Pólósaink mestere értékelte a félszezont.

Vogel Soma a férfiválogatottal a Tokióban szerzett bronzéremmel tért vissza a klubba, Szakonyi Dániel pedig a BVSC-ből átigazolva kezdte az évadot. Mindketten remekeltek az elmúlt hónapokban, amit nemcsak a látottak, hanem a számok is bizonyítanak. Mindketten védtek a bajnokságban, az MK-ban és a BL-ben is, mindkettejüknek akadt kiemelkedően hatékony meccse (71%-os teljesítmény a BVSC, majd az OSC ellen!), általánosságban pedig elmondható, hogy kiválóan oszlanak el a feladatok kettejük között, kifejezetten jól egészítik ki egymást.

Nagyon örülök, hogy Dani személyében ilyen szellemiségű kapus csatlakozott hozzánk: játékosként és emberként is lehet számítani rá – kezdte Varga Zsolt ábécérendben Szakonyival. – Huszonhét éves korára megvan a kialakult védési stílusa, amihez igyekszünk hozzátenni ezt-azt, hogy még hatékonyabb legyen. Ugyanígy igaz Somára is, hogy a szezon első szakaszában rendkívül sokat dolgoztunk videózva is. Mindkettő nagyon jó szellemiségű srác, biztonságot adnak a csapatnak hátulról.

Az OB I-ben 5–7, az MK-ban 4–2, a BL-ben 5–1-es bontásban védtek, tehát Vogel kezdett valamivel többször, ugyanakkor Szakonyinak is jutott feladat bőven, például, amikor Spanyolországban a beteg kollégáját helyettesítette BL-rangadón – egy alkalommal pedig tervezetten megfeleztek egy hazai kupameccset.

A csapaton belül egy még kisebb csapatot alkotnak a kapusok – folytatta Varga Zsolt. – Dani is ugyanolyan fontos része a csapatnak, mert ugyan előfordulhat, hogy kint ül a padon, de számíthatok rá, bármikor bevethetjük, ez biztos hátteret ad. Soma mögött is nagyon jó szakasz van, sok meccsen az ő klasszisteljesítménye kellett a sikerhez. Ezen a poszton akkor mennek jól a dolgok, ha a kapusok jól kiegészítik, sőt, segítik egymást, ez a csapat hangulatának is jót tesz.

Amikor az új évad keretét elkezdte megtervezni a szakvezetés, kicsit más összetételű, szellemiségű és korösszetételű csapatot álmodott meg. Ennek az új csapatnak jelentik markáns vonalát a fiatalok, akik közül a mindenkori 13-14-nek a biztos tagja Fekete Gergő, Gábor Lőrinc, Molnár Erik, Nyíri Balázs és Vigvári Vendel is. Sőt, szóhoz jutott az ősszel a felnőttek másodedzője, Nyéki Balázs felügyelte saját utánpótlásból Gál Sándor, Klár Gergely, Spitz Márk és Varga Vince is, azaz kiapadhatatlannak tűnik a forrás.

Ez már kicsit nagyobb halmaz, mint a kapusoké, és két alegységre bontható: azokra, akik már legalább az előző idényben is itt voltak, illetve, akik most nyáron érkeztek – kezdte az ifjak első félévének áttekintését Varga Zsolt vezetőedző. – Megemlíthetjük azt is, hogy folyamatosan nézzük, miként fejlődnek a saját utánpótlásunkban a tehetségek, akik nagyon ügyesek, ám okosan el kell találnunk, mikor érnek meg a felnőttpólóra, mert nem mindegy például, hogy egy ifjú kapus izomzata, ízületei elbírnak-e már egy Vámos- vagy Merkulov-lövéssel…

A legifjabbak főleg az ősz elején a kötelező bajnokikon és kupameccseken ugorhattak vízbe, a stabil ötösre viszont az egész félévben nagy feladatok vártak, talán még nagyobbak és több, mint amennyit az idény előtt sejteni lehetett. Aztán elkezdtek sorjázni a rangadók, volt egy-két BL-találkozó, ami szó szerint fájdalmas tapasztalatokat is hozott a tehetségeinknek a világ legjobb és rutinos(abb) klasszisai ellen. De gyorsan tanultak a mieink, így a télbe fordulva már a legnagyobb mérkőzéseken is hozzá tudtak járulni a sikerekhez, szemre is látványosat fejlődtek, aminek a jutalma többek között, hogy már a férfiválogatott év végi összetartására és érkeztek meghívók…

