Endivel beszélgettek a mai bajnoki előtt.
– Mély sebet ejtett önökön a Qarabag elleni vesztes Bajnokok Ligája-párharc?
– Nyilván mindenki nagyon csalódott volt a vereség után, mert a Bajnokok Ligája csoportkörét tűztük ki első számú célként. A visszavágón voltaképpen saját magunkat vertük meg, ezért különösen szomorú a kiesés, ám nincs idő sajnáltatni magunkat, mert vasárnap este a saját közönségünk előtt vár ránk rangadó. Profi játékosként tükörbe kellett néznünk, s rendezni magunkban a keddi eseményeket. Azt azért senki se felejtse el, hogy az Európa Liga csoportköre egy karnyújtásnyira van, továbbá sorozatban negyedszerre jutunk valamelyik európai kupa főtáblájára. Szerintem ez is elismerése méltó.– Sikerült összeszedniük magukat a hétvégi bajnokira?
– Próbáltuk mihamarabb kitisztítani a fejünket, hogy kizárólag a Fehérvár elleni bajnokira koncentráljunk. Látjuk, hogy a csapatösszhangon dolgoznunk kell, és az az elvárás, hogy mindenki megmutassa, nemcsak a mezt viszi ki a pályára, hanem a jó játékot is. A Slovan elleni ütközetben roppant egységesek voltunk, küzdöttünk egymásért, azonban kedden ezt hiányoltam – vasárnap már nem szeretném! Van olyan mély a keretünk, hogy ne okozzon gondot a rövid felkészülési idő, úgy érzem, jól sikerült a hangolódás.– Érez nyomást a csapaton, amiért az utóbbi hetek játéka elmarad a várttól?
– Egyelőre nem, de tagadhatatlan, hogy különösen fontos párharcban maradtunk alul. A vasárnapi rangadónak a három pont megszerzésén túl ugyanakkor az lesz a tétje, hogy visszatalálunk-e a helyes útra, s felszabadultabb hangulatban várhatjuk-e a csütörtöki, Shamrock Rovers elleni Európa Liga-mérkőzést. Mi is látjuk, érezzük, hogy akadozik a gépezet. Nehéz választ találni arra a kérdésre, miért nem nyújtjuk azt, amire képesek vagyunk. A csapatban benne van a jobb játék, de egyelőre visszafogottan teljesítünk. Csak periódusokra kapjuk el a fonalat, mintha nem járatnánk száz százalékon a gépet. A lehető legjobbkor jönne, ha felülmúlnánk a Fehérvárt, lökést adna a folytatásra, úgyhogy nagy szükségünk van a győzelemre.– Csakhogy jó formába lendült az ellenfelük.
– Az biztos, hogy a székesfehérváriak elkapták a fonalat, sok gólt szereznek, úgyhogy jó lelkiállapotban lehetnek. Megannyi csatát vívtunk már meg ellenük, ennélfogva nehezen hiszem, hogy nagy meglepetést jelentene a játékuk. A legfőbb kérdés az lesz, az első perctől kezdve összeszedetten futballozunk-e vagy sem.– A támadósoruktól nem tart?
– Zivzivadze és Kodro is kiváló formában futballozik, szórják a gólokat, de a mi támadóink is jó passzban vannak, ezt annak ellenére mondom, hogy a legutóbbi mérkőzésen nem sikerült annyiszor bevennünk az azeriek kapuját, mint szerettük volna.– Elképzelhetőnek tartja, hogy a Fehérvár a Qarabag példáján felbuzdulva intenzíven letámadja önöket?
– Nehéz megjósolni, milyen harcmodort választ az ellenfelünk. A keddi mérkőzésen a labdavesztést követő ellentámadásokat nem sikerült levédekeznünk, remélem, ezúttal stabilabbak leszünk hátul.– A legutóbbi egymás elleni összecsapásuk volt az egyedüli, amelyen Sztanyiszlav Csercseszov és Michael Boris irányította vezetőedzőként a csapatokat, a Mol Aréna Sóstóban kettő-nullára felülmúlták vetélytársukat. Ebből a találkozóból kiindulva van okuk bizakodni?
– A Fehérvár akkor borzasztó szériában volt, ezért én nem hasonlítanám össze az akkori és a vasárnap ránk váró ellenfelet. Biztosan más felfogásban futballozik majd a Fehérvár, mint akkor. Úgy érzem, ebben az idényben a Vidi lehet a legfőbb kihívónk a Puskás Akadémia és a Kisvárda előtt, de természetesen mindent megteszünk azért, hogy hasonló legyen a sorrend a végelszámolásnál, mint az előző idényekben, s mi végezzünk az élen.
