Aissa a hírek szerint 4 – 4.5 millió eurós átigazolási díjért cserébe igazolt az Union Berlinbe, ezt sokan kissé kevesellték. Én magam is többet vártam előzetesen, a téli átigazolási szezon tanulságai azonban segítenek ezt kontextusba helyezni.

Az elmúlt években egyre inkább kezdett nyílni az olló a Premier League és a másik négy tradicionális topliga között a pénzügyi lehetőségek terén, ez a legutóbbi átigazolási időszakban már-már drámai mértéket öltött. A télen a Premier League csapatai 815 millió fontért igazoltak – a Ligue 1 esetében ez az összeg 110, a Bundesliga esetében 60, a La Liga és a Serie A esetében pedig 25 millió font volt.

A Chelsea egymaga többért igazolt (286 millió font), mint a négy nem angol topliga összességében (220 millió). A Premier Leagueben tökutolsó Southampton többért igazolt, mint a spanyol és olasz élvonalbeli csapatok összességében (53 millió). A brazil bajnokság csapatai többet költöttek, mint bármelyik a négyesből (145 millió fontot), de a mexikóiak is többért igazoltak, mint a spanyol és az olasz csapatok összesen (56 millió font) – itt egyébként Fernando Gorriaran volt a téli átigazolási időszak legdrágábbja.

Aissa Laidouni a németországi téli átigazolások közt a nyolcadik legdrágább volt, az olasz és a spanyol bajnokságban is csak két-két nagyobb összegű transzfer volt nála. Az is tanulságos, hogy a világbajnokság felfedezettjei közül csak Enzo Fernandezt (Benfica -> Chelsea, 107 millió font) és Azzedine Ounahit (Toulouse -> Olympique Marseille, 8.8 millió font) igazolták át nagyobb összegért, mint volt középpályásunkat.

Hogy a visszafogott kontinentális költekezésnek mi az oka, a COVID-, majd a háborús válság, a szigorodó FFP-szabályok vagy szimpla statisztikai anomália, azt még korai lenne megmondani.