Nekem is rá kellett jönnöm, miként tudjuk őket a leggyorsabban és -hatékonyabban fejleszteni, illetve én miként tudom ezt a keretet a legjobban használni – folytatta Varga Zsolt. – Volt egy-két meccs, amikor a fiatalok kevesebbet játszottak, amitől a többiek jobban elfáradtak és nem is voltunk olyan sikeresek. Ezek után használtunk mindenkit, aminek a súlyozását nehéz volt meglelni, de a végére egész jól sikerült, a fiatalok meccsről-meccsre egyre jobban tudtak élni a lehetőségeikkel. A fejlődésük különböző, van, akinél erőt, állóképességet kell fejleszteni, van, akinél a csukló finomságán. Mindenkivel sokat foglalkoztunk, temérdek volt a munka és tudom, hogy nagyon kemény: előfordult, hogy kijöttek a vízből és hánytak…

Tovább nehezített az őszi-téli hónapokon, hogy a felnőtt és korosztályos válogatott-világesemények miatt elmaradó, vagy legalábbis késő és szaggatott alapozás után jött a bajnokság, a hazai és nemzetközi kupa hármas terhelése, ebből nyilván a túlterheltség és sérülések. Ez pedig azt is hozta, hogy sokaknak több poszton kellett megállniuk a helyüket, amit egyrészt jó hatásfokkal tettek, másrészt ezzel lehet mozogni a modern póló kívánalmai felé, hogy ne egyposztosak legyenek a játékosok. Ennek a fejlesztése feltett szándéka a szakvezetőségnek.

Gergőnek sok mindennel meg kellett küzdenie, nagyon jó szintre jutott el mostanra. Vendel és Balázs alig pihent a korosztályos világversenyek után, szó nélkül csinálták, nem kértek pihenőt, nyakig beleálltak a munkába. Erik és Lölő ugyanígy, az ő fejlődésük is látható – részletezte a teljesítményeket Varga Zsolt. – Erik találkozott a világ legjobb centereivel, nagyon hasznos elöl is második centerként, sok poszton tud majd játszani. Lölő kizárólag centernek érkezett, többször volt beteg, ám év végére már többet lehetett használni, hozott kiállításokat és lőtt gólt is. Szeretném komplettebbé tenni mindkettejüket. Senkinek sem egyenes az útja, lesznek emelkedők és kanyarok is. Büszke vagyok mindannyiukra, azért is, mert olyan klubokból jöttek, ahol központi szerepet kaptak, nálunk pedig mást kellett felvállalniuk. Ám ezek a fiúk nagyon keményen beletették a munkát: a tehetségen túl ez legalább olyan fontos.

A modern sport egyik jellemzője, hogy a játékosok, főleg a légiósok jönnek-mennek, és kevesen hagynak mély nyomokat maguk után. Nyáron a Népligetben is nagy volt a fluktuáció, távozott az összes légiós, és érkezett három: az olasz Luca Damonte, az orosz Daniil Merkulov és a szerb Nemanja Ubovic. Mostanra mindannyian Magyar Kupa-győztesek. Tettünk már említést arról, hogy az olimpia, a junior-világbajnokság és az utána mindenkire rázuhanó hármas terhelés (és a járulékos sérülések) miatt valóságos bűvészmutatvány volt egyensúlyozni az erőforrásokkal: namost Molnár Erik mellett Luca Damonte és Nemanja Ubovic volt benevezve mind a 23 tétmérkőzésre és Daniil Merkulov is 22-re. Azaz húzták a szekeret, és nemcsak mennyiségben, hanem minőségben is hozzájárultak a sikerekhez. Pedig egyikük sem tartozott a mindenki által nyilvánvalóan világklasszisnak minősített körhöz: momentán viszont az egész idényben veretlen, a bajnokságban egyedüliként nem legyőzött, a Magyar Kupa-címét megvédő és a Bajnokok Ligájában is veretlen csapat tagjai, Damonte ráadásul meghívást kapott a Tokió után átalakuló olasz válogatott keretébe is Sandro Campagna szövetségi kapitánytól.

Ők is komoly fejlődésen mentek át – közölte Varga Zsolt vezetőedző. – Merkulovot szinte csak védőként használták Dubrovnikban, pedig ennél sokkal kreatívabb játékos. A centerfogásban is markáns, ugyanakkor a lövése is kiváló, még csak 24 éves, tehát fiatal is, sokat fejlődhet nálunk és kibontakozhat: még többet tudhat és kiszélesedhet, mindenhol játszatjuk is. A korábbi légiósévei során megtanulhatta a nemzetközi pólót, ezért könnyű vele, és gyorsan tanul. Ubo hatalmas motivációval érkezett, szeretne visszakerülni a szerb válogatottba, úgyhogy nagyon beleállt a munkába. Izmot kell magára szednie. Szinte egyedül játszotta végig a félévet elsőszámú centerként, legutóbb is lőtt akciógólt. Emberileg is kiváló, tényleg kifogástalan csapattárs. Luca talán az egész keret legkönnyebb játékosa, ezért fizikailag, valamint egy az egyben fejlesztjük, mert elöl passzban, asszisztban, játékszervezésben szinte egyedülállóan intelligens és ügyes.

