Krisztiánt fiáról, Krisztiánról is kérdezték.

A szombati mérkőzés is bebizonyította: bár sorozatban negyedszer lett bajnok a Fradi, igencsak döcögős út vezetett idén a sikerhez. Mi lehet ennek az oka?
Nem dolgozom a szakmai stábban, így a pontos okokat nem tudom. De a legfontosabb, hogy negyedszerre is mi lettünk az aranyérmesek, és ez óriási bravúr. Ez a szezon azért is speciális volt, mert nem csak rengeteg játékos fordult meg a csapatnál, hanem nyáron és télen is edzőváltásra került sor. A másik lényeges dolog: nem egyszerű megtalálni a fiatal-idős játékosok egyensúlyát, no, és az igazán kiemelkedő képességű játékosokat is nehéz megtartani. Jó példa erre Myrto Uzuni eladása, aki a spanyol élvonbalba szerződött, de ezzel az üzlettel nem csak a játékos, az egyesület is jól járt. Tiszta szívből szurkolok azért, hogy a Bajnokok Ligájában újra sikerüljön a főtáblára jutás, és a csapat ismét sztárklubokat hozzon el Budapestre.

Abban a bizonyos 1995-ös BL-csapatban, amelynek te is oszlopos tagja voltál, már természetesen játszottak idegenlégiósok, de a csapat zömét magyar játékosok alkották. Mára ez az arány alaposan megváltozott. Számodra mennyire furcsa, hogy a Ferencváros kezdőcsapatát jobbára külföldi játékosok alkotják, és csak elvétve kerül be magyar futballista?
Tíz évet játszottam Németországban, ahol már a 2000-es évek elején egyre több légiós játszott, ma pedig ez már világjelenség, hogy a meghatározó klubok kezdőcsapataiban zömében külföldi futballisták játszanak. De biztos vagyok benne, hogy a Fradiban is megvan a szándék arra, hogy az utánpótlásból a legtehetségesebb fiatalokat beépítsék a nagycsapatba. Csak hát kevés az olyan minőségű futballista, mint annak idején például Gera Zoli volt.

Nem sok hiányzott ahhoz, hogy újra egy Lisztes Krisztán mutatkozzon be a Ferencvárosban, hiszen fiadat – egy nappal a 18. születésnapja után – a cserejátékosok közé nevezte a szakmai stáb.
Tudni kell, hogy Krisztián folyamatosan a Fradi NB III-as csapatában játszik , de a nagycsapattal kezdte meg a felkészülést. Tehát ismerik őt, ezzel együtt nyilván egy előlegezett bizalom, de egyben elismerés is a szakmai stáb részéről, hogy benevezték a meccskeretbe. Egy kicsit meg is lepte őt, de nagyon boldog volt. Én pedig rendkívül meghatódtam és büszke vagyok, hiszen olyan profi közegben készülhet hétről hétre, amilyenre mindig is vágytunk.

Egy elfogulatlan értékelést kérünk Lisztes Krisztiántól: milyen futballista ifjabb Lisztes Krisztián?
Volt egy időszak, amikor én voltam az edzője, és teljesen természetes volt, hogy tőle mindig többet követeltem, mint a csapattársaitól. De azért is távoztam a Fraditól, hogy saját maga tudjon érvényesülni a kitartásával, a szorgalmával és persze, egy karrierhez a szerencsefaktorra is nagy szükség van. Remek közegben fejlődhet, hiszen az utánpótlás-szakágvezető, Kiss-Baranyi Sándor, valamint az akadémia vezetője, Palásthy Norbert remek szakemberek. De azt tényleg minden elfogultság nélkül állíthatom: mivel Krisztián beleszületett ebbe a miliőbe, nem kellett semmit rá erőltetnem. Egészen kis korától futballista szeretett volna lenni, érdekelte a labda, sokat kellett vele passzolgatnom. Amikor pedig már igazolt labdarúgó lett, a kezdetektől fogva élvezte az edzéseket, és tudja, ha esik, ha fúj, ha süt a Nap, ha borús az idő, az edzések és a mérkőzések szent és sérthetetlen dolgok. Szerencsére már az U17-es válogatottba is bekerült, leginkább támadóként számítanak rá, de a 6-os, 8-as pozícióban és tükörszélsőként is jó teljesítményre képes. S az is nagy szerencse, hogy kicsit más személyiség, mint én. Nem annyira érzékeny, lazábban veszi a dolgokat, éppen ezért rendkívül büszke arra, hogy Lisztes Krisztiánnak hívják!

A teljes beszélgetés: Mandiner