Ottóval beszélgettek.

Melyik volt az első mérkőzés, amely nagy hatással volt rád?
Az Ózdi Kohász-Ferencváros 1981-ből. Akkor a bajnok Fradi érkezett hozzánk, amelyben Novák Dezső edző irányításával olyan játékosok szerepeltek, mint Nyilasi Tibi, Szokolai Laci, Ebedli Zoli vagy éppen Takács Győző, Pogány Laci vagy Takács Laci. Az Ózd vezetett 4-2-re is, a vége 4-4 lett. A bajnokin több mint 20 ezren voltak kinn, még a fákon is lógtak az emberek. Ez volt életem első mérkőzése 6 évesen. A családomban mindenki nagy fradista, tisztán emlékszem, hogy édesapám nyakában ültem; a másik megoldás az lett volna, hogy felmászom a mögöttünk ágaskodó nyárfa egyik ágára.

Mi volt az első, legnagyobb élményed, ami az átigazolásod után a Fradiban ért?
Megkaptuk a táviratot a Fraditól 1986-ban, hogy le szeretnének igazolni, amikor már a korosztályos válogatott szűk keretének a tagja voltam Szűcs Lajossal, Kovács Zolival, Sándor Tamással. Felmentünk Budapestre – ekkor jártam először az Üllői úton -, és Albert Flóri bácsi jött ki fehér öltönyben és zöld nyakkendőben, hogy fogadjon, hiszen hallotta, hogy egy tehetséges gyerek érkezik vidékről. Édesapámnak könnybe lábadt a szeme, hogy fiatalságának az ikonja, akit addig maximum tévében vagy az újságokban látott, ott állt előtte életnagyságban.

Mi jut eszedbe elsőként a Grasshoppers csapatáról?
Nyilván a két gólom, és az, hogy győzni tudtunk a Fradival az 1995-ös BL-meccsen. A minap a Sportcsillagok Gálaestjén találkoztam Ramon Vegával, magyar felesége van, akivel három éve Magyarországon élnek. Vega is játszott a két BL-meccsünkön – később a Cagliariban, a Tottenhamben és a Celticben is futballozott -, és amikor megláttam, akkor eszembe jutott újra a Grasshoppers, és persze az is, hogy milyen kicsi a világ.

Mik voltak Novák Dezső utolsó szavai hozzád a meccs szünetében, amikor még 0-0 volt az eredmény?
Annyira nem örült a teljesítményemnek, végül mégis pályán maradtam. Azt mondta, össze kell kapnom magam, kapnunk magunkat, elég nagy nyomás alatt voltunk, sok szerencse is kellett, hogy megússzuk kapott gól nélkül. De akkor így álltak a csillagok, ennek így kellett történnie, pont erről beszéltünk a Ramonnal, hogy míg nekem ez milyen fontos mérkőzés, addig neki ez nem volt élete meccse, később játszott Ginolával és Rebrovval, és sok nagy csatát megvívott. De Ramon szerint akármennyit támadhattak volna, aznap este biztosan nem rúgtak volna gólt a Fradinak, Hajdu Attila még tizenegyest is védett. Dezső bá’-nak a szünetben sikerült gatyába ráznia engem és az egész csapatot.

Mi volt az első gondolatod, amikor Kristoffer Zachariassen góljával eldőlt a Fradi EL-továbbjutása?
Két dolog jut eszembe, az egyik, hogy milyen fantasztikus dolog ez, a másik pedig, hogy Zachariassenből nem néztem volna ki, hogy ilyen jó játékos, amikor a Fradihoz került. De Tokmackal is így voltam. Egyikőjük sem az a tekintetet magára vonzó játékos, így idő kellett nekik. Tokmac attraktívabb, Zachariassen pedig olyan játékos, akit ha nem a megfelelő szemmel nézed, akkor alig veszed észre a pályán. De ha szakmailag, alaposan figyeled, azt látod, hogy „atyaég, ez az ember mindenhol ott van”. És még ami a jó játékosokra jellemző, hogy akkor rúgnak gólt, amikor a leginkább kell. Nemzetközi viszonylatban talán Frank Lampardhoz tudnám hasonlítani, akinek a játékából egy-egy pillanat nem maradt meg, de összességében minden megmaradt, amit ő képviselt. Lampard a Chelsea-ben nyújtott világklasszis teljesítményt, és ha visszaemlékszünk, egy emlékezetes csele nem volt, mert nem biztos, hogy olyan jól tudott cselezni; nem volt gyors sem, nem volt talán zseni sem, mégis ő volt Lampard, aki a saját időszakának az egyik legjobb középpályása volt. Zachariassen sem nem igazán gyors, nem is kiemelkedően erős, nem agyon technikázott, nem virtuóz, de valahol mégis a jelenlegi Fradi egyik legjobb játékosa.

Melyik Európa Liga-meccsen látnád idén legszívesebben utoljára a Fradit, és ki ellen?
Álmodozzunk, ahogyan Kubatov Gábor elnök és Sztanyiszlav Csercseszov mester is bemondta, hogy irány a döntő, teljesen mindegy, hogy ki ellen. [Örülnél, ha a 16 között a Barcelonát kapná a Fradi, vagy jöjjön inkább egy papíron verhetőbb csapat?] Örülnék neki, ha verhető csapat következne, de kérdés, melyik csapat a verhető – mert nyilván a Barcelona is az, de kevés eséllyel. Én azt szeretném, hogy minél később kapjon a Ferencváros olyan csapatot, amely ellen papíron sincsen sok esélye – a pályán aztán persze kiderülhet, hogy mégis. De menjen a Fradi minél tovább, legyen minél több telt ház a Puskás Arénában.

A teljes beszélgetés: NBI.hu