Újabb nyilatkozatcsokor a VB-győztesektől.

Pohl Zoltán

Nagyon boldogok vagyunk, világbajnokok lettünk! Még nem is sikerült teljesen felfogni. Az első negyedet nagyon jól kezdtük, akkor úgy tűnt, mintha könnyebb lenne a dolog, de aztán egy óriási meccs lett belőle. És amit Soma itt a végén művelt…, az hihetetlen. Köszönöm neki, mert bántott, hogy a meccs végén azt a lefordulást nem tudtam belőni. Így megnyugodtam és tényleg nagyon boldog vagyok.

Vogel Soma

– Az ötméteresvédéseknél tudtál gondolkodni? Tehát eszedbe jutott olyasmi, hogy ez az ember ide lövi vagy teljesen extázisban védtél? Hogy volt ez?
– Tudtam gondolkodni, igen. A párbaj elején még Bandival és a Marcival átbeszéltük, hogy nagyjából ki hova lőhet, statisztika alapján néztük ezt, de emellett azért kellett egy kis megérzés is, ami végül is egész jó arányban be is jött.

– Lehet mondani, igen… Gyakorlatilag világbajnokok lettetek emiatt.
– Igen, de természetesen ehhez kellettek a mezőnyjátékosok is és a lövőink is, hogy azért eggyel többet belőjenek, mint amennyit a görögök lőttek. Gyerekként arról álmodoztam, hogy a margitszigeti uszodába belépve az én nevem is ott lesz a márványtáblán, amelyen a világbajnokok szerepelnek. Valóra vált álom, hogy a gyerekeim, az unokáim is láthatják majd ezt, de van egy másik álmom is. Egy másik táblára is fel szeretnék kerülni: az olimpiai bajnokokéra.

Varga Zsolt

– Érzésekben mennyiben más kapitányként ilyen szép aranyérmet nyerni a válogatottal, mint volt játékosként?
– Edzőként teljesen más. Ugyanaz a sport, de teljesen más munka. A játékoslét az edzésekkel, az önmagunkért való feleléssel, hogy jó állapotban legyünk, a játékunkkal való küzdelem, hogy lövünk gólt, védekezünk, vagy ha én centerként beszélek erről, hogy kaptam-e kiállítást, hol álltam, messze vagy sem. Egy szegmense a globális egésznek, ami az edzői munka. El kellett tudnom engedni ezt a részt, azt a mentalitást, amivel én rendelkeztem játékosként. Hogyha kellett, akkor napi hét órát dolgoztam, hogy ezt ne erőltessem rá a játékosokra, mert attól csak szétforgácsolódnak. Ez tapasztalat, azért voltak akik kaptak ilyet, és egyszerűen meg kellett tanulnom egy teljesen új utat. Éveken keresztül azzal voltam elfoglalva, hogy egy mérkőzés után hogy tudom magamat újraépíteni, és újra és újra és újra. Öt év volt a folyamat megérteni, hogy mégis miről szól az edzősködés. Fokozatosan jöttek a játékosok, jöttek az eredmények, és mindig van egy leszűrendő tapasztalás, hogy oké ez az év erről szólt, elértük a csúcsot a BL-ben, aztán jött az újraépítési időszak. Mindegyiknek megvolt a maga sajátos területe. Ezt a Fradinak köszönhetem. Ott lettem edző, először játékosként álltam a parton, hiába hívtak Zsolt bá’-nak, az ember először még játékos, sőt 90 százalékban még játékos, és ez alakul át. Meg kell benne találni az örömöt. Az is nagyon nehezen ment az elején. Erről nagyon sokat tudnék beszélni, de valójában ez egy hosszú út volt, hogy azt tudtam magamra mondani, hogy jó-jó most már edző vagyok ténylegesen, és nem játékosként gondolkodva élek meg bizonyos szituációkat. Amikor már ez így megtörténik, akkor vannak olyan visszaszüremlések a játékos létből, amikor olyan fáradtság van, akkor megértem azt, hogy miről szól a kemény munka a vízben, vagy egy-egy élmény, egy-egy csapatszintű élmény, és szeretném ha ezt meg tudnám nekik mutatni, ha az adott pillanatban éppen arra van szükség.

– Fukuoka neked mindig különleges helyszín, úgy tűnik. Az utolsó válogatott meccsed játékosként, visszatértél, és egy világbajnoki arany lóg a nyakadban.
– Igen. Egyébként azt akkor nem tudtam, csak utólag tudtam meg, hogy ez volt az utolsó válogatott mérkőzésem. Valahogy kitörlődött annak a világversenynek a helyszíne az emlékeimből. Csak az uszoda van, meg hogy ott egy teniszpályán játszottunk, 35 fokban, 35 fokos vízben, de maga a város, az egész, ahol most élünk az egy új élmény nekem. Japán, Kiotóval, a fantasztikus templomokkal, a hihetetlen időjárással, amit ti is éreztek, hogy olyan páratartalom van, hogy félóra séta után, olyan, mintha az ember szaunázna konkrétan. Tegnap is ez volt, kimentünk sétálni. Ez egy nagyon-nagyon más világ, és ez most belém ivódott, a szépségével, sajátos életstílusával, azzal, ahogy az emberek élnek. Tudtunk egy kicsit betekintést nyerni, hiszen ebben a szállodában ott vagyunk az élet központjában. Ez ebből a szempontból nagyon szerencsés. Nyilván egy nagy világverseny, egy világbajnokság megnyerése eleve nagyon jó emlékké teszi nekem Japánt.

Bővebben: Magyar Nemzet, VLV