A fradista íróval beszélgettek.

Mivel több a futball, mint sport?
Szocializál: megtanulod, mit tesz alárendelni magad a közösség érdekében, miközben kiválni törekszel! Megtanulod elviselni a vereséget, sőt, ami ennél is nehezebb, a győzelmet – és mindezt, ha szerencséd van, a grundon, anélkül, hogy felnőttek beleszólnának. Erről írtam a Pálya, avagy Nyugi, dagi, nem csak a foci van a világon című könyvemben, tudom, mit beszélek. Amióta megállok a lábamon focizom, játszottam gyerekként a Fradiban. Aki fanyalog, lenézi ezt a diskurzust, semmiből nem ért semmit. Odáig megyek, hogy magát A Működést nem érti, és húsz méterről látszik rajta, átesett-e mindezen, vagy sem. Hülyeség, tombolnak, szotyi, bunkó focisták, bunkó közeg, „mi az, hogy magyarok”, és így tovább, van lenézés, sokan süketek erre, de hát egy süketnek Wagnert nem tudod elmagyarázni. Ne is akard. Hallod vagy nem, érted vagy sem, ennyi. Ha érzem, hogy valamit nem értek, nem pofázok bele, csakis kérdések formájában szólok hozzá, tudomásul veszem, és tiszteletben tartom, hogy másoknak fontos. Egymást megtisztelni önző módon, csak így várhatod el a tiszteletet. Nagy hitviták idején is gyepálták egymás, és meg nem mondod, hogy Pázmány Péternek volt igaza vagy az ellenfelének, mert nem így merült fel a kérdés. Eldöntöd, hogy Fradi vagy Újpest, és mehet a meccs. A másik, az ellenfél nélkül nincs meccs.

A teljes beszélgetés: Mandiner