Krisztiánnak jó emléke is van a BayArénáról.

Lisztes Krisztián

A legfontosabb tanácsom: ha kint áll a kapus, lehet messziről is lőni! Elnézést, ha nekem ez jut eszembe a leverkuseni stadionról, örök emlék. Kétezerkettő tavaszán a listavezető Bayer vendégei voltunk, a bajnoki cím fő esélyesei ellen játszottunk, és a meccs elején észrevettem, hogy Hans-Jörg Butt nem figyel, a térfél közepéről berúgtam felette a labdát. Szegény, aznap kihagyott egy tizenegyest, pedig szinte mindig berúgta a büntetőket, nem volt jó napja, és aztán a Bayer az utolsó fordulóban elveszítette az első helyet – évekkel később a Borussia Mönchengladbach öltözőjében találkoztam Oliver Neuville-lel, aki mosolyogva azzal fogadott: „Téged nem szeretlek, elvetted az aranyérmünket.” Régen volt – a csütörtök a fontos, és remélem, egységes, szervezett játékkal a Fradi szoros eredményt ér el. Nyilván én is nagyon sajnálom a sérülteket, hiányoznak majd, de elég erős a keret, hogy így is legyen esélye. A mai Leverkusen kétarcú, nagyszerű mérkőzéseket érthetetlen visszaesés, rossz eredmények követnek, vagyis a játékában van hibapont. A labdaszerzést követő gyors megindulásokkal lehet veszélyt teremteni, nyilván szuper lenne gólt szerezni, és akkor a zsúfolásig telt Puskás Arénában dőlhet el a továbbjutás. Optimistán várom a mérkőzést.

NSO

– Mintha egy kissé eltűnt volna a kíváncsi szemek elől, holott…
– …holott már négy éve dolgozom a magyar-német együttműködés alapján szerveződött fociklubban, az UDSE-ben tehetségfejlesztési igazgatóként.

– Talán ezért is hallunk manapság kevesebbet Lisztes Krisztiánról, hiszen az utánpótlás finoman szólva sincs előtérben. Nem is hiányzik a rivaldafény?
– Dehogy. Nyugodtan kijelenthetem, hogy élvezem a munkát az utánpótlásban a gyerekek mellett, s örömmel látom, hogy az UDSE remek feltételeket biztosít a tehetségeknek. Számomra mindez, mármint a német vonal nem újdonság, elvégre megmaradt a kapcsolatom Németországgal, a német labdarúgással a mai napig.

– Lisztes Krisztián neve azonban a Ferencvárossal forrt össze, azzal a klubbal, amely zsinórban ötödik bajnoki címét ünnepelheti hamarosan, és felfelé lóg ki a hazai mezőnyből évek óta. Mi annak az oka, hogy a Fradi ennyire elhúzott a többiektől?
– Mert ők a legjobbak – ilyen egyszerű ez… Nem is kérdés, hogy a Ferencváros első helyét nem veszélyeztetheti egyik csapat sem, mert a keretet minőségi játékosokkal alakították ki, méghozzá tudatos munka, elképzelés alapján. Ez mind-mind hozzájárul ahhoz, hogy a Fradi jelenleg – és már egy ideje – a legjobb legyen idehaza.

– De mennyire tesz jót ez a hatalmas előny a magyar bajnokságnak?
– Bízom benne, hogy a Fradi megőrzi vezető szerepét, ám azt el kell ismerni, hogy egy erősebb Újpesttel színesebb lenne az NB I. Olyan lila-fehér alakulattal, amely az élbolyban küzdene. Egyébként megvan a remény arra, hogy lássunk színesebb csapatokat, hiszen például a Paks Bognár György irányításával szerintem üde színfoltot jelent.

– És ahol egyetlen légióst sem találunk, szemben a Ferencvárossal, amely mindig megkapja: a keretében túl sok a külföldi, túl kevés a magyar labdarúgó. Erről mi a véleménye?
– Valóban így van, de az eredmények önmagukért beszélnek. A Fradi most is vezet 14 pont előnnyel, ott van az Európa Liga nyolcaddöntőjében, ezek tények. S ne feledjük: Dibusz, Botka, Sigér, Vécsei és Pászka személyében találunk kiváló képességű magyar futballistákat is a zöld-fehéreknél, tehát nem lehetetlen bekerülnie egy hazai tehetségnek a Fradiba.

