Józsi bácsival beszélgettek a Slovan elleni párharcról.
– Mi járt a fejében, amikor látta szlovák bajnok szurkolóit ünnepelni a Groupama Arénában?
– Az, hogy ez mennyire fájdalmas látvány. Én őszintén hittem, hogy a pályán sikerül visszavágni a harminc éve történtekért. Akkor mi a kispadról láttuk, hogyan ütik a fekete ruhás szlovák kommandósok a magyarokat a lelátón, a Slovan pedig nekünk rúgott négy gólt, és ez örökké fájó emlék.– Nagyon csalódott volt egy hete?
– Persze, és nemcsak az eredmény, hanem a játék miatt is, de ezzel aligha voltam egyedül. Félrevezettek a Slovanról érkezett információk, elsősorban az, hogy mennyire nehezen jutott túl a selejtezők első körében a grúz Batumi ellen. A pozsonyi 0-0 után elkönyveltem, hogy a második körben a grúzok ellen játszunk majd, aminek nem örültem, és a visszavágón szurkoltam is a Slovannak, hogy nyerjen, mert mint említettem, érzelmileg nagyon megviselt az 1992-es párharc, és vártam az alkalmat a törlesztésre.– Említette, hogy a Fradi játéka csalódottá tette. Mit hiányolt?
– Edzőként megtanultam, hogy az első negyedórában már látni lehet, hogy a csapatom milyen napot fog ki. Most a szlovákok kezdtek jobban, és rögtön az elején kihagytak egy hatalmas ziccert. Reméltem, ez felrázza a Fradit, de nem így történt. Sajnos nem futballozott meggyőzően, hiányzott a kreativitás, olykor érződött a tanácstalanság, és mondanám a két kapufára célozva, hogy szerencséje sem volt, de ekkor muszáj ismét megemlíteni a Slovan ziccerét: ha az bemegy, és már a harmadik percben vezettek volna, biztosan még nehezebbé válik a mérkőzés.– Nem mond ennek ellent, hogy a labdát zömmel a magyar bajnok birtokolta?
– Nem, mert a labda birtoklása nem feltétlenül jelenti azt, hogy az történik a pályán, amit én akarok. Mélységi passzok nélkül ez öncélúvá válik, csak az idő múlatása és szinte csak a védekezést szolgálja, hiszen ha nálam van a labda, akkor – hacsak nem rúgok öngólt – az ellenfél nem lehet eredményes.– A Ferencváros imponáló magabiztossággal nyerte meg a bajnokságot, ám azóta több poszton is változás történt. Erősítésnek látja ezeket?
– Nem lenne korrekt, ha erre határozottan válaszolnék. Láthattunk eddig három meccset, megnéztem néhány edzést is a Népligetben, de ez nagyon kevés a megalapozott véleményhez. Ugyanakkor bízom a klub megfigyelőiben, a döntéshozókban, akiknek sokkal több információjuk van, mint most nekem, és így remélem, mindegyik új ember erősítés.– Szinte mindenhol előjön, hogy a Slovan ellen egyetlen magyar mezőnyjátékos sem kapott lehetőséget a Fradiban. Erről mi a véleménye?
– Ez nehéz kérdés. Nyilván mindenki azt szeretné, ha legalább a fél csapat magyar, sőt saját nevelésű futballista lenne, mert ez jó lenne a klubnak, a szurkolóknak és a válogatottnak is, de most ez van. Nyilván Sztanyiszlav Csercseszov meglépné ezt, ha ennyi magyarral is teljesíteni tudná a célt; ez az ő felelőssége, ő tudja, aktuálisan kitől mit várhat. Egész egyszerűen ilyen világban élünk.– Végül kézenfekvő a kérdés: mit várhatunk megalapozottan, kincstári optimizmus nélkül a szerda esti visszavágótól?
– Erre csak hétköznapi válaszokat adhatok, olyat például, hogy ha ők nyerni tudtak Budapesten, akkor mi miért ne nyerhetnénk Pozsonyban? Nehéz megmondani, milyen szerkezet, milyen taktika és milyen összeállítás lenne üdvözítő, és én nem is akarok ebbe belemenni, nem lenne illő Sztanyiszlav Csercseszovval szemben. Kívülről sok minden másként látszik, mint belülről, biztos vagyok benne, hogy tudja, mi a teendő és hogyan érhet célt. Ugyanakkor az ellenfél az első meccsen megmutatta, taktikailag felkészült csapat, ezért a Fradinak most szakmailag, mentálisan és morálisan is előbbre lépve lehet esélye a továbbjutásra a BL-ben. De tudja, ha a Fradiról van szó, én mindig optimista vagyok. És ez a legtöbbször be is jön.