Mindannyiuknak akadt kiemelkedő mérkőzése – nem is egy. Például a Barceloneta ellen, idegenben Merkulov egyenlített 2 másodperccel a lefújás előtt. Damonte az idény elején kettesével-hármasával lőtte a gólokat és a Magyar Kupa final fourra is tartogatott hármat. Ubovic pedig a honfitársai ellen a BL-ben parádézott, amikor négyet lőtt a Novi Beogradnak.

Nem gépek ők sem, a légiósaink is lesznek fáradtabbak, nem 100%-osak – tette hozzá Varga Zsolt, kiemelve a külföldi fiúk morálját, amely révén biztosak lehetünk abban, hogy a második félévben is számíthatunk rájuk.

…és akkor fejezzük be a sorozatot rutinos klasszisainkkal! Ez a csoport is markáns, nyilván, hiszen olimpiai és/vagy világ- és/vagy Európa-bajnokokat is tartalmaz, akik a világ bármely csapatát húznák. Nálunk ábécérendben Jansik Szilárd, Varga Dénes és Vámos Márton tartozik ide és Pohl Zoltánnal, Német Tonival egészülne ki az alegység, ám utóbbiakat sújtják a sérülések, csak a mérkőzések 47, illetve 42 százalékán szerepelhettek az ősszel.

Tonya a mezőny egyik legerősebb centere lehetne, remélem, a sérülése után így is lesz – kezdte Varga Zsolt vezetőedző a sérült alapemberekkel. – Pohl Zolinak nagyon fontos a szerepe, hiszen jól látható, hogy például a sikerrel megvívott Magyar Kupa-elődöntőben is kiváló volt. Amikor tudott játszani, jók voltak a mutatói, noha szegény sérülésről sérülésre esett a félévben, pedig az egyik legjobb kapufás játékos, remekül bekkel és lő is. Nyilvánvalóan jelentős veszteség mindkettejük hiánya.

Annál is inkább, mert így a többi rutinos ásznak még többször, illetve még többet volt muszáj játszania, hogy a klasszisteljesítményeik mellett a vezérszerep is be legyen töltve. Varga Dénes ugyanis a csapat kapitánya, Vámos Márton a helyettese, miközben Jansik Szilárd is idei olimpiai bronzérmes (Vogel Somával egyetemben), azaz egyértelműen főszereplő ő is.

Oroszlánrészt vállalnak a játékban mindhárman, nagyon magas szinten teljesítettek, fontos tagjai a válogatottnak is – részletezte Varga Zsolt. – Nemcsak a gólokkal, hanem bekkeléssel, jelenléttel is segítenek. Szili rengeteget jár be centerbe is, a legutóbbi Bajnokok Ligája-fordulóban, a Jadran Split ellen is kipontozta a balkezest, bekkel, centerezik, nagyon modern játékos: olyasvalaki, akire a mai pólóban szükség van. Dumi az a klasszis, aki a jelenlétével is meg tudja változtatni egy meccs kimenetelét, ő a csapatkapitányunk, azért is vagyok nyugodt, mert a vízben magától is tud olyan döntést hozni, amivel nyerni lehet: együttműködünk. Marci a csk-helyettes, ők ketten nagyon markánsan meghatározzák a hangulatot is, fegyelmet, erőt sugároznak mindenkinek. Mindkettő abszolút klasszis, hatalmas szükség van rájuk.

Aligha jelent meglepetést, hogy a legszembetűnőbb statisztikai mutatókban az élcsoportban találhatóak. Az idény kezdete óta a legtöbb gólt Vámos Márton lőtte (47), a harmadik és negyedik helyezett Varga Dénes (34) és Jansik Szilárd (32). A BL-rangadókon olyan kevésbé ünnepelt, de szintén fontos mutatókban is remekeltek, mint a labdaszerzések és blokkok. Előbbiben a mezőnyjátékosoknál Varga Dénes vezet (6) Vámos előtt (4), utóbbiban szintén Varga Dénes az első (4), Vámos a második (3).

Így tud egy csapat kerek egész lenni – összegzett Varga Zsolt. – Van még min dolgozni, akadnak hiányosságok, de jól alakult ez a félév.

Fradi.hu