A távozó szakember elismerősen beszélt a fradistákról hazája médiájában és új címeket is kívánt nekünk.

Még Budapesten vagyok, lezárjuk az ügyeinket. Az edzői stábnak érvényes szerződése volt 2024 nyaráig, a szerződést a klub kezdeményezésére bontottuk fel – ennyit mondhatok erről. A szovjet időkben, talán van aki emlékszik rá, volt egy népszerű műsor „Egyértelmű-hihetetlen„. Ennek a neve illik a kiesésre. Az egyértelmű az, hogy kikaptunk hazai pályán egy feröeri csapattól 0-3-ra. A hihetetlen az, hogy nincs rá logikus magyarázat. Azt tudtuk a meccs előtt, hogy néhány objektív okból nehéz meccs lesz, de ami történt, arra sem én, sem az asszisztenseim nem számítottak. Az egyes játékszituációkról, mint a harmadik gól, nem látom értelmét beszélni. Egyértelmű, rosszul játszottunk, kiestünk. A fő felelős ilyenkor az edző, az pedig én voltam.

A lefújás után felmentem az elnöki páholyba, ahol ott volt az elnök és a munkatársai. Ott bejelentették, hogy úgy döntöttek, megválnak tőlem. Ezt az információt megértettem és elhagytam a skyboxot. Ennyi volt. Azóta nem beszéltem az elnökkel, nem találkoztunk. A bürokratikus ügyeket egy nap alatt lezártuk a Népligetbe. Szeretném megjegyezni, hogy jól érezhettük magunkat Budapesten, pozitívan álltak hozzánk és nem csak a Ferencváros-szurkolók.

Az elmúlt évben sokszor beszéltünk az elnökkel, de az elmúlt hónapokban ezek elmaradtak. Többször beterveztük őket, de aztán lemondták őket – és nem az én kezdeményezésemre. Az egyik nap elmentem a Népligetbe és elbúcsúztam a csapattól, a magyar kollégákkal külön is elbúcsúztunk egymástól, egy éttermi vacsorán. Sok időt töltöttünk el együtt és jó viszonyban maradtunk. Persze nem tudtuk megállni, hogy ne beszéljük át a meccset, de nem tudtunk választ találni arra, hogyan romolhatott el minden.

Néhány olyan játékos, aki távozott a Fradiból, rámírt vagy felhívott. Arról nem lenne korrekt beszélnem, hogy miről volt szó, de hogy a jelenlegi csapattagokról beszéljek: én távoztam, ők maradtak. A kezdetektől a stábommal egy üzletszerű, de teljes bizalomra épített viszonyt alakítottunk ki az öltözőben. Persze a problémák nem maradtak el, de hol nincsenek problémák? Másfél tucat nemzet játékosai szerepelnek a csapatban, az egész stábom számára nagy iskola volt ilyen nemzetközi csapattal dolgozni.

Ahogy a legendás Stirlitz mondta, csak az utolsóra emlékeznek, most sok ember csak a feröeri klub elleni vereségről akar beszélni, de a Ferencváros történetében örökké ott lesz a három cím, amit elértünk kollégáimmal ebben a másfél évben. És az, hogy a nehéz Európa Liga csoportból első helyen jutottunk tovább, az sem válik titokká.

A Ferencvárosnak nagyon sok hűséges szurkolója van, ez az ország legnépszerűbb csapata. A lelátó támogatását mindig érezhettük. A kiesésekkor is. A vereségre adott reakció teljesen érthető, de biztos vagyok benne, hogy a Ferencváros mindig számíthat a szurkolóira. A távozásomra adott reakciókról annyit, hogy mindenki elmondhatja a véleményét. Azt azért remélem, hogy az emberek nem felejtik el azt, hogy irányításommal hatból hatszor vertük meg az Újpestet, egyszer 6-0-ra is. Ezzel egy 12 éves adósságot törlesztettük, a Fradi szurkolóinak legfőbb ellenfele ellen. És biztos vagyok benne, hogy egy igazi fradista sem felejti el, hogy a Slovannak visszaadtuk a 4-1-et, a pozsonyi események után 30 évvel.

Még nem beszéltünk új munkáról, először is itt akarom lezárni az ügyeket Budapesten. Aztán én és a stábom átbeszéljük ennek a másfél évnek a tanulságait, hogy továbbléphessünk. Miután nem tervezett szünet következik, boldogan töltöm majd az időmet a családdal és barátokkal.

Összegzésül szeretnék a Ferencvárosnak és szurkolóinak sok szerencsét és új címeket kívánni. És szeretném megköszönni mindenkinek azt, hogy azalatt a másfél év alatt, amit Budapesten dolgoztunk, jól álltak hozzánk.

– Sztanyiszlav Csercseszov