Aissa elmondta, hogy nem érdekli, ki jön vele szemben, kemény fából faragták.
– Mit szólt, amikor megtudta, hogy ferencvárosi csapattársai, Samy és Ryan Mmaee mégsem utaznak Katarba?
– A múlt héten Budapesten voltam még, amikor értesültem a hírről. Mindenkit meglepetésként ért, hogy nem számítanak rájuk, hiszen az elmúlt időszakban biztos volt a helyük a keretben. Mind a ketten alapemberei a Fradinak, az ősszel nemzetközi kupameccseket játszottak, hirtelen nem is tudtam, mit mondjak nekik. Beszéltem velük a döntés után, bele sem mertem gondolni, mit érezhetnek.– Ön most merre van?
– A katari szálláson. A Ferencváros vezetői korrektek voltak, idejében elengedtek, hogy csatlakozhassak az akkor már Szaúd-Arábiában edzőtáborozó válogatotthoz, így kihagytam a Honvéd elleni bajnokit. Magyarországról először Szaúd-Arábiába repültem, néhány napot ott töltöttem a csapattal, utána jöttünk át Katarba, hogy elfoglaljuk a szállásunkat. Hétfőn utaztunk át Dohába, a távolság szerencsére már nem volt túl nagy.– Járt korábban Katarban?
– Először, de a legjobbkor vagyok Katarban! Mikor, ha nem a világbajnokság idején? Ami a körülményeket illeti, a szállodában mondták, ha néhány éve jártam volna itt, rá sem ismernénk a városra, annyi minden épült. Az edzések után estefelé van lehetőségünk sétálni a környéken, lenyűgöző, amit eddig láttam.– Franciaország, Ausztrália és Dánia vár Tunéziára a csoportkörben. Mit gondol az ellenfelekről?
– Nem könnyű csoport, de a világbajnokságon ilyen amúgy sincs. Az ellenfeleink nagyszerű csapatok, de mi sem véletlenül vagyunk itt, és ezt bizonyítani akarjuk. Hiszünk magunkban, nem leszünk kishitűek.– Ezek szerint lát esélyt a továbbjutásra a csoportból?
– Az elmúlt fél év jó példát mutatott nekem. A Fradival bizonyítottuk, a labdarúgásban nem létezik lehetetlen. Az Európa Liga sorsolását követően mindenki úgy gondolta, jó, ha a harmadik helyre odaérünk, ehhez képest megnyertük a csoportot, nyolcaddöntősök vagyunk. Erről itt, az edzőtáborban sokat meséltem a többieknek. Jó formában várjuk a tornát, az idén többek között Chilét, Japánt, Nigériát, Egyenlítői-Guineát és Malit is legyőztük, a vébé főpróbájaként pedig már itt, Dohában az ugyancsak katari résztvevő Iránt vertük meg kettő nullára. Kellő önbizalommal vágunk neki a világbajnokságnak, nincs mitől tartanunk.– Ön egyébként is olyan futballista, aki nem fél senkitől és semmitől?
– Minden labdarúgónak ilyennek kell lennie. Félelemmel, kishitűen nem lehet futballozni. A magánéletben és a sportban is tudom, mi a célom, és mindent meg is teszek az eléréséért. Tiszteltünk minden ellenfelet a csoportban, de nem ijedtünk meg tőlük, mint ahogyan a Fradi játékosaként sem ijedtem meg Monacóban, Belgrádban vagy éppen Trabzonban. Küzdünk, harcolunk, ahogyan kell.– Párizs külvárosában született és nőtt fel. A franciák elleni csoportmeccs mennyire lesz különleges?
– Azt a meccset várom a leginkább, különleges mérkőzés lesz nekem. Franciaországban születtem, ott kezdtem futballozni, gyerekkorom óta követem a francia bajnokságot, a család nagyobb fele Franciaországban él.– Tunéziában nincsenek is rokonai?
– De, nagynénémék és több unokatestvérem odahaza él Tunéziában. Az ország meseszép, a főváros, Tunisz csodálatos hely. De nem is kérdés, a Franciaországban élő szüleim és testvéreim is nekem szurkolnak. Szeretném megkeseríteni a franciák életét és büszkévé tenni Tunéziát.– El tudja képzelni, hogy a franciák nem jutnak túl a csoportkörön?
– Ők az esélyesek, a címvédők. Adrien Rabiot, Ousmane Dembélé, Antoine Griezmann, Olivier Giroud, Kylian Mbappé vagy éppen Karim Benzema zseniális futballista. De a pályán engem nem érdekel, ki jön velem szemben, kemény fából faragtak.– Úgy számolnak, hogy Dániával és Ausztráliával harcolnak a második helyért?
– Nem szoktam számolgatni. Az első meccsünket a dánokkal játsszuk kedden, kiemelten fontos kilencven perc lesz. Szeretnénk jól rajtolni. A csoportunk azért is izgalmas, mert a négy csapat három különböző kontinensről érkezett, ez színesíti a meccseinket.– Zsonglőr a középpályán, klasszis karmester, lökhajtásos motor a pálya közepén – hogy csak néhány dicséretet említsek az újságokból az elmúlt egy évéből. Melyikre a legbüszkébb?
– Arra vagyok a legbüszkébb, hogy amikor annak idején Franciaországban az utcán, később az utánpótlás csapatokban játszottam, ugyanúgy szórakoztatott a futball, mint most. A mentalitásom az évek során semmit sem változott. Ez a stílus, életérzés áll legközelebb hozzám. Ha nálam van a labda, próbálok vele varázsolni. Hálás vagyok a sorsnak azért, amit eddig elértem. A válogatottban tavaly márciusában mutatkoztam be, sohasem felejtem a napot, amikor a szomszédos ország, Líbia ellen Tripoliban játszhattam. Azóta részt vehettem az Afrika Kupán, most pedig a világbajnokság következik!– Tud róla, hogy a magyar bajnokságból ön az egyedüli futballista, aki ott van Katarban?
– Olvastam róla, büszke is vagyok rá. De bízom benne, hogy a következő, négy év múlva esedékes világbajnokságra Magyarország is kijut. Megszerettem az országot, az embereket, a szurkolók pedig csodálatosak.– A Ferencváros játékosaként előzőleg 2014-ben a bosnyák Muhamed Besic szerepelt világbajnokságon. Csapattársa adott útravalót önnek?
– Sokat beszélgettem vele az elmúlt időszakban, mesélt a nyolc évvel ezelőtti brazíliai tornáról, amelyen mindhárom csoportmeccsen, Argentína, Nigéria és Irán ellen is a kezdőcsapat tagja volt. Kiemelte, fontos lesz, hogy egyek és aludjak jól, mert kilenc nap alatt három mérkőzést kell lejátszanom, ami jelentős kihívás, majd hozzátette: élvezzem a torna minden pillanatát! Sohasem lehet tudni, lesz-e még rá lehetőségem.