– Ha nem is lehetetlen, mindenesetre elképesztően nehéz. Lát arra reális esélyt, hogy több magyar játsszon az FTC-ben?
– A szurkolók és a közvélemény nem hiába foglalkozik sokat azzal a témával, hogy szívesen látnának magyar játékosokat a csapatban. Szerintem az a legfontosabb, hogy a magyar játékosok részéről meg legyen a törekvés a Fradi-szereplésre. A tehetségek képesek utat törni maguknak, bár azt el kell ismerni, hogy a Ferencváros más közeg, mint a többi klub, itt nyomás alatt kell játszani, bizonyítani, de az ajtó minden tehetség előtt nyitva áll az Üllői úton, ebben biztos vagyok. Azt is meg kell azonban említenem, hogy a hazai fiataloknak sokszor olyan külföldiekkel kell felvenniük a versenyt, mint például Laidouni és Besic, akiknek a képességeiről annyit: a Fradiból képesek voltak topligás klubhoz igazolni.

– A Ferencvárossal kapcsolatban kihagyhatatlan, hogy a magyar edzőknek a hazai tehetségeknél is nehezebb dolguk van érvényesülni. Mit gondol, miért alakult úgy, hogy a hazai trénerek fel sem merülnek a Ferencvárosnál?
– Ez is egy tudatos döntés miatt történhetett, ami hozzátartozik a klub mostani filozófiájához. Kuba-tov Gábor elnök jobban bízik a külföldi szakemberekben, akik jobban is hozták az eredményeket. El kell fogadni, hogy egy így alakult ki, a Fradi nemzetközi csapattá vált, és ha megnézzük, Doll, Rebrov, valamint Csercseszov is eredményes munkát végez a zöld-fehérek kispadján.

– A Sport plusz megjelenése napján lép pályára az FTC a Bayer Leverkusen otthonában az EL-nyolcaddöntő első mérkőzésén. Mennyire lehet összevetni a mostani várakozást és a mostani csapatot a ’95-ös BL-szerepléssel?
– Eleve nem könnyű, mert különböző korszakokat és csapatokat összehasonlítani mindig nehéz. Akkoriban minden másképp működött, egészen más körülmények, eredmények voltak, érzelmileg is másképp éltük meg.

– Maradjunk a csoportkörnél, ahová négy év alatt négyszer jutott be a Ferencváros. Ez mennyire lehet ma már megszokott és elvárás?
– Már önmagában az, hogy erről beszélünk, hogy ilyen kérdés felmerülhet, azt mutatja: a Fradi nagyot lépett felfelé. Ezt a nemzetközi pozíciót kellene stabilizálni, majd pedig felülmúlni. Ami a továbbjutással, azzal, hogy a csapat állva maradt a tavaszra, meg is valósult.

– A szurkolóknak lehetnek ennél is vérmesebb reményeik?
– Miért ne? Az álmok nagyok, és mondjuk ki, a Fradinál mertek nagyot álmodni.

– Benne lehet ebben egy EL-döntő is, amit idén történetesen a Puskás Arénában rendeznek?
– Erre azért nagyon pici esélyt látok. Csakhogy lehet kapaszkodónk, mert a futballban sokszor történtek vaskos meglepetések. Gondoljunk például – igaz, nem ma volt – a görögök Eb-címére, vagy arra, hogy tavaly a Frankfurt nyerte meg az Európa Ligát. És persze arra sem sokan számítottak, hogy a Fradi idegenben legyőzi a Monacót, majd első helyen végez a csoportjában. Ahhoz, hogy a Fradi döntőt játsszon, vagy EL-győztes legyen, ahhoz százhúsz százalékot kellene nyújtaniuk egyéni- és csapatszinten egyaránt. De hangulatában egy EL-döntő felérne a mi BL-főtáblás szereplésünkkel, és talán az is igaz, hogy a mostani Fradi erősebb, mint mi voltunk.

– Mit jelentene egy ilyen siker idehaza?
– Fociláz lenne már az odáig vezető úton is, és nagyon jót tenne a magyar labdarúgás megítélésének. A kiválasztásban is segítene, mert a Fradi sikereit látva több gyerek kapna kedvet a sportághoz.

– Mire számít Leverkusenben, illetve a párharc során?
– Kétarcú a Leverkusen, többször mutatta a rosszabb arcát az utóbbi időben, úgyhogy optimistaként szoros eredményt várok. Aztán majd meglátjuk – a labdarúgásban úgysem lehet előre kiszámítani semmit…

SportPlusz