A tanulságokat levontuk – labdarúgó csapatunk sportigazgatója, Hajnal Tamás adott nagyinterjút a Rangadónak.

Bontsuk két részre a 2022/2023-as szezont, merthogy két, merőben különböző arcát mutatta a Ferencváros: ősszel parádé itthon és a nemzetközi porondon, tavasszal az NB I-ben hullámvasút. Mi a kettősség oka?
Még a tavaszt is két részre bontanám, mert az EL-nyolcaddöntőig, a Bayer Leverkusen elleni mérkőzésekig rendben voltunk. Ez az ősszel kivívott történelmi siker a teljes szezon fénypontja, amely a klubot, a szurkolókat, a szélesebb közvéleményt is lázban tartotta hónapokon át, és a csapaton belül is egyben tartotta a fókuszt. Ezt bizonyítja, hogy jól kezdtük a szezont, hoztuk a mérkőzéseket, tovább növeltük az előnyünket. A DVSC elleni mérkőzésen, amikor 2-0-ra nyertünk idegenben, kifejezetten jól játszottunk egy olyan csapat ellen, amelynek a formája már akkor pozitív irányba lendült. Ezt követte a Leverkusen elleni találkozó, ahol már érződött a páratlan sérüléshullám hatása. Samy Mmaee pont a debreceni bajnokin esett ki, vele együtt az első mérkőzésen már öten hiányoztak az alapcsapatából. A második találkozóra ráadásul Botka Endre is kisárgázódott – nem lehet azt mondani, hogy a legjobb, legerősebb kerettel álltunk ki.

Elemezték, hogy mi az átlagosnál nagyobb sérüléshullám oka?
Természetesen. Minden sérülést megvizsgáltunk, szétbontottuk kiváltó okokra. A zöme külső hatás – mint Samy Mmaee, az éppen csak megérkező Owusu, Mohamed Besic vagy Tokmac esetében –, azaz kontakt sérülés. Vizsgáltuk azt is, hogy okolható-e bizonyos esetekben a stáb meccs-, illetve edzésterhelés menedzselése. Ami jó hír, hogy erre az okra visszavezethető izomsérülés kevés akadt, miközben rengeteg mérkőzést játszottunk az egész szezonban.

A sérüléshullám objektív ok. Ám úgy fogalmazott, a Leverkusen elleni visszavágó után valami megtört. Ez öltözői vagy egyes labdarúgóknál mentális problémára utal. Mi a magyarázata?
Nagyobbnál nagyobb feladatokat, kihívásokat oldottunk meg nemzetközi szinten, miközben hoztuk a kötelezőnek számító eredményeket a bajnokságban. Élsportoló volt – tudja, ha egy olyan csúcspontra készül hónapokon át, mint amit nekünk a márciusi EL-nyolcaddöntő jelentett, akkor, ha nem sikerül az akadályvétel, óhatatlan egyfajta csalódottság, mentális visszaesés. Azt pedig számos, akár nemzetközi példa is bizonyítja, hogy – akár a Fradinál egy sokkal erősebb kerettel rendelkező csapatnál is – amennyiben egy hangyányit is leengednek a játékosok a motivációs szintből, azt meglehetősen nehéz visszafordítani. De azért, miközben ezt a visszaesést elemezzük, senki se felejtse, hogy a magyar bajnokságot ilyen sorozatterhelés és példátlan sérüléshullám mellett magabiztosan nyertük meg sorozatban ötödszörre!

