Az angyalföldi legenda piros-kékben is zöld-fehér szívvel játszott. Nyugodjék békében! A Vasas honlapján adott tájékoztatást arról, hogy a korábbi kiváló labdarúgó 94 esztendős korában elhunyt.

Raduly József

Valószínűleg már labdával születtem, és az is maradt a kedvenc játékszerem. A focizás mellett labdát szedtem az Üllői úton, minden Fradi meccsen ott voltam. A Fradiban szerettem volna futballozni, de édesapám nagyon szigorúan vette a tanulást, így csak a lakóhelyhez közeli Kőbányai TC-ben, illetve a Fűszértben játszhattam. Esztergályos inasnak jelentkeztem a Hubert és Siegmund Acél- és Fémárugyárba, mert úgy tudtam, hogy akkor mentesítenek a katonai szolgálat alól. Ez a számításom nem jött be, mert 1944 decemberében SAS-behívót kaptam. Egy nap után leléptem a laktanyából, otthon beágyazva bújtam el. Természetesen jöttek értem és megfenyegették a szüleimet. Ezért másnap visszamentem a laktanyába, amely már csaknem üres volt, 25-30 egyetemistához csatlakoztam, minden ruházat, felszerelés nélkül mi alkottuk a Hunyadi páncélosokat. Amerikai, majd német, végül szovjet hadifogságba kerültem. Utóbbi hat évig tartott. A Jóisten, a víg kedélyem és a futball azonban átsegített minden nehézségen. Először a 48 kilóm miatt nem vettek be a brigádok közötti mérkőzéseken a vasas csapatba, de egyszer hastífusz járvány miatt rám is szükség lett. 8:1-re győztünk, hét gólt rúgtam. Olyan izomlázam lett, hogy menni sem tudtam, kórházba kerültem. A hadifogoly válogatott kapitánya az újpesti Avar Ricsi volt, ő vett pátfogásba. Ettől kezdve jóra fordult a sorsom, kedvezményekben részesültem, ami jobb élelmezést és szabad közlekedést jelentett. Az oroszok imádták a futballt, így nagyon sok meccset játszottunk.

Fél év után a Szentlőrinci AC-ban kezdtem el játszani, amely fuzionált a Postással. A csapatnak zöld-fehér volt a színe, s egy évig, amíg az NBI-ben szerepeltünk, minden hazai mérkőzésünket a Fradi pályán játszottuk, gyakran a Fradi előmeccseként. Jobbszélsőként közel voltam a B-középhez, megkedveltek a szurkolók. Amikor kiestünk az NBI-ből, hívtak a Fradiba. A mindenható elnök-párttitkár megkérdezte, hogy mit kérek az átigazolásért. Mivel nagyon szegény voltam, egy öltözet ruhát kértem. Ezt túl soknak tartotta, ráadásul szememre vetette, hogy Hunyadi páncélos voltam, ezért azt mondta, hogy ingyen jöhetek. Két napra rá Baróti Lajos, aki korábban már volt az edzőm, s akkor a Vasas edzője volt, leigazolt. Így lettem 1953-ban piros-kék játékos. Sokat köszönhetek a Vasasnak. 1955-ben kétszer szerepeltem a válogatottban, kétszeres KK-győztes lettem, részese voltam az első bajnoki címnek 1957 tavaszán.

A Fradi iránti szimpátiám nem múlt el. Játékosként tiszteltük, becsültük egymást, nagyokat harcoltunk a pályán, de meccs után jó barátok voltunk. Nagyon jó kapcsolatban voltam Orosz Palival, Szabó Lacival, majd később Albert Flórival, Rákosi Gyuszival és Szűcs Lajossal. Sohasem fogom elfelejteni, hogy 1959-ben, amikor eltörött a lábam, a kórházban az első látogatóm a fiatal Flóri volt.

FTC Baráti Kör