A mostani bravúrunk a nyolcadik a sorban a nagy UEFA sorozatok között, a korábbi hetet idézzük most fel. Bár a nagy európai sorozatok elődje volt, a Középeurópai Kupát ezúttal nem vettük figyelembe, hiszen az inkább egy regionális sorozat volt, nem pedig kontinentális.

1962-63, Vásárvárosok Kupája (Európa Liga): az első forduló már októberben volt, a Viktoria Köln ellen kezdtünk (4-1 itt, 3-4 ott, összesítésben 7-5 ide), a második fordulóban – még 1962-ben – a Sampdoriával játszottunk (Genovában 0-1, itt 6-0, 6-1-es összesítés). Tavasszal előbb a Petrolul Ploiestivel (2-0 itt, 0-1 Romániában, 2-1 az összesítés), majd az elődöntőben a Dinamo Zágrábbal mérkőztünk meg (0-1, 1-2, 1-3 oda), sajnos ez volt a végállomás abban a szezonban.

1964-65, VVK (EL): a sorozatot egy igen nehéz útvonalon át nyertük meg. A cseh Spartak Brno volt az első ellenfél (2-0, 0-1, 2-1 ide), majd jött az osztrák Wiener SC és az első újrajátszás. Ekkor még az idegenbeli gól szabálya nem volt érvényben, így a 2-1-es és 0-1-es meccsek után egy újrajátszás következett (a helyszínt pénzfeldobással döntötték el). Hazai pályán 2-0-ra nyertünk. A harmadik, immár tavaszi körben, a tizenhat közt az AS Roma jött, őket oda-vissza vertük (1-0, 2-1), a nyolcaddöntőben a baszk Athletic Bilbao (1-0, 1-2) ellen is “repetáztunk”, az újrajátszást 3-0-ra nyertük. Az elődöntőben az angol Manchester United volt az ellenfél (1-0, 2-3), a sorozat harmadik újrázott meccsén Karába és Fenyvesi góljaival nyertünk 2-1-re a Népstadion 60.000 nézője előtt. A döntőt – ezt talán senkinek sem kell elmondani… -, a Juventus ellen nyertük Torinóban, 1-0-ra, Fenyvesi Máté fejesével. Hogy a sorozat ekkor mennyire komoly volt, néhány olyan név a 64 induló közül, akivel nem találkoztunk a sorozat során: Barcelona, Borussia Dortmund, Everton, Vfb Stuttgart, Valencia, Basel, Milan, Fiorentina, Celtic, Bordeaux, Atletico Madrid, Real Betis.

1965-66, Bajnokcsapatok Európa Kupája (Bajnokok Ligája): a friss VVK-győztes csapat az izlandi Keflavik ellen kezdett (9-1, 4-1, 13-2) a selejtezőben, az első körben a Panathinaikoszt kaptuk, a hazai döntetlen mellett egy bravúros idegenbeli 3-1 kellett a továbbjutáshoz. Az Inter elleni negyeddöntőre már 1966 február – márciusában került sor. Az idegenbeli 0-4 után itthon nem sok esélyünk maradt, az 1-1 maximum szépségtapasz volt a 70.000 kilátogató szurkolónak.

1966-67, VVK (EL): az Olimpija Ljubljana (3-0, 3-3, 6-3) és a svéd Örgryte (7-1, 0-0, 7-1) még nem okozott gondot, a februári nyolcaddöntőben az Eintracht Frankfurt azonban már igen: a 4-1-es kinti vereség után hiába nyertünk 2-1-re a meccsre kilátogató 30.000 néző előtt, az nem volt elég a folytatáshoz.

