Momót kérdezték a győztes derbi után.

Muhamed Besic

Régóta vártam erre az érzésre. Az elmúlt három-négy évben mindig közbejött valami, egyetlen felkészülést sem tudtam végigcsinálni, ami meghatározta az idényeimet. Az Evertonnál rendre későn adtak kölcsön, a Middlesbrough és a Sbeffield United együtteséhez is menet közben csatlakoztam, és sérülések is hátráltattak. A mostani felkészülés azonban tökéletesen sikerült, már a spanyolországi edzőtáborban is éreztem, hogy újra a régi leszek! Régen éreztem magam ilyen jó erőben. Hiányzott, hogy a meccsek után valóban úgy ülhessek le az öltözőben, ez igen, jól ment a játék… Korábban is küzdöttem, harcoltam, mentem előre, de nem úgy játszottam. amit elvárok magamtól.

A fordulás után tíz-tizenöt percig jól játszott az ellenfél, a találkozó többi részében mi voltunk a jobbak. Abban a periódusunkban az Újpest egyenlített, ám nem zuhantunk össze, és ezúttal is bizonyítottuk, miénk a jobb csapat. A keretünkben több olyan futballista is van, aki egymaga képes eldönteni ilyen találkozókat, elég csak a csereként beálló Marquinhosra, vagy a gyönyörű szabadrúgásgólt szerző Ryan Mmaeera gondolni. A derbi az derbi! Az ünneplést nem lehet megszokni, az Újpestet mindig nagy tett legyőzni, bárhogyan is alakuljon a mérkőzés. Fél évvel ezelőtt hatot rúgtunk idegenben, ezúttal hazai pályán hármat. A lefújást követően ugyanúgy ugráltunk, énekeltünk, ebből a szempontból nincs különbség. A mostani siker is édes volt! Kíváncsi vagyok, meddig lehet ezt a sorozatot nyújtani. Jó lenne minél tovább…

NS