A Kisvárda kapusát kérdezték a holnapi bajnoki előtt.

Dombó Dávid

Együtt maradt a keretünk, és nagyon jó a csapatszellem. A napokban szóba került, hogy közösen grillezünk, kikapcsolódunk, dumálunk egy jót. Átéltem már ilyesmit, és nem meglepő, ha valakinek nem jó az időpont, másnak épp nincs kedve, a harmadik a családjával töltené az időt – nálunk viszont azonnal mindenki igent mondott az ötletre, ott voltak a feleségek, menyasszonyok, nekem ez a hozzáállás is azt mutatja, egységesek vagyunk a pályán és azon kívül is. A tabellaállás ellenére azt mondom, a Fradi az esélyes, mi nyugodtan játszhatunk. Igaz, a városban már megszólítanak az emberek: ugye elkapjuk a Fradit? Most olvastam, hogy minden jegy elfogyott, nagy a várakozás, még sincs vesztenivalónk, nem érezzük, hogy nyomás vagy győzelmi kényszer alatt kellene pályára lépnünk. Nagyon tiszteljük a Ferencvárost, tudjuk, a klub mit jelent a magyar labdarúgásban, most is tele a kerete kiemelkedő kvalitású játékosokkal, de nyilvánvaló, hogy szeretnénk megnyerni a mérkőzést. Régi mondás a futballöltözőkben: nagy dolog az első osztályban játszani, de száz meccs már valami, az már nem lehet véletlen. Nincs már messze, eddig is mindent megtettem, hogy megháláljam a bizalmat, ezután is ezen leszek. Vannak céljaim: ha alkut ajánlana valaki, hogy a száz mérkőzést nem érem el, de védhetek a magyar válogatottban, és kipróbálhatom magam egy külföldi csapatban, azt hiszem, elfogadnám. De nem szabad nagyon messzire tekinteni, az előző évadban is volt esélyünk a nemzetközi kupaindulást elérni, de ahogy ez téma lett, jött egy gyengébb széria, és nem lett belőle semmi. Ebből okulva most nem gondolunk az idény végére, még a tavaszra sem – bőven elég a Ferencváros elleni ütközetre készülni.

NSO