Buksi arról is beszélt, hogyan élte meg a kizárást követő időszakot.

– Mindössze 17 évesen debütált a Ferencváros felnőttcsapatában 2004 őszén. A Fradi akkoriban bajnokcsapat volt, hajszálon múlt, hogy nem jutott be a BL-be, de így is az UEFA-kupa csoportkörében szerepelt. Hogyan fogadták az öltözőben feltörekvő ifijátékosként?
– Már az utánpótlásban is olyan edzőim voltak, akik Fradi-legendák, említhetem az 1995-ös BL-csapatból Zoran Kunticsot és ifjabb Albert Flóriánt vagy Kaszás Pált, Vépi Pétert és Ebedli Zoltánt, akiktől szintén sokat tanultam. Aztán hirtelen ott találtam magam Lipcsei Péter, Szűcs Lajos meg Tököli Attila mellett, és persze hibáztam. A mai napig él bennem, ahogy Lipcsei Peti többször rám szól, hogy ezt vagy azt ne úgy csináljam, és fiatalon nagy szükségem volt a meglátásaira. Azt hiszem, főleg a hozzáállásomnak köszönhettem, hogy gyorsan maguk közé fogadtak. Mindig tudtam, hogy mit akarok, imádtam a futballt, kint maradtam pluszmunkát végezni, és azt láthatták rajtam, hogy ha hibázom, akkor sem adom fel.

– Zűrzavaros idők jártak az Üllői úton, hiszen a sikereket anyagi problémák keserítették meg, majd 2006-ban kizárták a Fradit az NB I-ből. Hogyan élte meg, hogy hirtelen Jászapátiban, Baktalórántházán meg Vecsésen találták magukat a másodosztályban?
– Borzasztó időszak volt. Először is volt egy nagyon jó edzőnk, Gellei Imre vezetésével ötödikek lettünk az NB I-ben, és reményteljes csapat formálódott. Aztán megtörtént a hihetetlen kizárás, és gondolkodni sem volt idő, máris azt várták tőlünk, hogy öt-hat góllal verjünk meg mindenkit az NB II-ben. Volt öt-hat ajánlatom élvonalbeli csapatoktól, de maradtam, és ezt annak ellenére sem bántam meg, hogy nem tudtunk egyből visszajutni az NB I-be. Mindenki ellenünk akarta az élete meccsét játszani, az ellenfelek zártan védekeztek, csak kevesen merték vállalni a focit, így nagyon nehéz dolgunk volt. Annak a Fradinak persze így is simán meg kellett volna nyernie a bajnokságot, de az idény második felében egyszerűen nem jöttek az eredmények. Sok probléma volt a klubnál, nem tudtunk csak a futballra koncentrálni.

– Megalázó volt Fradi-mezben falusi szintű pályákon fellépni?
– Nem így éltem meg. Inkább arra emlékszem, hogy bárhova mentünk, ott telt ház, remek hangulat fogadott minket, és rengeteg szeretetet kaptunk szerte az országban.

forrás és teljes interjú: mno.hu