Attilával beszélgettek a Fradiról és a Zalaegerszegről is.

– Tervezi-e Fradi-játékosok leigazolását, netán kölcsönbe vételét? S lehet-e valamikor a ZTE a Ferencváros fiókcsapata?
– Kijelenthetem, hogy a ZTE nem lesz az FTC fiókcsapata, hiszen a Zalaegerszegi TE egy megyeszékely nagy múltú tradicionális csapata. Jó a kapcsolat a két klub között, de hogy érkeznek-e fradista játékosok, az egy sportszakmai döntés lesz. Hozzáteszem: a ZTE elsősorban a saját erejéből szeretne minél jobb eredményeket elérni.

– Sportszakmai oldalról már ön döntött arról, hogy Ricardo Moniz legyen a csapat vezetőedzője?
– A javaslatot én tettem, hiszen olyan edzőt kerestünk, aki szenvedélyes, nagyfokú benne a győzni akarás, a támadófutballt részesíti előnyben és jól nyúl a fiatal játékosokhoz is, hiszen az MLSZ új fiatalszabálya miatt számunkra ez is egy fontos tényező. Nos, Ricardo éppen egy ilyen szakember.

– Korábban milyen emlékek, élmények fűzték Zalaegerszeghez?
– Két élményt említenék: a 2001/2002-es bajnokság utolsó előtti fordulójában egy fantasztikus hangulatú mérkőzésen, 16 ezer néző előtt (!) 1-1-es döntetlent játszottunk Zalaegerszegen, amely akkor nekik a történelmi, első NB I-es bajnoki címet jelentette. A másik pedig, hogy Filip fiam a Mezőkövesd után a ZTE csapatában is pályára léphetett az NB I-ben.

– Mit szóltak a szurkolók, a barátok, hogy fradistaként lett a Zalaegerszeg egyik vezetője?
– Nagyon sok hívást és üzenetet kaptam ezzel kapcsolatban, és mindegyik pozitív volt és támogató. Az ismerősök és barátok egytől egyig örültek annak, hogy az első osztályban kaptam sportigazgatóként lehetőséget.

– Itthon szinte mindent elért, amit futballista elérhet, majdnem 30-szor volt válogatott, a szurkolók és a közvélemény is elismerte a tudását. Légiós pályafutása során a német Fortuna Kölnben és a portugál Vitória Guimaresben szerepelt. Ezzel kapcsolatban nincsen önben hiányérzet?
– Sohasem foglalkoztatott a „mi lett volna, ha?” kérdés, ilyenkor már csak a szép emlékek jutnak eszembe. Hálás vagyok a sorsnak, hogy 28-szor lehettem válogatott, és a Ferencvárossal többször is bajnoki címet ünnepelhettem, valamint belekóstolhattam a légiós életbe is. Leginkább pedig azért, mert pályafutásom utolsó mérkőzésén, 2011. május 22-én, a Pápa elleni 3-0-s siker alkalmával, a mérkőzés 89. percében góllal tudtam lezárni a karrieremet.

SportPlusz