Labdarúgó csapatunk mestere hazája sajtójában nyilatkozott.
Csütörtök este edzés lesz. Vasárnap bajnokink lesz a Puskás Akadémia ellen, amely közvetlen rivális, fel kell készülnünk rá. Ideges párharc volt az 1992-es események miatt, amikor a szlovák rendőrök megverték a szurkolókat a lelátókon, a meccs felett lebegtek az emlékek. Lehetetlen elfelejteni, de nem akartam, hogy ez határozza meg a párharcot. A szurkolók méltósággal viselkedtek mindkét meccsen, de volt feszültség. Talán ez meg is zavart minket otthon. Tegnap feszült meccs volt, nem ideges, mert tudtuk, mi a dolgunk a pályán. A hazai meccsen 1-0-ra vezettünk 5 perccel a vége előtt, nem voltak bennünk kétségek, aztán kaptunk két gólt. Mind a két csapatban vannak olyan játékosok, akik meccseket tudnak eldönteni egyéni villanásokkal. A Slovanban van volt Milan-játékos, válogatottak. A hazai meccsen egy 5 perces rövidzárlat árát fizettük meg, ebből tanultunk, az első gól után elvesztettük a koncentrációnkat, most is kaptuk egy gólt, de kontroll alatt tartottuk a labdát és szereztünk még két gólt.
A tanulság az, hogy a nemzetközi meccsek intenzitása egész más. Az első meccsen húztunk olyan változtatásokat, amelyek nem segítettek. Tegnap csak egyet változtattam, mert nehéz beszállni egy ilyen meccsbe, nem akartam megzavarni a csapat egyensúlyát további cserékkel. A második meccsre való felkészülésben a legnagyobb gondot a hőség okozta, 42 fok volt, ilyen sosem szokott itt lenni. Mindennel kalkulálnunk kellett, itt jeleznem kell hálámat az edzői stábnak. Az edzéseket kilenckor kényszerültünk megtartani, rengeteg részletre kellett figyeljünk.
A kudarcokra minden játékos máshogy reagál. Bolival és Zachariassennel beszéltem egyénileg – mindketten betaláltak. Ez munka. Romascsenko másokkal beszélt, nem mindig jó, ha velem beszélnek, mert más a vezetőedző: feszültebbek, ha velem beszélnek, ezért is jó Miroszlav. A helyzet azt bizonyítja, hogy ez volt a helyes eljárás.
[Hogy miért reagáltam nyugodtan a gólokra?] Mi a cél? Meccs van: vezetni kell a csapatot, nem érzelmeskedni. Ez a második kör a selejtezőkben, a BL-be jutáshoz még két kanyart kell sikeresen vennünk. Az sajnálatos, hogy az ország bajnokának selejtezőkre van szüksége ahhoz is, hogy az EL-ben szerepelhessen. A győzelemmel az EKL már megvan, ha megyünk még egy kört, akkor az EL is. Alighanem a Bajnokok Ligáját valahogy máshogy kéne hívni. Mi bajnokok vagyunk, a csoportokban saját országaikban ötödik-hatodikok is vannak. Így aztán nagy utat kell megtennünk, könnyebb volt valamikor, most már az EKL sem garantált. Jó ez így?
[Azért mondtam az öltözőben a győzelem után, hogy nem rossz], mert látszott, hogy a csapat picit elszáll az eufóriától, meg kellett találni a megfelelő szavakat, hogy megnyugtassam őket. Megnyugodtak, elmentek zuhanyozni. Elmondtam, hogy a BL-ben már a Karabahra kell figyelnünk. Ha rajtuk túljutunk, az ‘normális’ lesz. De most még a bajnokságra gondolunk csak. Persze adatokat gyűjtünk, információkat, a logisztikán is gondolkodunk, de lépésről lépésre kell haladni.
Ha tetszik, ha nem, az ember belefut a cikkcímekbe, a ti [Csampionat] oldalatok is feljön. A focit nem lehet elrejteni. Van kriticizmus és dicséret is a sajtóban, ez a normális. Az az alapelvünk: az a miénk, ami a miénk. Megpróbáljuk elérni, hogy játékosok egyénileg és csapatként is fejlődjenek. De az átigazolási ablak nyitva, bármi megtörténhet. Ki tudja, holnap tán ajánlat érkezik az egyik játékosunkra. De nem lesz átigazolás az átigazolás kedvéért. Amikor az olyan játékosok[, mint Dzjuba és Ozdojev], akiket jól ismerek, szabadok, mindig lesznek pletykák. De a középpályán és támadósorban megvagyunk – ha nem lennénk, megfontolhatnánk őket. De nem tudtunk mindenkit nevezni sem, mert korlátozott a szám. Az első számú támadónk sérülés miatt nem játszott a Slovan ellen, Marquinhos nem került be a keretbe. Ráadásul a költségvetésünk nincs gumiból.
Nem gondolkodok [még a BL-be jutásról, meg hogy mit érzek majd, ha sikerül]. Edzésünk van, aztán meccsünk a Puskás ellen. Minden más csak líra
– Sztaniszlav Csercseszov