1967-68, VVK (EL): 1967 szeptemberében a román Arges Pitesti otthonában kezdtünk, 3-1-es vereséggel, de szerencsére az október eleji visszavágón 4-0-ra nyertünk Albert vezetésével. A második kört is egy idegenbeli vereséggel kezdtük a Real Zaragoza ellen (1-2). A november közepi visszavágót a 27. percben a köd miatt le kellett fújni, 0-0-nál, a másnapi újrajátszott találkozón 0-0-ás félidő után 3-0-ra nyertünk. A legjobb tizenhat közt a Liverpool következett, itthon Katona góljával nyertünk 1-0-ra, még novemberben, a januári visszavágón aztán Branikovits szerezte a győztes gólt az angol iparvárosban. A nyolc közt ismét a baszk Bilbaot kaptuk, két 2-1-gyel jutottunk tovább. Az elődöntőben a Bologna jött, az itthoni odavágón mindössze 20.000 ember előtt 2-0-ra vezettek a vendégek, aztán Branikovits duplájával és Varga Zoli góljával fordítottunk. A visszavágón elért 2-2 azt jelentette, hogy bejutottunk a Leeds United elleni döntőbe. Angliában Mick Jones szabálytalannak látszó góljával nyertek a hazaiak, a FIFA-elnök Sir Stanley Rous szerint is le kellett volna fújni a támadást kapustámadás miatt. A már szeptemberi visszavágón 70.000 néző sem tudta az angolok kapujába fújni a labdát, a 0-0-lal Don Revie tanítványai nyerték a sorozatot.

1971-72, UEFA-kupa (EL): az UEFA-kupa első kiírásában az első körben a Fenerbahcét kaptuk (kint 1-1, itthon Branikovits mesterhármasával 3-1, összesítésben 4-2 ide), a következő körben a görög Panionioszt 6-0-ra vertük, a rendkívül durva vendégek közül két játékost is kiállított a bíró, a találkozó félbeszakadt, a visszavágó pedig el is maradt, miután kizárták a görög csapatot. A tizenhat közt a német Eintracht Braunschweig jött szembe, sima párharc volt (1-1, 5-2). A tavaszi negyeddöntőben a Zeljeznicar 2-1-re győzött a Népstadionban, majd mi is ennyire győztünk Szarajevóban, jött a Fradi történetének első tizenegyespárbaja, az ötödik párharcban Kű Lajos bevágta az ötödik tizenegyesünket, míg a hazaiak hibáztak, így mentünk tovább az elődöntőbe. Az április elődöntő a Wolverhampton Wanderers ellen következett. A Népstadionban 2-2-t játszottunk, Szőke (bár korábban egy tizenegyest értékesített) kihagyott egy büntetőt. A visszavágón Vörös Béla az első percben rosszul jött ki egy beadásra, Dailey betalált. A szünetben már 2-0 volt az állás a Wolvesnak és bár Kű szépített a második félidő legelején, az egyenlítés nem sikerült, nem jutottunk a döntőbe. Angol házidöntő volt így, a Tottenham Hotspurs 3-2-es összesítéssel nyert végül.

1974-75, Kupagyőztesek Európa Kupája: az utolsó kupadöntőig tartó menetelésünkről már többször írtunk részletesen, legutóbb a sorsolás után, idén nyáron. A Cardiff elleni nyitómeccsen játszottunk nemzetközi kupameccset az akkor új, ma már régi Üllői úti stadionban, 6-1-es gólkülönbséggel vettük az akadályt (2-0, 4-1), a Liverpoolt újra búcsúztattuk, Máté János hosszabbításbéli egyenlítőgóljának hála idegenben 1-1-et játszottunk, így – először – idegenben lőtt góllal mentünk tovább (0-0, 1-1). Tavasszal jött a nyolc közt a Malmö (1-1, 3-1 idegenben, 4-2), majd a Crvena Zvezda elleni párharc (2-1, 2-2, 4-3), a 110.000-es nézősereg előtti belgrádi meccsel. A döntőben Lobanovszkij Dinamo Kijeve volt az ellenfél Bázelben, 3-0-ra kikaptunk.

Az azóta eltelt 47 év alatt a harminchetedik próbálkozásra sikerült eljutni ismét a kupatavaszra. Folytatás márciusban!