Korcsolya szakosztályunk edzőjével, Bánhidi Ákossal beszélgettek a sportág helyzetéről.

A sok nehézség ellenére a versenyzők eredményes szezont zártak, érmeket nyertek a világversenyeken.
Szeptemberben mindkét nemnek voltak válogató versenyei, így kialakultak azok a sorok, amelyek a világversenyekre elindultak. A háborús helyzet, az infláció és a koronavírus-járvány utóhullámai is okoztak még problémát az anyagi háttérben is, így az első tengerentúli világkupára nem tudtunk elmenni, de a két ázsiai kupán már ott voltunk Almatiban. Összefoglalva az egész idény teljesítményét: ezzel a háttérrel és alapokkal 6 érmet sikerült elhozni, négyet váltóban, kettőt egyéni versenyszámban, amely fantasztikus teljesítmény. Ha mindent összevetünk, nagyon jó szezont zártunk.

Jó azt hallani, hogy a férfiak és a nők között is vannak feltörekvő magyar tehetségek. A válogatott jövőjét a sok változás után hogyan látja? Milyen irányba tart a sportág?
Ha a döntéshozók nem csak az utóbbi 10 évet és a Liu testvérek Kínába távozását nézik, hanem elé is tekintenek, akkor láthatják, hogy korábban is volt a short tracknek élete Magyarországon. Ahogyan már említettem, voltak olimpiai pontszerző helyezéseink, Eb-érmeink és junior világbajnoki érmeink. Ebben a téli sportágban ez a pici ország komoly jéghatalmak mellett tudott ilyen eredményeket elérni, amikor még kevésbé figyeltek ránk. Ha talán ezt nézik meg, akik rólunk döntenek, akkor láthatják azt a szisztematikus munkát, azt az erős összefogást, ami ezt körül öleli nem csupán 10, hanem már 25 éve. Mi 200-300 versenyzőből próbáljuk meg elérni a világszínvonalat olyan országokkal szemben, mint például Kanada vagy Kína, ahol 10000-en űzik ezt a sportágat. Úgy gondolom, továbbra is sikeresek lehetünk világversenyeken, persze nem olyan szinten, mint az elmúlt tíz évben. De szerintem érdemes lehet télen miattunk is bekapcsolni a sportközvetítéseket, mert oda-odaérhet egy magyar versenyző érmes helyre. Kiváló fiatal tehetségeink vannak és rajtunk múlik, hogy esetleg ki tudunk-e nevelni olyan sikeres sportolókat, mint Knoch Viktor vagy Huszár Erika, vagy akár a Liu testvérek, bár az egy elképesztő szint volt, és a Jóisten keze is benne van, hogy ki, minek születik. Sorsdöntő pillanat lehet, hogy megmaradnak-e azok a körülményeink, amik megteremtik a becsületes munkának a lehetőségét, amit már nem csak 10, hanem 30-35 éve csinálunk. Ha ez megvalósul, akkor van jövőnk.

A rövidebb távú tervekkel kapcsolatban mit lehet tudni? A következő szezonra milyen célokat tűztek ki?
Most a fiatalok nagyon erős beépítése kiemelten fontos. A férfiaknál aláírtunk egy megállapodást a dél-koreai sportegyetemmel, remélhetőleg komoly fúziókat tudunk ebből kovácsolni. Lesz közös edzőtábor is, tőlük rengeteget lehet tanulni, hiszen világklasszis versenyzőik vannak. Remélhetőleg előre tudunk lépni egyénileg és olyan futamokon indulni, amelyeken érmekért küzdhetünk.

A teljes interjú: Origo