Ehhez képest a kritikus Fradi-szurkolók úgy érvelnek, a klub költségvetése, keretösszetétele annyival az NB I fölött áll – és ezt ősszel, illetve a tavaszi szezon elején is bizonyította –, hogy a „második sornak” is simán kellene hoznia a bajnoki meccseket. Sőt, a drukker azt várja el, hogyha már lehetőséghez jutnak a második sor tagjai, bizonyítsák be, lehet rájuk számítani. Ezek szerint nem sikerült bizonyítaniuk?
Amikor úgy igazán kezdett volna élessé válni a helyzet, amikor például a Kecskemét, amelynek a teljesítményét a legmesszebbmenőkig elismerjük, először három pontra megközelített minket, tudtunk reagálni a nyomásra. A csapat újra hozta a győzelmeket. Egy-egy esetben inkább a stabil eredményességhez elengedhetetlen összetevőkben akadt hiányérzete a klubvezetésnek is. Ilyet nem szívesen látunk. Örülünk, hogy ismét bajnoki címet nyertünk, de tisztában vagyunk azzal, hogy főleg a tavaszi szezon második részének a szereplése, teljesítménye nem az, amit mi is elvárunk. Levontuk a tanulságokat.

Miközben Samyt dicsérik, a legtöbb kritikát talán a tesó, Ryan Mmaee kapta. Elsősorban a hozzáállását kérték számon a szurkolók, mert az NB I-ben is csak olykor csillogott, és amint nemzetközi téren nőtt az ellenállás, úgy halványult a produktuma. Eközben a testbeszéde sok esetben arról árulkodott, mintha hiányozna belőle a legendás Fradi-vér, a „küzdeni mindig, feladni soha”. Mindkét labdarúgó esetében hallani átigazolási pletykákat. A Mmaee fívéreket együtt kezeli a Fradi, vagy szétválaszthatók?
Minden családban előfordul, hogy a testvérek nem ugyanolyan karaktervonásokkal bírnak. Az én két testvérem is az enyémtől merőben eltérő habitusú. Ryannél igaz, hogy hullámzóbb a teljesítménye, de azon dolgozunk, hogy ez kiegyenesedjen.

Marad?
Az eddigi igazolásokból látható, azon dolgoztunk, hogy a csatárposzton minél nagyobb legyen a versenyhelyzet. Mindenki számára lehetőség van arra, hogy bebizonyítsa, helye van a csapatban. Ez éppúgy vonatkozik Ryanre, mint a többi támadóra.

Idén felrúgták azt a gyakorlatot is, miszerint jobbára télen érkeztek olyan labdarúgók, akiktől azt várták: pár hónap alatt, a létfontosságú BL-selejtezők időszakára beilleszkedjenek, elsajátítsák az edző taktikai elképzeléseit. A „tanulságok levonása” után az elmúlt hetekben a védelembe, a középpályára és a támadósorba is meghatározónak gondolt játékosokat szerződtetett a Fradi. Nem kockázatos ez?
Megjegyzem, tavaly Adama Traorét és a Mats Knoestert is nyáron hoztuk, és mindketten hamar alapembereivé váltak a csapatnak, miközben a régebben kiszemelt, és idén télen igazolt játékosok, mint Owusu vagy Abena beépülése valóban nem ment olyan zökkenőmentesen, ahogy szerettük volna. Ettől még tény, a tavaszi összkép alapján láttuk úgy, hogy mind minőségben, mind a posztok szerint, a tengely stabilitása érdekében is nagyobb beavatkozásra van szükség. A kialakult helyzetre reagáltunk, és törekedtünk arra, hogy még nagyobb konkurenciahelyzet alakuljon ki az egyes pozíciókban. A cél, hogy mind csapategységben, mind szakmai téren a játékunk minőségében, szervezettségében fejlődjünk. Ha pedig a korábban igazoltak közül valaki nem tudott kellően beilleszkedni a csapatba, vagy nem tudta azt a játékot hozni, amit az előző csapatában nyújtott, abban az esetben mindkét fél számára megfelelő megoldást keresünk.

