Regővel beszélgetett az Új Szó.

Az FTC-hez visszatérve sok légióssal kellett megküzdenie a támadósorban.
Miután visszahívtak, szerettem volna minél többet játszani. Volt egy bokasérülésem is, ami miatt ki kellett hagynom egy kicsit többet, de utána nem kaptam meg a szükséges játékperceket. Nehéz volt ezt feldolgozni, úgy döntöttünk, hogy egy újabb kölcsönadás segíthet.

A zöld-fehéreknél viszont a nemzetközi porondon is pályára léphetett. Ezek a szebb emlékek?
Sokat köszönhetek a Fradinak, hiszen ott mutatkoztam be például az élvonalban. Sokat számított, hogy ők meglátták bennem a lehetőséget még a másodosztályban és leigazoltak. Volt lehetőségem pályára lépni az Európa Liga csoportkörében, a BL-playoffban is, ami szintén adott pluszmotivációt.

A tél folyamán többször is előkerült a neve Dunaszerdahelyen, végül az utolsó pillanatban egyeztek meg a klubok a kölcsönadásról. Ön miért látta jónak az itteni ajánlatot?
Valóban korábban indultak a tárgyalások, de nem tudtak a klubok megegyezni, így nagyon a végére maradt, hiszen az utolsó napon igazoltam ide. Aznap szóltak, hogy mehetek be a Fradiba, hiszen sikerült megegyezniük a DAC-cal. Ekkor már nagyon hamar lepörgött az egész. A menedzseremmel úgy láttuk, hogy a dunaszerdahelyi lehetőség a fejlődésem szempontjából a legjobb döntés. Más bajnokságban játszhatok, más közeg vesz körül, úgy érzem, itt jobban tudok majd fejlődni.

A Ferencvárosnál és a DAC-nál is számos nemzetiség képviselteti magát az öltözőben. Van hasonlóság?
Ebből a szempontból valóban hasonló a két csapat, de a DAC egy nagyon fiatal gárda, a Fradinál inkább az idősebb játékosok vannak többen. Persze itt is vannak már rutinosabb játékosok, akár Kalmárt vagy Hahn Janit is említhetem a magyarok közül. Az ő szerepük fontos egy fiatal csapatban.

A teljes beszélgetés: Új Szó