Egyedi hangvételű törzskommentelőnk 57 évesen ült át az égi Ferencváros lelátójára. Ma a meccs előtt megemlékezünk róla. Isten fogadja magához!

Barátja, Tsabyka megemlékezését olvashatjátok:

Tomi!

Sokat gondolkodtam, hogy mit írjak, hogy emlékezzek meg rólad. Aztán arra jutottam, hogy mesélek. Nem neked, hanem rólad, a többieknek. Hogy milyen is voltál. Hiszen a fórumozók közül nem sokan ismertek személyesen, csak egy bizonyos “Piszokalfréd“-et a hozzászólásoknál.

Anno, amikor megépült a Groupama Aréna, gondolom sokan voltak úgy, mint mi is: kerestük a helyünket. Az biztos volt, hogy a családi szektorba telepedünk le, hiszen gyerekekkel jártunk meccsre. Viszonylag hamar „be is laktuk”, környékünkön többen is családostól jártak a mérkőzésekre. Itt voltak Tomiék is.

Megindultak a beszélgetések, és ismét kiderült: kicsi a világ.

Ja, hogy ti is Fótiak vagytok? És 2 utcára laktok tőlünk?

Ja, hogy te is nagy üllői129 olvasó vagy? Kommentelni szoktál? – Persze, percenként vagy ezret…” (és ugye tényleg 😊)

Na de milyen ember is volt?

Nála a Fradi volt az első helyen, utána jött minden más dolog. Élete párja elmondása alapján ezt megszokta. Szorgosan hordta a mérkőzésekre asszonykáját, és kisfiát is. Meg is lett az eredménye, Évi néha már jobban várta a Fradi-meccseket. A kis Tomi is fel-fel nézett a mobilon futó meséből, és bedobott egy-egy beszólást, ahogy azt apától látta, hallotta.

Nagyon értette a játékot, imádta a focit. Megérezte, ki a jó játékos, ki a kutyaütő (rendszeres szavajárása volt).

És igen, a mérkőzések alatt is előjött belőle a troll, sokszor derültünk jókat a beszólásain. A durva szidásoktól tartózkodott, de kapott mindenki, aki terítéken volt – játékostól a tolmácsig. A tolmácsok különösen a begyében voltak, hiszen anyanyelvi szinten beszélt 3 nyelvet (angol, német, orosz).

Sajnos egészségi állapota nem mindig engedte, hogy kijöjjön a mérkőzésekre. Több komoly betegsége is volt, ezért késő ősztől kora tavaszig nem igazán találkoztunk vele meccseken. Amennyire lehetett, vigyázott magára. Viszont a fórumon igencsak aktív volt – ezt nem kell különösebben ecsetelnem.

Aztán beütött a Covid. Abban a 2-3 évben csak nyáron találkoztunk. De a fórumról is el-el maradozott. Továbbra is rendszeresen olvasta a weblapot, de már nem érezte ott magát jól – a politika elmérgesedése nem tetszett neki.

Majd idén már egyre kevesebbet és későn reagált az üzenetekre. Nem tudtuk hova tenni a dolgot, párja hozta a híreket róla: kórházban van, nincs jól.

Majd eljött idén az első forduló, meglátjuk Évit lent, a kerengőnél: de jó, végre! Hol van az öreg?

Meghalt.

Mennyből a pokolba…

Tomi, alias Piszokalfréd 07.13-án, 20 óra 40-kor örökre lehunyta a szemét. Temetése szűk családi körben történt Fóton. 57 évet élt.

Rendkívüli ember volt, akire jó szívvel emlékezünk. És emlegetjük. Hiszen Évi, és a már nem is olyan kicsi Tomi jönni fog a mérkőzésekre, hiszen apa megfertőzte őket a Fradi szeretetével. Ők a jól megszokott bérletes helyükről, Tomi immár fentről fogja követni a mérkőzéseket.

E héten vasárnap, a MOL Fehérvár elleni mérkőzés előtt 19 órától a családi szektorban várunk mindenkit, aki szeretne részvétet kifejezni, beszélgetni egy kicsit Tomiról (D2 jobb szektor, 20.sor széle – családi szektor feljárójából balra fordulva felfelé).

Kedves Tomi!

Talán el se hiszed, de az elmúlt két évben, mióta nem fórumoztál, rendszeresen szóba kerültél. Tudtunk róla, hogy beteg vagy és reménykedtünk, hogy visszatérsz. Most már az égi kommentszekciót gazdagítod többek között Sankával együtt, sejtjük kedden miket mondtatok, reméljük az angyalok befogták a fülüket, de Ti írjatok a felhőkre is arról, ami a földi létben a család mellett a legfontosabb volt nektek, közös szenvedélyünkről a Ferencvárosról! Látod sikerült továbbadnod a Fradi iránti szeretetedet a családodnak, ők is, mi is megőrizzük örökséged. Köszönjük, hogy azon kevesek közé tartoztál, aki akkor is elismerte a munkánkat, ha nem érettünk egyet!

Isten jutalmazzon meg és fogadjon be örök házába!

Isten Veled!

Az Üllői129 szerkesztősége