Támadónkkal, Nikolai Baden Frederiksennel beszélgettek.
A[z orosz] tulajdonos el kellett hagyja [a Vitesse-t] a háború miatt, az edző a Bochumhoz távozott, a sportigazgató pedig a Genoához szerződött. Ez a három ember vitt oda, a helyükre újak érkeztek. Amikor új edző érkezik, az pedig néha változásokat hoz. Vannak olyan trénerek, akik kedvelik az ember stílusát, mások pedig nem. Ilyen a foci. A karrieremnek ezen a pontján nem a kispadon akarok üldögélni, ebben a szezonben pedig a Vitesse-nél ez jutott volna nekem. Ezért kellett váltanom.
A Ferencváros már másfél éve meg akart szerezni, még a Vitese előtt érdeklődtek és azóta folyamatosan tartottuk a kapcsolatot. Az, hogy tudtam, a klub komolyan meg akar szerezni, megkönnyítette a döntést. És persze az európai porondon is megmutathatom magam, ez is egy fontos érv volt. Volt néhány lehetőségem, például osztrák élcsapatoktól érkezett ajánlat, de más klubok is érdeklődtek, így dán is, de azt nem tudom, hogy melyik. Azért sem, mert mikor beérkezett az ajánlat, már gyakorlatilag le volt zárva az ügylet a Fradival.
Egyébként is külföldön akartam maradni. Egy olyan külföldi csapat, amely az Európa Ligában nyolcaddöntőt játszik és nyáron a Bajnokok Ligájáért harcol majd minden valószínűség szerint, természetesen vonzóbb, mint egy dán klub, ahol erre jóval kisebb az esély. De persze a karrierem végén szeretnék majd Dániában focizni, szerintem minden dán focistának van ilyen álma.
A Ferencváros a legnagyobb magyar klub, harmincháromszoros bajnok. A Bajnokok Ligájában vagy az Európa Ligában szerepel évről évre. Az elvárások nagyok, ha nem nyerünk két-három góllal, senki sem elégedett. Olyan, mintha valaki otthon a Koppenhágába igazolna. A döntetlen olyan, mintha kikapnánk, érezni a feszültséget. Ez igaz a falakon kívül és belül is, de szerintem ez egészséges. A szurkolótábor hatalmas, őrült szurkolóink vannak, ahogy az ebben a térségben gyakori. Amikor a városban sétálok, mindenhol fradisták vannak, akárcsak Koppenhágában, ahol az az ember érzése, hogy mindenki FCK-drukker. Mindenhol felismernek, a szurkolók talán egy picit vadabbak azért, mint odahaza. Amikor nyerünk – mint ahogy máshol is van – nagy a szeretet és minden jó. De ha vesztünk, akkor pont az ellentéte minden. Így megy ez.
– Nikolai Baden Frederiksen
