Labdarúgó csapatunk korábbi támadója tegnap befejezte profi pályafutását.

– Kifejezetten szépen indult az ETO-val közös története, hiszen ugródeszkát jelentett a világ legerősebb bajnokságába, a Premier League-be, illetve a magyar válogatottba is. Elégedett a pályafutásával?
– Soha, semmilyen döntést nem bántam meg. Tízéves koromig a focival párhuzamosan duatlonoztam, aztán végül itt kötöttem ki. Az idő mindenben engem igazolt: magyar válogatott lettem, mert magyarnak születtem, és magyarnak is éreztem magam. Akármennyire jól szerepelt akkoriban a szlovák nemzeti csapat, elképzelhetetlen volt, hogy ne piros-fehér-zöldben lépjek pályára. Óriási büszkeséggel tölt el, hogy felvidéki magyarként Európa-bajnokságon vehettem részt.

– Korábban sok kritika érte azért, mert 2015-ben a Slovanba igazolt, a győri szurkolók nehezményezték azt is, amikor két évvel később a Ferencvároshoz tért haza. Utólag megbánta ezeket az átigazolásokat?
– Abszolút nem. Őszintén szólva meg sem fordult a fejemben akkoriban, hogy a Slovan-szerződéssel bárkinek gondja lehet. Megnyertem a Szlovák Kupát, és aztán Szlovákiához hasonlóan Magyarországon is a leghíresebb és legjobb csapatot választottam. A Ferencvárossal bajnoki címet nyertem, nagyon boldog vagyok, hogy klubszinten mindent elértem, ami lehetséges volt. Mindig azt mondom, kár a múlt döntésein és történésein gondolkodni, ha magam alakíthatom a sorsomat.

A teljes beszélgetés: NSO