Az utánpótlás válogatott soraiban két fradistával szerepelt a montenegrói kontinensviadalon.

Férfi kézilabda, U18-as Európa-bajnokság, Montenegró

A nemzeti csapatban clubunkat képviselte: Csörgő Kristóf és Tóth Levente.

Csoportmérkőzések

Németország 32-35 (14-13) Magyarország (Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ)
Magyarország 30-23 (15-11) Izland (Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ)
Magyarország 34-32 (19-14) Lengyelország (Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ)

Középdöntő

Magyarország 24-23 (9-12) Portugália (Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ)
Horvátország 28-25 (12-13) Magyarország (Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ)

Elődöntő

Magyarország 30-33 (16-16) Svédország (Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ)

A 3. helyért

Magyarország 22-29 (12-15) Németország (Beszámoló: Fradi.hu, MKSZ)

Kárpáti Krisztián, szövetségi edző

Még a kiutazás előtt ültünk le a srácokkal és a stábbal is megbeszélni, hogy ki mivel lenne elégedett, mit tűzne ki alapvető célként. Akkor a többség azt mondta, hogy a legjobb nyolcba kerülés már jó eredmény lenne, míg voltak páran, akik az elődöntőbe jutást értékelték volna annak. Tehát mondhatni, kétharmadig tele a pohár és egyharmadig üres. A kezdeti sikereinket és a csapat teljesítményét látva, szerettük volna megkoronázni ezt a hat hetet egy éremmel, ahogy mondják, evés közben jön meg az étvágy. Még ha maradt is bennünk némi hiányérzet, látva a mezőnyt, és hogy kiket utasítottunk magunk mögé, azt gondolom, elégedettek lehetünk ezzel a negyedik hellyel, illetve ez egyben adhat majd motivációt is arra, hogy a következő világeseményen akár ezt az eredményt is felülmúljuk. Amíg az első mérkőzéseken a csapat élharcosainak számító kulcsjátékosaink frissek voltak, addig úgy gondolom, kifejezetten kellemetlen együttes voltunk az ellenfelek számára, amelyet nehéz legyőzni. A fiúk nagyon motiváltan és taktikusan játszottak, a videózások alapján megbeszélt stratégiai elemekhez jól tartották magukat. Az Eb második felére azonban kisebb sérülésekkel is küzdöttünk, illetve azok a játékosok, akik addig vitték a hátukon a csapatot, elfáradtabban mozogtak. Az imént említettek ellenére úgy érzem, az elődöntőben a svédek ellen volt reális esélyünk a fináléba jutásra, végig szoros volt a mérkőzés, kicsin múlt, hogy ne mi játsszuk a döntőt. Ez persze kihatással volt a csapatra, mind fizikálisan, mind mentálisan nehéz dolgunk volt ezután a németek elleni bronzmeccsen. Így nem is volt reális esélyünk a Németország elleni győzelemre, a második félidő felére teljesen felőröltek minket, ekkor realizálták, hogy aznap mi nem leszünk képesek ennél többre. Ettől függetlenül én nagyon büszke vagyok a csapatra, tudatos, alázatos, szorgalmas társaságról beszélünk, öröm volt velük dolgozni. Emellett a stáb munkáját is kiemelném, hiszen az is egy remekül működő csapatmunka volt, rengeteg háttérsegítséget kaptunk a kollégáktól, amit nagyra értékelek.

A teljes beszélgetés: MKSZ