Ma ünnepli születésnapját pólósaink vezetőedzője, Varga Zsolt, aki szó szerint a pokolból vezette az égig csapatunkat. Isten éltesse! Játékosként is szolgálta a Fradit, majd előbb az utánpótlásban, végül a felnőtt csapatnál ült le a kispadra. Ritka az, hogy egy edző a legnagyobb mélységeket és magasságokat is megjárja, az talán még ritkább, hogy ezt ugyanazon egyesület színeiben. Zsolt az egyik ilyen szakember, a csapattal előbb a kiesés ellen menekült, majd szépen vették a lépcsőfokokat, jöttek az Euro Kupák, Szuperkupák (magyar és európai), Magyar Kupák, bajnoki címek és a Bajnokok Ligája győzelem is, sorozatban 10 trófeát nyertünk, ahol elindultunk, mindenkit „végigvertünk”, eközben pedig a világ legjobb edzőjének is megválasztották – de nem ám az újságírók, hanem maga a szakma! Köszönjük az eddigieket és hasonló sikereket kívánunk a folytatásra is!
– Szívből kívánunk nagyon boldog születésnapot! Nemrég érkezett kisbaba a családodba, hogy élted meg a gyermeked születését?
– Igen, a harmadik gyermekem jött világra. Van egy jelentős életkorbeli különbség a gyerekeim közt, a testvérei idősebbek nála több évvel, ebből kifolyólag tapasztalattal vágok bele ebbe a kalandba, sokkal nyugodtabban éltem meg a születést, illetve az azt követő időszakot. Ez is egy olyan dolog, amiben sokat számít a rutin.– Két idősebb gyermeked életében milyen szerepet tölt be a vízilabda?
– Mindkettőjüknek, Arwennek és Keannak is nagyon fontos a póló. A lányom korábban a Fradiban játszott, jelenleg is sportol. Amikor tudunk, kijárunk egymás meccseire, beszélgetünk a vízilabdáról vagy közösen tréningezünk. Központi szerepet tölt be ez a sport mindannyiunk életében.– Mind a vízben, mind a kispadon elértél mindent, amit el lehetett. Elégedett vagy? Milyen céljaid vannak a következő évekre?
– Jó kérdés, hiszen valóban, ebben a fél évszázadban mind sportolóként, mind pedig edzőként sikerült azokat a célokat elérnem, amiket kitűztem magam elé. Persze vannak olyan kiterjedései az edzősködésnek, amelyek még érdekelnek. A magyar vízilabdának a sorsa természetesen nagyon fontos számomra, megtiszteltetés lenne, ha bármilyen szinten segíthetném a további fejlődést. A szövetségi kapitányi cím ennek a csúcsa lenne, nagy álmom válna valóra, ha egyszer irányíthatnám a válogatottat. Ám természetesen a mostani életemmel és munkámmal is abszolút elégedett és boldog vagyok. Szeretek a srácokkal foglalkozni, átadni nekik azt a mentalitást, amit mi is megkaptunk az idősebbektől. Mind a Fradi, mind pedig a válogatott szempontjából fontos, hogy komplett, fizikálisan és mentálisan is jól felkészült játékosokat neveljünk ki. Ha máshonnan közelítem meg a kérdést, akkor pedig azt tudom mondani, hogy az elkövetkező időszakban a bennem felhalmozódott edzői, pedagógiai tapasztalatokat örömmel adnám át a következő edzőgenerációnak.– Szabadidődben szívesen foglalkozol festéssel. Mellette milyen más elfoglaltsággal szoktál feltöltődni?
– Valóban, régebben sokat festettem, ma már sajnos nehezebben tudom beilleszteni az életembe – ez kelt bennem egyfajta hiányérzetet, de később csak lesz rá még időm… Szeretek olvasni, zenét hallgatni, de ami valóban kikapcsolódást jelent számomra az az, ha elmegyek edzeni. Sokat futok, mindennap úszom egyet, ha van időm, szaunázok. Három gyerek és az edzősködés mellett kevés időm jut a kikapcsolódásra, inkább a nyári időszakban tudok pihenni. Ez egyébként komoly kérdés, nehéz megtalálni azokat a dolgokat, amik nem tovább fárasztják az embert, hanem ténylegesen feltöltik.– Kik azok az edzők, akikre példaképként tekintesz?
– Nehéz kérdés, mivel nagyon más edzői utak vannak, teljesen más egy klubedzőnek az élete, aki egész évben foglalkozik a játékosokkal, mint egy szövetségi kapitányé. Amikor elkezdtem ezt a szakmát, hatalmas alázattal néztem fel azokra, akik nagyon sokat letettek az asztalra, ilyen volt Gerendás György, Horkai György, illetve Kemény Dénes. Nekik mind emberileg, mind pedig szakmailag sokat köszönhetek. Közülük Gerendás volt klubedzőm, Horkai és Kemény Dénes a válogatottat irányították. Nehéz összehasonlítani a kettőt, hiszen teljesen más stratégiát követel meg az egyik és mást a másik. Más munka a kettő, hiszen a klubedző sokat foglalkozik azzal, hogy hogyan építse a játékosait, a szövetségi kapitányi munkánál pedig inkább a csapat, nem pedig az egyén építésén van a hangsúly.– A csapat vezeti a bajnokságot, megnyerte a Magyar Kupát, illetve a Bajnokok Ligájában is érdekelt. Milyen eredménnyel lennél elégedett a szezon végén?
– Egyrészt mindenképpen szeretnénk visszaszerezni a tavaly elvesztett bajnoki címünket, másrészt pedig szeretnénk biztosítani a helyünket a BL nyolcas döntőjében. A csoportunk nehéz, kemény ellenfeleink vannak, a továbbjutás mindenképpen nagy fegyvertény lenne, jelenleg csak ez van a fejemben, ha ezt sikerül elérni, akkor majd gondolkozom a többin. Sok sérülés, betegség sújtott minket az utóbbi időben, hat fontos pontot veszítettünk a Barceloneta és a Split ellen, de megyünk tovább, nem adjuk fel, ez a Fradi!– Hogyan fog telni a mai, jeles nap?
– Szokásos napom van, nem szoktam a születésnapjaimat kiemelten megünnepelni. Edzés van, aztán csinálom a napi teendőimet. Hétvégén családi körben összejövünk majd, de ma dolgozom. Hatkor keltem, elvittem a gyereket iskolába, edzést tartok, majd elmegyek délután is a gyerekért. Szokásos elfoglaltságaim vannak a mai napon is.
