Clubunk VB-bronzérmes nyíltvízi úszójával beszélgettek.

A magyar úszósportban szinte példa nélküli, hogy olyan sportoló szerez világbajnoki érmet, akiről korábban senki sem hallott.
Eddig általában a színpad leeresztett függönye mögött alkottam.

Mit értsünk ez alatt?
Nem igazán kerültem a média kereszttüzébe. Igaz, nem is adtam rá okot. Medencében ugyanis soha nem szereztem érmet. Úsztam becsülettel, aztán 800 vagy 1500 gyorson legjobb esetben is csak a 4–5. helyen végeztem a korosztályos országos bajnokságokon. A medencés válogatottak közül Kalmár Ákos, Márton Ricsi vagy Holló Balázs is az én korosztályom, ők mindig jobbnak bizonyultak nálam.

A világ gyorsúszó és nyíltvízi elitjének az alkatát ismerve eléggé kilóg a sorból.
Mire gondol?

Arra, hogy a legjobbak szinte egytől egyig vékony lábú, széles vállú, 190–200 centi közti srácok. A széles vállal nincs gondja, ám hozzájuk képest alacsonyabb, nagyjából 180 centi, alul, fölül masszív. Első ránézésre azt mondanám, inkább birkózó, mint úszó alkat.
Tény, hogy csak 181 vagyok és az átlagos gyorsúszó minimum 190 környéke. De a 25 kilométeres táv annyira speciális, hogy ott nem mindenki illik bele ebbe a szabványba. Szóval ezen a távon még sosem éreztem hátrányát az alkatomnak.

Mit tart erősségének? Igényel egyáltalán bármilyen speciális tudást, képességet a 25 kilométer?
Leginkább mentális készséget igényel.

Avagy kizárólag fejben dől el egy 25 kilométeres verseny végeredménye?
Persze a fizikális, technikai felkészültség sem mellékes, de a mentális a lényeg.

Mennyi energiát éget el egy-egy ilyen verseny alatt?
Még sosem mértük. De biztosan valami gyönyörű nagy szám.

Feltételezem holtpont, holtpontok nélkül nem lehet végigúszni egy ilyen távot. A Lupa-tavon mikor jött?
Eleinte nem diktált a mezőny nagy tempót, nagyjából tíz kilométert követően azonban nagyobbat rántottak, mint szoktak, és azt csak fokozták a végéig. Ezért csak 22 kilométer után, nagyjából az utolsó kör első egyenesénél értük utol az elejét. Addig tudtam tartani a többieket, ott éreztem először fájdalmat, ami semmi jót nem sejtetett a végére. Szerencsére ott úszott mellettem a holland srác, vele együtt fel tudtunk zárkózni.

Verseny alatt el-elkalandozik a gondolata, verset mond, énekel, tempót számlál, technikára figyel, egyáltalán mire gondol, min jár az agya úszás közben?
Bármilyen hihetetlennek hangzik, a verseny minden pillanata iszonyatos koncentrációt igényel. Ha öt óra alatt csak néhány másodpercre is kihagy a figyelmed, ha nem jól reagálsz le egy-egy változást, ha elkalandozol, abból rögtön 4–5 méter hátrány lesz, és a végeredményedben fizeted meg az árát. Ezért kizárólag az előzetes taktika betartására, és arra fókuszálok, hogy ahhoz képest hogyan alakul a verseny, mikor mit kell változtatnom.

Lesz ennél a 3. helynél is feljebb?
Ez a bronzérem új kapukat, lehetőségeket nyit meg, szeretnék élni vele.

Például?
Több edzőtábor, jobb felkészülés, hasonlók.

Eddig nem nagyon futotta ilyenre?
Jártam én is edzőtáborba, de felnőtt vb-érmesként mégis csak másak lesznek a lehetőségek. Remélhetőleg megnyílnak olyan állami, szövetségi csatornák, amelyek eddig fényes érem nélkül elérhetetlennek tűntek számomra. Ezek segítségével szeretnék több olyan edzőtáborba eljutni, ahol, ha azt látja jónak az edzőm, akár heteken át hullámzó tengervízben gyakorolhatok. Ahol jobban felkészülhetek, és a versenyeken majd még jobb eredményeket érhetek el. Mert szép, szép ez a bronz, de mindig van feljebb. És lesz is.

A teljes beszélgetés: 24.hu