Labdarúgó csapatunk korábbi kiválóságával, Gera Zoltánnal beszélgettek.
Mennyire élvezed ezt a szerepet, hogy te vagy az idei Európa Liga-sorozat nagykövete?
Lassan már vége lehetne (nevet). Elég sok elfoglaltsággal jár, de örömmel vállaltam el, megtisztelő feladat, és sok jó embert megismerhettem a futballvilágból. Ráadásul most már pontosan látom, hogyan működik az UEFA, az Európa Liga rendszere, úgyhogy mindenképpen hasznos volt eddig.Mit jelentett számodra, hogy épp a mostani évben jutott el egészen a legjobb 16-ig korábbi csapatod, a Ferencváros?
Különleges, hiszen még az is ritkán fordul elő, hogy egy magyar csapat a Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában eljusson a csoportkörig. A Fradinak ez az elmúlt években többször is sikerült, de az idei egy különleges alkalom volt, hogy a főtábláról egészen a nyolcaddöntőig eljutott. Jó volt a sorsolásokon is találkozni a Fradi képviselőivel, ráadásul könnyebb is volt velük ott beszélgetni a jelenlegi szezonról. A mérkőzéseken én is ott voltam, és azt mondom, ennél jobban meg sem lehetett volna tervezni az idei EL-szezont a Ferencváros szempontjából.Megköszönték a húzásaidat?
A csoportkörnél, amikor a Crvena Zvezda, a Monaco és a Trabzonspor mellé került a Fradi, akkor nem nagyon köszönték meg, sokan mondták, hogy rosszakat húztam. De aztán megnyugodott mindenki, amikor továbbjutott a csapat. Amikor a Leverkusent kihúztam, elég sokan gratuláltak, örültek is, és sok jó visszajelzést kaptam.Sokakat érdekel, hogy kopogtat-e már az U21-es válogatott ajtaján ifjabb Lisztes Krisztián. Még csak 17 éves, de aki a Fradiban játszani tud és gólokat lő, attól a 21 éven aluli válogatott sem lehet messze.
Ez így van. Nagyon sokat számít, hogy minél előbb játsszanak a futballisták az első, vagy akár a másodosztályban. Óriási változásokon tudnak átmenni a játékosok akár a felnőtt futballban eltöltött fél szezontól is. Sokat lehet fejlődni, nagyon sokat számít a meccstapasztalat. Lisztes Krisztián berobbant, de azért óvatosan kell bánni vele. Jól kezdett, és nagyon jó kezekben van Csercseszov mesternél, aki szerintem figyel arra, hogy a játékos megfelelő időben, megfelelő mennyiségű játékpercet kapjon az első csapatban. Ez a rövid idő, amit eddig eltöltött a pályán, megmutatta, hogy megvan a megfelelő karaktere, személyisége ahhoz, hogy ilyen mérkőzéseken lehetőséget kapjon, és győztes gólokat szerezzen. A személyiségén egyértelműen látszik, alkalmas arra, hogy labdarúgó legyen belőle. Reméljük, töretlen lesz a fejlődése. Hogy mikor kerül be az U21-be, vagy akár az A válogatottba, azt majd meglátjuk.Mennyire segíti a munkádat az NBI-es fiatalszabály? A 2002-es születésű játékosaid tudtak élni vele?
A 2002-es korosztály számára a mostani év az, amikor bizonyítaniuk kellett vagy kell, hogy lehet rájuk számítani. Jövőre a 2003-as születésűek következnek, és ez egy picit nehezíti a munkánkat. Sajnos, a tendencia azt mutatja, hogy gyorsan visszaesik az NBI-ben azoknak a játékperce, akik kiesnek a kedvezményezett korosztályból. Sajnos, a klubok nincsenek rákényszerülve, hogy betegyék a fiatalokat, megvan az anyagi lehetőségük, hogy külföldi játékosokban gondolkozzanak. Ez mindenképpen egy nehézség. Az én időmben a fiatal játékosokat be kellett rakni az első csapatba, mert nem bővelkedtek a klubok a futballistákban. Jó páran élni tudtunk a lehetőséggel, kimentünk külföldre. Az MLSZ keresi a megoldást, a fiatalszabály lehet jó is, de sajnos vannak csapatok, amelyek nincsenek rákényszerülve a fiatalok szerepeltetésére.Ez esetben kénytelen vagy úgy berobbanni, mint Lisztes Krisztián.
