Pólósaink vezetőedzőjével, Varga Zsolttal beszélgettek a bajnoki és Magyar Kupa aranyat, valamint Bajnokok Ligája bronzérmet hozó szezonról.

Vámos Márton akkora klasszisa lett a posztjának, hogy egy az egyben talán nem is lehet megoldani a pótlását. Egyetértesz ezzel?
Az új srácoknak nem mondhatom azt, hogy azt kell pótolni, amit Marci nyújtott, mert nem lehet se kérni, se elvárni. Inkább egy másfajta játékot kell tudnunk fölépíteni. Ebben látom a nehézséget, egy új játékstílust kell találnunk. Mert arra alapozni, hogy vannak itt olyan nagy játékosok, mint Dumi, vagy amilyenné Szili beért ezekben az években, plusz Soma, nem lehet akkor sem, ha fontos pillanatokban tudják valamennyien továbblendíteni a csapatot. Ennek az új összetételű Fradinak teljesen más játékot tartok ideálisnak, ezt kell megértenünk, fizikálisan bírnunk, és eleget tennünk a követelményeknek.

Látszódik, hogy a nemzetközi vízilabda szűk elitje olyan útra lépett – lásd Recco, Novi Beograd – ahol hármasával, ötösével szerződtetik a világklasszis külföldi játékosokat. Ezzel bevallottan nem tudjátok, de nem is akarjátok tartani a lépést, erre Madaras Norbert is utalt. Hogyan látod, ez az irány meddig lehet versenyképes a BL legerősebb klubjaival?
Ha mondjuk év elején beszéltünk volna, nem láttuk, hová juthatunk el azzal a csapattal, mert olyan sok meghatározó játékosunk ment el: Fountoulis, Zalánki, Jakšić. Utóbbi hatalmasat játszott Belgrádban, bejátszotta az egész pályát a döntőben, dobot hat gólt is. Ültem, vakargattam a fejemet, és azon gondolkodtam, hogy mi is a Fradi útja. A nagy játékosok szerződtetése vagy a vízilabdázók nevelése? A Fradi valójában egy topcsapat, az ezzel járó elvárásokkal. Kérdés volt, hogyan fogjuk ezt bírni idegekkel. Azt már úgy-ahogy látom lassan tízévnyi edzősködés után, hogy mi várható, és hogyan érnek a játékosok. Fogtam a fejemet, hogy ez most egy hosszabb folyamat lesz. A decemberi kupaelődöntőben már rengeteg taktikai elemet nagyon jól megcsináltunk, ami kicsit váratlan volt, de azt a címet inkább még egyéni teljesítményekkel nyertük meg. Az ott látott jelek viszont Fekete Gergőtől vagy Vigvári Vendeltől fontosakká váltak az év hátralévő részében is.

Meg tudod nevezni a szezon fordulópontját, ahol a te fejedben is elindult egy változás, ami aztán meghozta a nagy sikereket?
A Radnički elleni meccs volt az, ahol erőteljesen át kellett gondolnom, az-e a megfelelő út, amin addig jártunk. Addig azt képviseltük, hogy van 8-9 kész, illetve 70-80%-os játékosunk, a közben érkezett fiatalokat pedig inkább óvatosan próbáltuk meg beépíteni. Amikor visszanéztem a meccset, erőteljesen látható volt, hogy ez nem fog működni. Azok a játékosok, akik fantasztikus teljesítményt nyújtottak az első két és fél negyedben, utána óriási hibákat vétettek, és róluk lőtték a gólokat, mert láthatóan elfáradtak. Rá kellett döbbennem, hogy ez így nem jó, ez az út nem járható.

Miben rejlettek az új módszerek?
Az új út az volt, hogy akkor a fiatalok is full terhelést kapnak. Szerencsém volt abból a szempontból, hogy Vendel és Gergő is már második éve dolgozott velünk, tavaly is végigjátszották a BL-szezont. Ők tudtak is élni ezzel a lehetőséggel. Jött Erik, aki szintén élt a lehetőséggel. Jól elindult ez a történet, nekünk taktikailag kellett fejlesztenünk őket, ahogy az egyéni kvalitásaikat is: Vendel és Gergő is tudjon bekkelni, Gergő tudjon centerezni, lőni és a kapufánál is játszani. Ezekben az elemekben kellett fejlődniük, ami meg is történt. Plusz készültünk az ellenfelekre, hogy tudjunk nyerni. Rengeteg eleme volt a játékunknak, taktikailag nagyon jól felkészültünk, emberelőnyökben és emberhátrányokban is. Egy idő után ráéreztek a fiúk, hogyan tudnak nyerni, és jól megvalósították a taktikai elemeket, és meg tudták mutatni azokat az elemeket, amikben fejlődtek.

A teljes beszélgetés: EuroSport