Korcsolya szakosztályunk edzőjével, Bánhidi Ákossal beszélgettek.

Igaz a zuhanyhíradónak az a mondása, miszerint a kínai edzőnő, Csang Csing Lina csak a Liu testvérekkel foglalkozik, az összes többi versenyzővel mások, ezért a pekingi olimpiai arany és a bronzérmek leginkább neki köszönhetők?
Az igazság az, hogy annyival fordít nagyobb figyelmet rájuk, amennyivel többet Messi, a „szólista” is kiérdemelt a Barcelonában, mondjuk, Dani Alveshez, a „segédfagottoshoz” képest. És nem többet. Ennek meg kell lennie, ha tetszik, ha nem. Szóval szó sincs arról, hogy csak velük foglalkozik. Sőt előfordul, hogy ott marad, és egy órát külön nyomja bele az energiát, a tudást meg mindent a „segédfagottosba”.

Tíz éve mekkora váltást jelentett a kínai módszer az addig használt edzésmetodikához képest?
Mindannyiunknak nagyon nehéz volt. Neki is meg kellett szoknia a mi légkörünket, és bepuhulni annyira, hogy ez menjen. Nekünk pedig fel kellett venni azt a keménységet, amit egy ázsiai koncepció képvisel. Ennek az origójában vagyunk a mai napig, és elmondhatom, folyamatosan fejlődik, egyre nívósabb lesz a munkakapcsolat.

A sportban a tudományos háttér egyre inkább felértékelődik. A short trackre mennyire igaz ez az állítás?
Miközben a sportág rohamléptekkel fejlődött, eleinte csak használt felszerelésekhez sikerült hozzájutnunk. ’89-ben még a hollandok által levetett Viking-pengéket hegesztettük fel a standard korcsolyacipőkre. Gyors pengének számított, de könnyen tört, és emlékszem, a Műszaki Egyetemen kerestünk segítséget, hogy hogyan lehetne úgy felrakni a bakra, hogy a lehető legoptimálisabb nyomatékot hozzuk ki belőle. Most hirtelen nagyot ugrok az időben, de ahova a short track eljutott, az közel Forma-1-es technológia.

Ezt a hasonlatot nehéz elképzelni.
Pedig pontos. A lappengék századmilliméteres precíziós technikákkal készülnek, amelyeket aztán mindenkinek az individuális stílusához, képességéhez igazítanak. Meg kell találni a legmegfelelőbb pengét, aminek speciális hossza, íve és hajlítása van. Ehhez kapcsolódik az a biomechanikai, biofizikai követelményrendszer, amit az adott sportoló korcsolyázás közben produkál. A horizontális, vertikális, centripetális erő együtthatója adja a penge optimális dőlésszögét, hogy kanyarban éppen ne érjen le a cipő a jégre, és eközben mégis a létező legstabilabb maradjon, ne jöjjön ki a hajlítás a pengéből, ne törjön el. Én is csak csodálattal nézem a saját magunk csapatában lévő technikusainkat, Knoch Balázst, a székelyföldi Emil Imrét és a koreai Jae Su Chunt. Mindezek mellett az egyénre szabott beállítások figyelembevételével, tényleg, mint a Forma-1-ben, ha a szükség úgy hozza, elképesztő sebességgel, cirka harminc másodperc alatt cserélnek pengét versenykörülmények között.

Laptoppal ülnek és számolnak?
Hosszú-hosszú órák, napok kísérletezése után titkos, és tényleg század-milliméteres konkrét adatokkal rendelkeznek mindenkiről.

Kijelenthető, ha Ádó korcsolyájának az íve egyetlen századmilliméterrel másképp áll, valószínűleg nem nyer olimpiát?
Ezt így kell elképzelni.

Iszonyatos háttérmunkát sejtet mindez. Az imént felsorolt három technikuson kívül hány ember dolgozik közvetlenül a versenyzők sikeréért?
Nem fontossági sorrendben, csak sorolom azt a csapatot, akiket Telegdi Attila ágazati igazgató próbál egybefogni. Három edző – a kínai edzőnő Lina, a koreai Jae Su Chunt, aki technikus és edző is, és én – felel azért, ami a jégen történik. Egy szintén koreai videótechnikus – elképesztő, ha kell a NASA-t is meghekkeli. A kondicionális képességekért, az erőért felelős személyek, Juhász Bianka, Puskás Sándor, illetve a névrokonom, Bánhidi Bence, aki kifejezetten a gyorsaság, robbanékonyság területén nyújt extrát. Van három keretorvosunk, két és fél fizioterapeutánk, illetve Kovács Péter , akinek a terhelésdiagnosztika a szakterülete a sportkórházban. Végül, de nem utolsósorban a csodálatos asszisztensem, Kercsó Magos Zsuzsanna, aki a háttér mellett videotechnikával is foglalkozik, mert néha be kellett ugorjon és egyébként is, bármihez ér, az arannyá válik. Nagyon remélem, hogy nem hagytam ki senkit.

Meghatározható, hogy a short track milyen arányban technikai vagy fizikai sport?
70-30 az arány. Még akkor is, hogyha olyan képzett atlétáink vannak, hogy az elképesztő. Mert minden technikai sportnak az alapja, hogy biomechanikailag és biofizikailag elemezzük a mozgást. Ez különösen igaz a short trackre, ahol az egész arról szól, hogy a körülöttük lévő fizikai teret, az eszközt, a gravitációt, a centripetális erőt, a kanyar vonalából adódó gyorsulási tényezőt, az összes szegmens beállítását kell az egyén a korcsolyázótudásával úgy meglovagolja, hogy automatikusan, szinte izomerő nélkül is haladjon. Csak e tudás ismeretében lehet fejleszteni az eszközt, majd kialakítani a sportoló megfelelő technikáját, végső soron a fizikai felkészítését.

A teljes, igen tartalmas interjú: 24.hu