Ha az edző azt látják a fiatal játékoson, kész arra, hogy az első csapatban játsszon, megvan a szenvedélye, a karaktere, akkor be fogja tenni. De az is fontos, hogy a fiatal labdarúgókat fokozatosan építsék be a csapatba. Ha a saját példámat nézem, amikor Róth Antal elkezdett beépíteni az NBII-es Pécsbe, akkor nagyon jó kezekben voltam. Látta rajtam, hogy fizikálisan még nem vagyok megfelelő szinten, de látta a tehetséget bennem, ezért az elején nagyon keveset játszottam, egy-két percet, aztán 20 percet, majd fél órát, 45 percet, és így szépen lassan, fokozatosan felépített, amíg el nem értem azt a fizikai állapotot, hogy kezdőként tudjak futballozni. A fokozatosság jelenleg is nagyon fontos.Lehetséges, hogy a mai magyar NBI-ben emiatt több tehetséget is elveszítünk, azokat, akik nem kapják meg a lehetőséget?
Hosszú távon szerintem nem egy edzőn múlik, hogy a játékos befut-e. Lehet, hogy lemarad egy fél évvel vagy egy évvel, de hosszú távon szerintem, ha egy játékosban van kvalitás, szenvedély, és megfelelő a személyisége, akkor előbb-utóbb utat fog törni magának. Ha nem 17-18, akkor 22-23 éves korában. Nem gondolom, hogy teljesen el fog veszni ez a játékos, inkább azt mondom, le fog maradni. Látjuk a példákat, mi történik, ha valaki rosszul dönt, rossz helyre megy, nem olyan edző keze alatt dolgozott, akinek lett volna elég türelme hozzá.Csank János szerint, amikor először dolgoztatok együtt a Fradiban tíz és fél percet bírtál futni. Mennyire volt nehéz, mit igényelt tőled, hogy innen fizikálisan eljuss az NBI szintjére?
Annyi előnyöm volt, hogy technikailag mindig kiemelkedtem a csapataimból, fizikálisan viszont le voltam maradva, ami nehézséget okozott. A legtöbbször az akaratom, a szívem vitt előre, amikor azt éreztem, hogy már nem bírom, akkor is mentem. Tudtam szenvedni és megszakadni a pályán, így mindig átlendültem a holtpontokon. A legnagyobb különbség ezen a téren NBI és a Premier League között volt. Angliában az edzések is olyanok voltak, mint a meccsek, ráadásul ott már klasszikus középpályást játszottam, és nagyon gyorsan fel kellett vennem a ritmust.Melyik volt a legnagyobb klub, amelyik érdeklődött irántad?
Volt lehetőségem arra, hogy az egyik legnagyobb angol csapathoz igazoljak. Sokat rágódtam a döntés előtt, de inkább a Fulhamet választottam, mivel az volt a legfontosabb, hogy rendszeresen játéklehetőséghez jussak. Ez bejött, úgyhogy utólag is azt gondoltam, jól döntöttem.Te egyébként teljesen elégedett voltál a pályafutásoddal?
Lehetett volna jobb is, rosszabb is, én örülök ennek, ami összejött. Mondják, ha nem esett volna ki az az időszak az életemből fiatal koromban, akkor magasabb szinten is tudtam volna játszani, de ezen én nem rágódom. Örülök ennek a pályafutásnak, elégedett vagyok, ha visszatekintek. Nyilván volt, amikor dönthettem volna jobban is, de összességében elégedett vagyok.Mi volt a csúcspontja a karrierednek?
Inkább korszakokat tudok mondani. Pécs, Fradi, majd jött Anglia, aztán a visszatérésem. A válogatottal az Eb-n való részvétel volt a legnagyobb élmény, hiszen a kijutásra elég sok ideig nem volt reális esélyünk. Talán a 2016-os Eb-t emelném ki, és azt, hogy tíz éven keresztül Angliában játszottam, ami azért meghatározó volt.Ki volt a három legjobb magyar futballista, akikkel együtt játszottál?
Lipcsei Peti az egyik. Ő zseniális futballista volt, ezen kívül a mentoromnak is nevezhetem, sokat pátyolgatott eleinte a Fradiban. A másik Király Gabi, akivel szobatársak voltunk a válogatottnál és hamar kiderül, hogy egy hullámhosszon vagyunk és hasonlóan gondolkodunk. Hajnal Tomit sem hagyhatom ki. Nagyon fiatalon, már az U21-ben egy csapatban szerepeltünk. Tudom, mennyit dolgozott azért, hogy befusson egy komoly karriert. A második fradis időszakomban együtt játszottunk, nagyon szerettem vele pályán lenni. A három egykori csapattársamban nem csak az a közös, hogy kiváló futballisták voltak, hanem értékes emberek is.A vallásosságod miatt figyeltek arra a csapattársaid, az edzőid, hogy a környezetedben ennek megfelelően viselkedjenek, mondjuk ne káromkodjanak? Volt-e olyan, aki elragadtatta magát? Ilyenkor, hogy reagáltál?
Változó volt. Valaki odafigyelt rá, valaki nem, olyan is volt, aki szándékosan szórakozott velem. Senkinek nem tiltottam meg, hogy ne káromkodjon, maximum ösztönöztem a viselkedésemmel. Ha viszont Istenkáromlás volt a pályán, azt nem engedtem, azt mindig szóvá tettem.
