Pólósaink korábbi klasszisát, Vámos Mártont kérdezték görögországi tapasztalatairól.

Nyáron a Ferencvárostól szerződött az Olympiakoszhoz. Eddig azt kapta, amire számított?
Többnyire igen. Klasszikus mediterrán ország, nem sietik el, nem kapkodják el a dolgokat, a hétköznapokban olykor az utolsó pillanatra hagyják az ügyek intézését. Ez a szemlélet tőlem sem áll távol, szeretem a nyugalmat magam körül, az otthoni hétköznapokhoz képest itt sokkal kevesebb a stressz és a rohanás. Itt tényleg csak az edzéssel, a meccsekkel és a pihenéssel kell foglalkoznom. Ami a szakmát illeti, nyáron hallottam már híreket arról, milyen lesz Igor Milanoviccsal együtt dolgozni, de nyilván más, amikor aztán valóban elkezdődik a közös munka. Nála vegyül a szerb és a görög stílus, nagyon jó szakember, ráadásul ahogy Cseh Sándor mondta anno, minél több edzőt ismer meg a játékos, annál szélesebb rálátása lesz a világra.

A körítésben mi a legnagyobb különbség Magyarország és Görögország között?
Azt sem lehet összehasonlítani a magyarországi viszonyokkal. A Ferencvárosban nagyon profi volt a marketing, több telt házas meccset játszottunk, ezzel szemben itt nincs túl nagy felhajtás a mérkőzések körül. A klubnak két Insta csatornája van, az egyik a futballnak és a kosárlabdának van fenntartva, a másik pedig tulajdonképpen az összes többi sportágnak. Emiatt nincsenek túl sokan a meccseinken, pedig nem nagy az uszoda.

A jövő évben rendezendő Világkupára visszatér a magyar válogatottba?
Erről Varga Zsoltot kellene megkérdezni, ez a szövetségi kapitány döntése. Ám, ha meghívót küld nekem, természetesen állok rendelkezésre. A motivációval nincs gond.

Melyik válogatottba térhet vissza? Abba, amelyik leszerepelt a hazai rendezésű vb-n, vagy amelyik ezüstérmet szerzett az Európa-bajnokságon?
Az Európa-bajnokságon látott csapatot jó volt kívülről nézni, Varga Zsolttal jó irányba halad a válogatott. Jól ismerem a Ferencvárosból, képes megteremteni azt a közeget, amelyben eredményes lehet a válogatott. A vb-n látott játék a jövőben nem fordulhat elő, kétszer nem lépünk ugyanabba a folyóba.

A teljes beszélgetés: Sportal