“Papajo” minden bizonnyal egész januárban elsőszámú kapusként kell helytálljon.

A kupagyőzelem rendkívül jót tett nekem, az önbizalom tekintetében éppúgy, mint a játék minden területén és azon kívül is. Ebből kiindulva hatalmas tettvággyal és a már említett önbizalommal érkeztem az összetartására. Egy minimális sérülés miatt az OSC elleni meccset kihagytam, de azért ott voltam a vízben.

Még jó, nem lenne szerencsés, ha te is kiesnél a kapuból…
Köszönöm, azért jól vagyok, és jól leszek, ahogyan Soma is előbb-utóbb hadra fogható lesz, reméljük, mihamarabb felépül. Egyébként régen voltam válogatott körülmények között…

… mikor is?
A közvetlen világbajnoki felkészülés során, akkor még Märcz Tamás irányításával volt szerencsém a Szigeten edzeni a többiekkel. Nagyon most sem kellett bemutatkoznom senkinek, hiszen ismerjük egymást jó régóta, a korosztályommal is egyre többet találkozom errefelé. Szeretnék megfelelni saját magamnak és a saját elvárásaimnak ezeken az edzéseken, számomra ez egyébként a legfontosabb. Persze a stáb elvárásait is teljesíteném, rá szeretnék szolgálni a bizalomra.

Mit gondolsz, mennyire viseled majd jól azt a terhet, hogy most Soma kiesése nyomán rád nagyobb feladatok várnak a Ferencvárosban?
Friss ez a szembesülés, de nagyon nincs idő megijedni, vagy agyalni azon, mi lesz, ha… Nem szabad ezeken a dolgokon gondolkodni, csak előre kell nézni. A Fradi játékosaként mindig készenlétben kell állni, mert egymást érik a fontos mérkőzések. Az a szerencsés helyzet áll fenn a Fradinál, hogy mindig erős ellenfelekkel találkozunk a hazai és a nemzetközi porondon is. Ugyan éreztem némi nyomást, mert Somát nem könnyű helyettesíteni, de nem vagyok ijedős típus, örültem neki, hogy bizonyíthatok. Nagyon jó csapat a miénk, pont annyira jó, hogy ha egy ember kiesik, be tudjuk tölteni a hiányát és igazi csapatként tudunk tovább menni előre. Talán ez adja leginkább a Fradi erejét. Hosszú a kispadunk annyira, hogy az ilyen sérülések sem akadályoznak meg minket semmiben.

Egyébként sem tűnsz ijedős típusnak.
Szerintem sem, de hogy nem vagyok az, azt a játékommal szeretném bebizonyítani.

Milyen volt az összetartás, mennyire érzed a kémiát a csapaton belül?
Magát a csapategységet jónak érzem. Az, hogy sok a hasonló korosztályú játékos, ad egy előnyt, mindez meg van spékelve néhány nagyon fiatal és pár idősebb játékossal, szerintem ez tökéletes egyensúlyban lesz akkor, amikor a tényleges mérkőzések elé nézünk. Sok van bennünk, de van még hova fejlődni, és kíváncsian várom, hogy végül hova fogunk eljutni. Gyermekkori álmom, hogy egyszer vízilabdázóként ott legyek az olimpián, de Párizs még messze van.

De előbb még klubfeladatok…
Berlinbe utazunk a Fradival, és valamikor szerda este egy BL-meccsen próbálhatjuk ki magunkat, hogy aztán az UVSE ellen játsszunk a hazai bajnokságban. A BL nyilván egy magasabb lépcsőfoknak számít, és a Jug Dubrovnik elleni hazai győzelmünknek akkor lesz igazán értelme, ha a következő hozható meccseinket is megnyerjük. A Spandau otthonába – ki merem jelenteni – nyerni megyünk, még ha veszélyes csapat is. Valamilyen úton-módon az OSC-t is megviccelték, de velünk ez nem fordulhat elő.

MVLSZ, NS