Myrtót kérdezték az NBI-ről és az Európa Ligáról.
– A hétvégén Gyirmóton csatárként futballozott és gólt is szerzett. Szeret elöl játszani?
– Nincs vele gondom. Ha választanom kellene, egy sorral hátrébb jobban érzem magam, hiszen ott többet vagyok játékban, jobban ki tudom venni a részem az összjátékból, de a lényeg, hogy pályán legyek. Ráadásul az albán válogatottban is csatárként futballozom, így nem volt új ez a poszt.– Az első gólig volt nehéz az újonc elleni találkozó?
– Meg kellett szenvednünk a három pontért. Az ellenfél védekezett, a legtöbbször tíz mezőnyjátékossal tömörült a saját tizenhatosa előterében, de erre fel voltunk készülve. Kilencven percig képtelenség tökéletesen védekezni, a hiba előbb-utóbb becsúszik. Akkor pedig élni kell a lehetőséggel.– Meg is tette, hiszen igazi lesipuskásként csapott le a labdára, és vágta a bal alsó sarokba.
– Egy pillanatig nem gondolkodtam. Kristoffer Zachariassen labdaátvétele után elém került a labda, én pedig ösztönösen mozdultam és lőttem… Talán Kristoffer is elérte volna a labdát, de egy támadó nem gondolkodik ilyen helyzetekben, azonnal cselekszik. Magunknak tettük nehézzé a mérkőzést, de összességében megérdemelten nyertünk.– A Celtic ellen hogyan tehetnék könnyebbé maguknak a kilencven percet?
– Külön motiválni biztosan nem kell bennünket. Erővel is bírjuk, hiába követik egymást a meccsek néhány naponta, fáradtságról szó sem lehet… A skóciai mérkőzésen elkövetett hibákat ki kell javítanunk, ha nem is lesz könnyű, de hazai pályán nekünk kell irányítanunk.– Glasgow-ban miben volt jobb a rivális?
– A védekezése nagyon egyben volt, a mezőnyben pedig sokat birtokolta a labdát. A legnagyobb különbséget mégis a labda járatásában láttam, olyan gyorsan passzolgattak, hogy sokszor nehéz volt követni. Egyik pillanatban a jobb oldalon volt a labda, néhány pillanattal később már a bal oldalon törtek előre. A csoportkörben ismét nagyszerű csapatokkal találkozunk, de mi sem véletlenül jutottunk el idáig.– És a hangulat milyen volt a Celtic Parkban?
– Nem mindennapi volt. Az ötvenezer skót szurkoló félelmetes hangulatot teremtett az arénában, nem volt könnyű ilyen atmoszférában játszani. De ebből a szempontból mi is el vagyunk kényeztetve, a Fradi drukkerei hasonlóan elszántak. Biztos vagyok benne, hogy a Celtic elleni hazai meccsünkön is kitesznek magukért.– Főleg ha az utolsó leheletükig küzdenek.
– Nálam ez az alap. Nemcsak a pályán, a magánéletben is érzelmes ember vagyok, szeretem megélni a pillanatokat, erről a szüleim sokat tudnának mesélni. Nehéz gyermekkorom volt, mindenért meg kellett küzdenem, a családomnak semmit sem adtak ingyen. De talán így volt ez jól, egy életre megtanultam, munkával, odaadással szinte mindent el lehet érni. Imádok Magyarországon játszani, élni, nem csak duma, a szívemet adom a Ferencvárosért! Rengeteget köszönhetek ennek a klubnak, nekem most nincs fontosabb, mint ezért a csapatért küzdeni.– Lát esélyt a Celtic legyőzésére?
– Persze, miért ne?! Jó csapat vagyunk, az öltözőben egység van, és mindannyian nagyon szeretnénk megszerezni első pontjainkat a csoportkörben.– Csütörtökön eldőlhet, a tavasszal is ott lehet-e a Ferencváros a nemzetközi porondon. Ez nem jelent plusznyomást?
– Ebből a szempontból a Celtic elleni a szokásosnál is fontosabb mérkőzés lesz, nincs más választás, nyernünk kell. Kemény kilencven perc vár ránk, a figyelmünk egyetlen pillanatra sem hagyhat ki, csapatként kell együtt dolgoznunk. Okosan, taktikusan kell futballoznunk, akkor lehet esélyünk a győzelemre.– A döntetlen nem is lenne jó eredmény?
– Nem. Ezúttal muszáj győznünk!
