A férfi kéziseinktől távozó Horit kérdezték.

– Az előzmények ismeretében mindenképpen pozitívum, hogy Ön az utóbbi egy évet már a biztos „leléptetés” tudatában dolgozta végig, és ennek a nyomasztó alaphangulatnak ellenére is a nemzetközi kupaszereplést is biztosító 4. helyig vezette a Ferencváros férfi csapatát.
– Nyilván azt szeretné hallani, miért menesztettek már egy évvel korábban. Arról ugyanis senki nem beszélt nekem az évek során, mi az, amit nem jól csinálok, mi az, amit másként kellene tennem! Csak arra tudok gondolni, hogy nem jól menedzseltem magamat, erre egyszerűen nincs tehetségem. Soha nem kerestem a főnökök kegyeit, pedig talán ott kellett volna fontos segédpontokat szereznem. A Ferencvárosnál egyetlen ember volt, akivel érdemben tudtam szót váltani, de Bognár László már sajnos nincs ott a vezetésben.

– Az eredmények az elmondott elveit igazolták, mégsem tartottak igényt Önre a továbbiakban. Volt valami magyarázat, miért változtatnak a Népligetben?
– Csak az ilyenkor szokásos szöveg jött, hogy vérfrissítésre van szükség, fiatalítani kell. Nagyon kíváncsi vagyok, milyen lesz a megújított Ferencváros.

– A magyar kézilabdázás kerékkötője a külföldiek dömpingje. Az Ön csapatában mi volt az arány?
– Tizennyolc játékosom közül mindössze hárman voltak külföldiek, döntően a magyarokra építettem. A négy és fél év alatt tőlünk tizenegy felnőtt, illetve utánpótlás válogatott kerettag került ki. De ha már a külföldiekről is szó esett, hadd mondjam el, hogy a magyar edzők soha nem kapták meg azokat a lehetőségeket, amit a messziről jött szakemberek megkaptak. Konkoly Csaba például a lehetőségek törtrészéhez jutott Győrben, mint amennyi a munkája alapján kijárt volna neki.

– Ön bevallottan nem ért máshoz a kézilabdán kívül és nem is érdekli más. Hol folytatja?
– Bár az eredményeim alapján úgy érzem, az élvonalban lenne a helyem, de egy NB I/B-s együttesnél is szép feladat vár rám.

A teljes beszélgetés: JochaPress