Folytatás ma este – Japán lesz a következő ellenfelünk a Világkupán.

Férfi vízilabda, Világkupa selejtező, A-csoport, 2. forduló
Magyarország 8-9 Olaszország
Negyedek: 2-2, 2-2, 2-5, 2-0
Fradista gólok: Vigvári 2

Beszámoló: Fradi.hu, MVLSZ, VLV
Galéria: FTC vízilabda

Német Toni

Sajnos kikaptunk. A harmadik játékrészben volt egynegyednyi kikapcsolásunk vagy figyelmetlenségünk, ott egy kicsit el tudtak menni, és ezt tartották a végéig. Amúgy fejben, meg látszólag is úgy tűnt a csapaton, hogy még meglehet a meccs a negyedik negyedben, de valahogy nem sikerült. Nagyon sajnálom, most csalódottan megyek haza.

Vigvári Vendel

Elnézést kérek minden csapattársamtól, szurkolótól, hogy ilyen fontos szituációban eladom a labdát, mert ez nem fér bele. Van még hova fejlődnöm bőven… Az lenne a baj ha nem tudnék, de igyekszem. Tanulok ebből, meg hát…, tanulunk. Sajnálom, mert úgy érzem, hogy egy nagyon jó olasz csapattal egy nagyon jó meccset játszottunk. Az első félidőt, úgy gondolom, hogy domináltuk és mi játszottunk jobban és aztán voltak ilyen egyéni hibák, mint az enyém és ezt egy ilyen magas szintű csapat megbosszulja.

Varga Zsolt

A hullámzás ma nagyon benne volt a mérkőzésben: jól kezdtünk, utána viszont mintha lett volna egy fáradtabb rész, a második negyed közepétől a harmadik végéig, kaptunk olyan könnyű gólokat, amilyeneket addig nem. Ez tapasztalat kérdése is – de ez kell, ilyen környezet, hogy élesben játsszunk ilyen mérkőzéseket. Az olaszok csapatként bizonyos dolgokat jobban csinálnak, régebben gyakorolnak fontos elemeket – ma azért sok mindent sikerült semlegesíteni a különböző kulcsszituációkban, de amit eddig is mondtam, azt tartom továbbra is: nekünk most komolyan kell dolgozni tovább, ez egy állomás, mert a cél az, hogy legközelebb még esélyesebbek legyünk. Az emberelőnyök kihagyása sok mindenen múlik, nem játszottuk úgy végig, ahogy szerettem volna. Ebben benne van, hogy a csapat régen nem szerepelt együtt, benne van, hogy nem lehet könnyelműen ellőni bizonyos helyzeteket, mert annak megfizetjük az árát, benne van az új labda, ami néha kicsúszik a kézből. A labdajáratást jobban kell csinálni, amikor megmozdítjuk az egészet, ez ma nem működött jól, mint ahogy az első mérkőzésen sem – ennek kapcsán úgy érzem, olyan hévvel megyünk be a vízbe, ami egyfajta türelmetlenséget szül, és ebből fakadnak a hibák is. Persze, fórt akkor is ki lehet hagyni, amikor jóval magasabb szinten játszunk, mint például az Eb-n, mert kicsit lassabb a felállás, vagy mert épp fáradtabbak az embereink. A cél természetesen az, hogy ebből minél kevesebb legyen, annál több jól szétlóbált, szépen megmozgatott, a kapufás emberekkel összhangban végigvitt fór. Ilyenből is akadt ma néhány, ezeknek örülünk, a többin pedig dolgozunk.