A clubunkat játékosként és edzőként is szolgáló korábbi center a helyi női válogatottat vette át. Sok sikert!

– Személyes kapcsolatokon keresztül adódott ez a lehetőség és nagyon gyorsan kellett döntést hozni. Komoly kihívásnak éreztem – és nemcsak szakmai szempontból -, egyben megtisztelő feladatnak, hogy egy országot képviselhetek, sőt, kettőt, hiszen Indonézia válogatottjával magyar edzőként igyekszem jó eredményeket elérni.

– Miről szól pontosan az indonéziai felkérés?
– Május végén rendezik meg a Dél-Kelet-Ázsiai Játékokat (SEA Games). Ha itt sikerül az első két hely valamelyikén végezni, akkor szeptemberben részt vehetünk az Ázsiai Játékokon, amelyek Kína ad otthont – ez a cél. El kell, mondjam: most először foglalkozom lányokkal és eleve nem nagyon tudtam, hogy mire számítsak, de kellemes meglepetés ért. Nyilván nem arról van szó, hogy az indonéz női vízilabda a világ elitjéhez tartozik, de az első tapasztalataim szerint korántsem annyira rossz a helyzet, mint azt otthonról gondolni lehetett. Már látom, hogy miben kell őket fejleszteni, mire kell elsősorban koncentrálni a munka során.

– Milyen ott a vízilabdaélet? Hol a helye a sportágak között? Van-e nemzeti bajnokság?
– Itt Dzsakartában van a legtöbb klub és még néhány vidéki városban vízilabdáznak. A fő sport ebben az országban is a labdarúgás, a vízilabda az összes többi sportág egyike. A világ negyedik legnépesebb országáról beszélünk, de ehhez képest kevesen vízilabdáznak. Most határozták el, hogy ezen a téren szeretnének markánsan előre lépni, ennek érdekében tettek lépéseket – a férfi válogatott mellé például szerb edzőt szerződtettek. Van bajnokság, de a Covid miatt itt is megállt az élet. A válogatott játékosok behívása általános tesztek alapján történt, én már kész keretet kaptam, most tájékozódom a kiválasztás részletes paramétereiről.

A teljes beszélgetés: VLV