Militár Iván elemezte taktikai szempontból a vasárnapi meccset.

Máté Csabának a helyzete egyedi, különleges, egyúttal komplikált is, amikor a jelenlegi Fradit kell határozatlan ideig vezesse. Könnyebbség Máténak, hogy már nem először került ebbe a helyzetbe, ugyanakkor most először fordult elő az, hogy látszólag van esélye a véglegesítésre. Akárhogyan is, hozzám hasonlóan, Máté is biztosan feltette önmagának és a segítőinek a kérdést: mennyit változtassunk a korábbiakhoz képest? Változtassunk-e egyáltalán?

Ha túl sokat változtatna a Ferencváros jelenlegi és egyelőre csak beugró stábja, akkor ugyan látványosan letenné a névjegyét, jelezve, hogy ők tele vannak ötletekkel és készen állnak a saját arculatukra formálni a Fradit. Ha semmit nem változtatnának, akkor bár egy stabil Fradit kapna a nézőközönség, azonban Máté stábja a kis mozgásterét prezentálná mindenkinek.

Máté a tökéletes utat választotta: pont annyit változtatott, pont annyi rendezettséget vezetett be, amennyi hiányzott Sztanyiszlav Csercseszov alatt. És pont annyi szabadságot hagyott meg, pont annyi személyi változtatást eszközölt, amennyi nem bontja meg az öltözőt, de elég muníciót ad ahhoz, hogy saját üzeneteit átadhassa a csapat vezéreinek.

Kezdjük a legszebbel: azzal, hogy Máté Lisztest árnyékéknek jelölte, már többet innovált, mint Csercseszov teljes ferencvárosi időszakában összesen. Lisztes játéka azt is jelentette, hogy Tokmac Nguen a padon kezdett, Marquinhos is, viszont így Owusu megmutathatta miért igazolta le a Fradi – agresszív és dinamikus volt, ráadásul magabiztos a labdával is akár egy az egy ellen, akár összjátékban. Tokmac jelenlétének hiánya egyébként azért sem jelentkezett problémaként, mert Kristoffer Zachariassen sokkal alázatosabb, figyelmesebb és fegyelmezettebb a honfitársánál.

Érdekes téma egyébként Tokmac esete, hiszen Csercseszov nevetségesen magasra tolt szabadságfoka rá kifejezetten negatív hatással volt, főleg onnantól, hogy az orosz még védekező középpályásként is számolt vele. Ha rajtam múlna, innentől kezdve Tokmackal maximum csereként számolnék – Zachariassen, Marquinhos, és Mohammed Abu Fani is jobb teljesítményt nyújtana, nyújtott, és nyújt majd az irányító posztján.

A Ferencváros magyar edzője a jobb oldali védő pozíciójában is húzott egy váratlant: ahogyan a Shamrock Rovers elleni Konferencia Liga-selejtezőiben, úgy most is azt a Cebrail Makreckist játszatta Botka Endre vagy Henry Wingo helyén, aki igazából belső középpályás és nem védő. Ez a húzás megint apró változtatás Máté részéről, ugyanakkor nagyon okos is. Josep Guardiola mondta egyszer, hogy ha tehetné, akkor 11 belső középpályással állna fel. Nos, Máté úgy tűnik, hogy figyelt ezekre a szavakra, hiszen Makreckis labdabiztosabbá tette a Ferencvárost és védekezésben sem okozott gondot a fiatal lettnek a feladatok megoldása.

Visszatérve Lisztesre, fontos látni: Szoboszlai Dominik után Lisztes egy olyan újabb fiatal magyar labdarúgó, aki kilóg a mezőnyből, ráadásul nem fizikálisan vagy a nagy akarása miatt, hanem játékkészsége, az ellenfél kapuja előtti viselkedésmódja, és legfőképpen életvidám mentalitása miatt. Lisztes egy olyan tehetsége a magyar futball jelenének, akit csak elrontani lehet. Elképzelhetőnek tartom, hogy Máté éppen az az edző, aki képes lehet a naivitásból adódó kilengéseket kordában tartani, majd ugyanazzal a lendülettel felszabadítani Lisztes azon kreatív energiáit, amelyhez foghatót az OTP Bank Ligában nem találhatunk magyar játékostól.

Részletes elemzés, képekkel: bunteto.com