Sok szurkoló már az elején megérezte, hogy új időszámítás kezdődik.

Azt kritikusai sem igazán kérdőjelezik meg, hogy Kubatov Gábor elnökké választása fordulópont lett a Fradi történelmében. Csakhogy ezt akkor még nem lehetett tudni. Jöttek korábban is sokan nagy ígéretekkel.

2012. augusztus 21-én Ricardo Moniz kinevezése viszont a szurkolók többsége számára egyértelmű reményt jelentett, hogy valóban elindulhat a felemelkedés. Annak ellenére, hogy vele se sikerült nagy eredményeket elérni és a végére szétesett a csapat, a mai napig tartó népszerűsége mutatja, hogy sokan tartják úgy, hogy egy új időszak kezdete volt edzősködése.

A vele való pozitív várakozásnak elég komoly alapjai voltak, az osztrák kirakatcsapattal nyert bajnoki cím és a korábbi, komoly európai kluboknál eltöltött évei alapján őt el lehetett képzelni – szemben mondjuk Détárival -, mint a Fradival bajoki címet nyerő edzőt. Mindez azonban nemcsak a szigorú tényeknek szólt, Ricardón a kezdetektől látható volt, hogy a Fradihoz illő szenvedéllyel áll a munkájához, hihetetlen kisugárzása volt, (mindezt személyesen is éreztem, elég sok interjút készítettem már, sok komoly emberrel találkoztam életem során, de olyan élményem nekem is kevés volt, mint amikor Üllőivel nagyinterjút készíthettünk vele [az általa tartott edzést csapattagként átélni is óriási élmény volt – Peti]) és a szurkolók lelkesedését vitte a kispadra. Emellett nem nézte hülyének vagy szükséges rossznak a fanatikusokat, mint a magyar edzők többsége, kerülte a közhelyeket és a meccsek utáni nyilatkozatai során sem próbálta megmagyarázni, hogy nem az történt, amit az emberek láttak.

Mindezt hamar megérezték az emberek, nem véletlen, hogy a nyilvános edzésén nagyon sokan részt vettek és az első meccsén elszenvedett vereség ellenére is vastapsot kapott ő és csapata is.

Sokat fejlődött vele a klub a pályán kívül dolgokban is, hiszen játékoskiválasztásban vagy éppen a foci tudományos hátterében (pl. étkezés) egyértelműen a profi világ felé közelítette szeretett Clubunkat.

Mint sokan azok közül, akik elsőként kezdenek valami nagy reformba, neki se sikerült áttörni a falat, amiben a saját korlátai, például személyiségének kifelé nem feltétlenül látható kettőssége, taktikájának kiismerhetősége vagy túlzott ragaszkodása kedvenceihez, döntő szerepet játszott, ahogy Akeem tragédiája és az is, hogy a Fradi sem volt a mostani állapotában. A falat tehát valóban nem törte át, de jó pár téglát kivert belőle, amiért mindig hálásak lehetünk neki!

Isten éltessen fradistává válásod évtizedes évfordulóján, Ricardo!