Kandúrral beszélgettek jégkorongos pályafutásáról.

– Hogyan ismerkedett meg a jégkoronggal?
– A Városliget környékén laktam, közel a jégpályához. Eleinte csak korcsolyáztam, majd egy srác megkérdezte tőlem, hogy nincs-e kedvem hokizni. „Persze, hogy van, csak nem tudom mi az a hoki” – válaszoltam. Felajánlotta, hogy megtanít, elvitt a Postáshoz, adott egy rendes korcsolyát, én pedig elkezdtem jégkorongozni.

– A Postásban kapta a Kandúr becenevet, amely az egész pályafutását végigkísérte. Honnan ez a név?
– Volt egy rajzfilm akkoriban, amiben szerepelt egy Kandúr Bandi nevű karakter, róla neveztek el. Később, a pályafutásom alatt sokan nem is ismerték a Mészöly-nevet, mindenki Kandúrnak hívott.

– A Postásból igazolt a Ferencvároshoz. Miért pont a Fradit választotta?
– A Postásban gyors karriert futottam be, megnyertük az ifi-bajnokságot, jól ment a játék. 1968-ban igazolt le a Fradi. A Ferencvárosnál akkoriban egy legendás sor volt, Schwalm Bélával, Horváth Öcsivel. De olyan jól játszottam, hogy egyből bekerültem a csapatba. Három év múlva megnyertük a bajnokságot és aztán tíz évig nem is engedtük át másnak az első helyet.

– A Fradiban ebben az időszakban a legendás Kereszty-Mészöly-Havrán trió megállíthatatlan volt. Miért tudtak ennyire sikeresek lenni így hárman?
– Egyrészt azért, mert hasonló korosztály voltunk, másrészt pedig mindig ez a sor játszott, nemcsak a Fradiban, hanem a válogatottban is. Csukott szemmel is tudtunk a variációkat, ismertük a másik kettő minden rezdülését. A pályán kívül is remek volt a kapcsolatunk, de nem csak a jéghokis társainkal, hanem a többi szakosztály sportolóival is. Egy nagy család voltunk és nem a pénzért csináltuk, hanem azért, mert imádtuk a jégkorongot és imádtuk a Fradit. Nem is kaptunk rendes fizetést.

– A bajnoki címeknek köszönhetően a BEK-ben is szerepelhetett a Fradi. Melyik nemzetközi sikerére a legbüszkébb?
– A legnagyobb győzelmet a Füssen ellen arattuk. A csapatukat egy az egyben az NSZK válogatottja alkotta, teljesen esélytelenek voltunk. Teltház volt a Kisstadionban, a németek pedig csak pislogtak, nem hitték el, hogy ennyi néző jött ki a meccsre. 5-3-ra megvertük őket. De ezen kívül is volt sok szép győzelmünk.

– A Fradi mellett a válogatottnak is csapatkapitánya volt, összesen 14 alkalommal szerepelt világbajnokságon. Mely válogatottal elért eredményeit emelné ki a legszívesebben?
– A tokiói világbajnokság nagyszerű emlék, hatalmas bravúr volt, hogy bennmaradtunk a B-csoportban. Az első három meccsünkön megvertük a három legjobb csapatot, onnantól már akármit csinálhattunk, elértük a célunkat. Nekünk a B-csoportban való bennmaradás olyan volt, mint a legnagyobbaknak a világbajnoki cím megnyerése. A jégkorong ebből a szempontból sokkal igazságosabb mint mondjuk a futball. Hülyeség is lenne nekünk Kanadával játszani, ebben a rendszerben el tudod érni a célodat, ha kihozod magadból a maximumot. Mi a magunk szintjén mindent megtettünk, ha belegebbedtünk volna, se tudunk volna jobb eredményt elérni, ezért nagyon büszke voltam a csapatra.

– Melyik edzőjének köszönheti a legtöbbet?
– Rajkai Lászlónak. Azért volt zseniális edző, mert az emberekhez nagyon értett. Vicces figura volt, de mi is marháskodtunk vele folyamatosan. Kis kopasz ember volt, szülinapjára mindig fésűt kapott tőlünk. Mindenki nagyon szerette, ezért remekül össze tudta tartani a csapatot.

– 35 évesen visszavonult, de később nem ment el edzőnek. Mi volt ennek az oka?
– Nem lettem volna jó edző, túl nagyok az elvárásaim. Nem tudtam volna elviselni, hogy ott körülöttem ügyetlen emberek szaladgálnak, tudtam ezt magamról, ezért visszavonulásom után inkább más irányba indultam el. Nem minden jó játékosból lesz jó edző.

A teljes beszélgetés: Fradi.hu