A duplázó Fortunet kérdezték.
– Csereként beállva duplázott a Tobol ellen, jött is a jellegzetes szaltós ünneplés. Milyen érzés volt?
– Felejthetetlen! Első magyarországi gólom után, a Gyirmót elleni bajnokin elfelejtettem a mozdulatsort, most nem ment ki a fejemből…– Nem veszélyes a szaltó?
– Egyáltalán nem. Annak idején Afrikában kezdtem, ki tudja, hányszor csináltam már. Eleinte nemigen tudtam, hogyan ünnepeljem a góljaimat, és miután mindig is atletikus alkat voltam, adta magát, hogy valami akrobatikus mozdulattal fejezzem ki az örömömet. A mostani találataim után euforikus hangulatba kerültem.– Azért emlékszik a góljaira?
– Az elsőnél jókor voltam jó helyen. Pontosan nem tudnám felidézni, mi hogyan történt, arra emlékszem, hogy Kristoffer Zachariassenhez került a labda, én pedig a kapu előtt arra összpontosítottam, ne fussak lesre, és meg tudjon találni az átadása. A passz után már csak bele kellett tennem a lábam a labda útjába.– Na és a második?
– Formás akció végén találtam a kapuba. Henry Wingo kényszerítőzött Aissa Laidounival a jobb oldalon, a tizenhatoson belül járt, középen ismét csak arra kellett figyelnem, hogy a labda el tudjon hozzám jutni. A testemmel kizártam a védőt, és jött is a passz.– Mit érzett a gólok pillanatában?
– Nehéz szavakba önteni. Talán elég, ha annyit mondok, szerda este első Bajnokok Ligája-gólomat szereztem. És rögtön a másodikat is… Amikor pályára küldtek, csakis az járt a fejemben, hogy helyzetbe kerüljek, ha lehetőségem lesz, gólt szerezzek. Egy gólról álmodtam, kettő lett belőle!– A mostani és a múlt heti kazahsztáni teljesítményt össze sem lehet hasonlítani, a csapat ezúttal sokkal meggyőzőebben futballozott. Mi működött ezúttal jobban?
– Kazahsztánban még valóban kicsit szenvedtünk, az időjárás, az időeltolódás is a hazaiak mellett szólt, és a pálya talaja sem volt tökéletes. Tisztában voltunk vele, hogy első hazai mérkőzésünkön rengetegen lesznek a stadionban, nemcsak győzni akartunk, hanem jól is futballozni. Látni kell azt is, hogy a nyáron újonnan érkező játékosoknak némi időre lesz szükségük a teljes beépüléshez, de jó, hogy már most is több kiugró egyéni teljesítmény volt a csapatban. Egy biztos, nagyszerű játékosok vannak a keretben, most aztán tényleg pokolian nehéz bekerülni a kezdőbe.– Hány gratuláló üzenetet kapott a lefújást követően?
– Nem tudnám összeszámolni. Nehezen jött álom a szememre, így volt időm válaszolgatni rájuk. Sokan írtak otthonról, Nigériából is, látták, hogy megszereztem első góljaimat a BL-ben. A lánytestvérem és a barátnőm telefonon is hívott Afrikából.– Ezek szerint egyelőre egyedül él Budapesten?
– A barátnőmmel négy éve vagyunk együtt, hamarosan ő is jön utánam. Otthon ismertük meg egymást. A szüleimmel a mérkőzést követő napon beszéltem, édesapám keményen dolgozik, édesanyám tanár a helyi iskolában, két lánytestvérem közül a kisebbik egyetemre jár, a nagyobbik fodrászként dolgozik odahaza.– Édesapja futballozott?
– Szereti a labdarúgást, szívesen nézi a televízióban, szurkol a csapataimnak, de sosem futballozott. Engem gyerekkoromban magával ragadott a labdarúgás. Afrikában a gyerekek kilencven százaléka futballista szeretne lenni, nem sok szórakozási lehetőségünk van – iskola után irány a focipálya.– Hogy érzi magát a magyar fővárosban?
– Fél éve már, hogy itt vagyok, de megmondom őszintén, túl sokat nem láttam a városból. Az a típus vagyok, aki edzések után hazamegy, sokat pihen, megfelelően étkezik, hogy a másnapi tréningre újra jó állapotban legyen. Ha elmegyek valamerre, a Duna-parton sétálok egyet, egyébként leginkább odahaza vagyok a lakásban.– A következő körben a Slovan Bratislava vár a Ferencvárosra. Hallott a két klub közös múltjáról?
– Csapattársaim már meséltek róla. Kicsit úgy is érzem magam, mintha derbire készülnénk. Nehéz párharcra számítok, jó lenne, ha az első mérkőzésen előnyt szereznénk. Alighanem telt ház lesz a Groupama Arénában, fergeteges lesz a hangulat, hazai pályán győznünk kell. Hiszek a csapatban, meg tudjuk csinálni!
