyugat-európai fiatal ereszti ki a gőzt, a sziget e részein. A máltaiak barátságosak, készségesek, s rendkívüli módon szeretnek beszélgetni. Az ország nem drága, a Balaton néhol drágább, szállást az ötcsillagos tengerparti hotelektől az olyan családi szállásokig, mint az enyém volt, mindenfélét találni.
A turistáknak az egyetlen igazi macera talán a közlekedés, erre jó felkészülni minden nap elején. A 2010-ben még működő, majd száz éves angol buszokat (sajnos, teszem hozzá), lecserélték, a buszhálózat kiterjedt és a napijegy három euró körül van. Sajnos azonban a buszok, bár légkondicionáltak, nagyon kiszámíthatatlanul járnak. (Joseph elárulta, e mögött politikai gondok is vannak). Érdemes kinézni előre az útirányokat, megállókat, mert a taxik (főleg a leinthető fehérek) bizony igencsak hiénák. Jobb opciót kínálnak a fekete taxik, ezeket legalább negyed órával előre telefonon kell megrendelni. Az autóbérlés is opció, de a közlekedés balkormányos és fel kell készülni a nagy, nem túl gyors forgalomra a kacskaringós utakon. Ha valaki gyakorlott pesti bringás, annak a bringabérlés talán a legjobb opció, bár gyakorlatilag nincsenek biciklisek az utcákon. Állítólag a dombok miatt, de nem tűntek vészesnek – az ország legmagasabb pontja, a Dingli-sziklák 253 méteren vannak.
Szóval: hajrá! Mindenkinek szívből tudom ajánlani Máltát, én még biztos megyek, de akkor nem nyáron. A napon ugyanis szédítő meleg van egész nyáron, amit a sós tengeri párás levegő csak még nehezebbé tesz. De az év hátralévő részében kellemes az idő, még télen is 18-22 fok a napi átlag. Nekem inkább az való.
Köszönöm Joseph-nek és a Visitmalta-nak ezt a nagyon tanulságos napot. Remélem csütörtök este az aznapi meccset is elfelejthetem!