A Fradi belső védő posztjára milyen profilú játékost kerestek?
Négy belső védő van, és nem lehet mindenki egyforma karakterű. A sebesség a mai fociban alapelvárás mindenkitől. Ugyanakkor Mats Knoester például inkább a helyezkedésében erős, ami akkor fontos számunkra, amikor mélyebben védekezik a csapat. Nekünk ugyanis itthon és a nemzetközi porondon különböző játékstílusban kell játszanunk. Magyar szinten, amikor nagyobb a labdabirtoklásunk, olyan belső védő a hatékony, aki be tud lépni a játékba. Mert be kell lépnie, hiszen itthon magasan kell játszanunk, nagy a terület mögöttünk, kívánalom, hogy a belső védő indítsa el a játékot, ráadásul nem a mi védőzónánkból, hanem gyakran a középső zónában, sőt néha az ellenfél kapujától 30–40 méterre tartózkodva. Összetett a kiválasztási folyamat. A kiszemelt játékát a rendelkezésünkre álló adatok alapján a lehető legrészletesebben szétbontjuk, majd videón is elemezzük, végül élőben is megnézzük.

Ha marad Ryan Mmaee, és jött Pesic, Varga Barnabással mi a cél, miért kellett a Fradinak?
Nekünk inkább úgynevezett játszós csatáraink vannak, akik sokat visszalépnek, a középpályára, a kombinációkban szeretnek részt venni, viszont sokszor hiányzik utána, hogy ott legyünk a bokszon belül. Barnának az az egyik erénye, ha ki is jön, utána azt érzed, húzza a kapu vissza, benne van, hogy gólt szeretne rúgni. Ez az egyik. Az ütemérzéke, a ruganyossága, fejjátéka kifejezetten erős. Rengeteg fejpárbajt vív, amiket jó százalékkal meg is nyer. Ez a mi játékunkból eddig hiányzott.

Sztanyiszlav Csercseszovról, a Ferencváros edzőjéről is sorjáztak az olyan kommentek, amelyek szerint nem volt még olyan edző az Üllői úton, aki túlélte volna ezt a tavaszi teljesítményt. Mi erről a véleménye?
Természetesen nagyon fontos a klubnak a szurkolók véleménye, de sosem szabad kommentek alapján fontos döntéseket hozni. Sztanyiszlav másfél éve vette át Peter Stögertől a kispadot. Egy kifejezetten nehéz helyzetben. Még a Covid-időszakban stabilizálta a csapatot, majd szépen összeállt a keze alatt. Magabiztosan nyertük a bajnokságot, megnyertük a Magyar Kupát. A tavaszi történelmi sikerről már beszéltünk, ahogy az utána következő hullámvasutazás okairól is. De azt gondoljuk, hogy Sztanyiszlav megérdemli a bizalmat, hogy a most, vele egyetértésben megerősített kerettel vágjon neki az előttünk álló feladatoknak.

A Ferencváros utánpótlásából a korábbi években miért nem került fel a felnőtt keretbe, lépett pályára több fiatal?
Az elmúlt években összeállítottunk egy új szakmai munkát, egy új kommunikációt és egy olyan szoros együttműködést a felnőtt keret és az akadémiánk között, ami hatásosnak tűnik. Napi szinten egyeztetek az utánpótlást vezető Palásthy Norberttel és Kiss-Baranyi Sándorral, teljes mértékben képben vagyok a tehetségeinkkel. Az NB III-ban jól dolgoznak a kollégák, ami fontos lépcsőfok a 17–18 évesek fejlesztése szempontjából. Komoly és értékes munka folyik Soroksáron Szűcs Misi és Lipcsei Peti irányítása mellett, ott megvan a következő lépcsőfok, az NB II, ahol tovább tudnak épülni a játékosaink. Így a mindenkori vezetőedző felé is aktuális és pontos információk jutnak el, hogy ki lehet az a játékos, akit érdemes akár már 16–17 évesen odavenni a körbe, hogy együtt eddzen a felnőtt csapattal, és első lépésként szokja a légkört. Ez a folyamat az elmúlt 3–4 évben kezdődött, és mostanában hozza meg az első gyümölcseit.

A teljes, igen tartalmas beszélgetés, amelyben szóba kerülnek a sérültek állapotai, valamint az átigazolási pénzügyek is: Rangadó