Egy vesztes meccsen lett elkötelezett rajongója csapatunknak a ma elhunyt legendás énekes.

Édesapám régi gombfocicsapatát örököltem, amivel még ő játszott gyerekként. Ezek még igazi gombok voltak, és nekünk kellett tökéletesre csiszolni.

Apám a Ferencvárosnak drukkolt, de egyszer csak szólt, hogy ne nagyom beszéljek a Fradiról az iskolában, mert ilyen csapat már nincs is. Nem értettem, aztán egy ebédnél vagy vacsoránál elmesélte, hogy már Budapesti Kinizsinek hívják, és nem zöld-fehér a színe, hanem piros-fehér. Én bólogattam, mint aki érti, de ezt sem értettem, mint annyi mindent akkoriban.

Arra is emlékszem, hogy a húgommal ekkortájt a nagyszüleimnél voltam vidéken, ahol reggeltől estig a nagypapa régi, bekötött újságjait olvastam. A Nemzeti Sportot és a Sporthírlapot, az utóbbi különösen tetszett, mert zöldes színű volt. Aztán mivel a Fradiról nem beszélhettünk, rátaláltam a Bástyára. A rádióban hallottam először a csapat nevét, és nagyon megtetszett, olyan különleges volt a hangzása. Bástya, mint egy középkori várban.

Persze arról nem tudtam, hogy a Bástya valójában az MTK, csak ennek a csapatnak is elvették a nevét a kopasz bácsi miatt. Bástya-rajongó lettem, pedig sokáig nem is láttam őket élőben. Később a nagybátyám egy szombati napon azt monda, ha már ekkora Bástya-drukker vagyok, kivisz egy meccsükre a Hungária körútra.

Teljesen oda voltam, hogy élőben láthatom a Gellért, Lantos, Zakariás, Sándor, Palotás és főleg Hidegkuti fémjelezte csapatot. Arra is tisztán emlékszem, hogy a Vasas volt az ellenfél. Akkoriban a Bástya volt a legjobb, ám Szilágyi és Csordás góljával kettő-nullára a Vasas nyert. Végigbőgtem a meccset.

A nagyapám aztán úgy érezte, az nem lehet, hogy a végén még tényleg Bástya-szurkoló leszek, el is magyarázta, hogy ezzel ne is nagyon dicsekedjek, mert az az ÁVÓ csapata. Ezt sem értettem igazán. Majd mint ősfradista kivitt egy kettős rangadóra a régi, fatribünös Üllői úti stadionba. Az első meccsen a Honvéd játszott a Vasassal. Nyertek Puskásék, na mondom, végre megvan a reváns, aztán jött a Kinizsi mezbe rejtett Fradi és az Újpest találkozója.

S egyszer csak húszezer ember elkezdett énekelni, drukkolni, szólt a hajrá, Kinizsi! A Ferencváros kapott egy ötöst a Dózsától, de ott, abban a pillanatban megértettem, mi az, hogy fradizmus, kis túlzással azon a meccsen kereszteltek Fradi-drukkernek.

forrás: mandiner.hu