Ryannel beszélgettek, többek között a büntetők is szóba kerültek.

– Feltételezzük, csalódásként élted meg a glasgow-i szereplést.
– Egyértelműen, de nem feltétlenül csak az eredmény miatt, hanem mert nem játszottuk jól. Ennél sokkal jobb futballra vagyunk képesek, már csak a csapatban rejlő kvalitások is ezt mondatják velem.

– A csoportkör felénél járunk. Mi az eddigi legfőbb tanulság?
– Hogy nem lehet hibázni, sem elöl, sem hátul. Ha hibázol, megfizetsz, ez a legfontosabb lecke. Hiába vezetünk Leverkusenben egy nullra, elég egy kis kihagyás, és fordít az ellenfél. Ez a szint kilencven percnyi folyamatos koncentrációt igényel. Az én személyes leckém mondhatni ugyanez, hogy nem hibázhatsz. Egy ilyen szintű meccsen kevés lehetőség adódik, amikor igen, meg kell mutatni, mit tudsz, be kell fejezni az akciót, Glasgow-ban sajnos nem sikerült. Ugyanakkor mindvégig türelmesnek kell maradnom, kivárni a pillanatot, amikor lecsaphatok. Mert az ilyen szintű mérkőzéseken nyilvánvaló, hogy kevesebbet találkozom a labdával, amikor igen, készen kell állnom arra, hogy eredményes legyek. Ebben feltétlenül javulnom kell.

– Az eddigi ferencvárosi teljesítményedet mérlegelve azonban kijelenthetjük, igen jól teljesítesz. Korábban azt nyilatkoztad, addig mész előre, míg nem repülsz. Már szárnyalsz?
– Nem, még bőven fejlődhetek. Vannak jó meccseim, jól is érzem magam a bőrömben, de lehetnék sokkal jobb, erre törekszem. Ha van egy jó meccsem, a következő fellépéskor az már a múlt, el kell felejteni, csak az adott mérkőzés a fontos. Egyre jobbnak kell lenni.

– Hét bajnokin szereztél hat gólt, ami szép kis termés, jóllehet a hat gólból öt büntetőből született. A csatár szemében az ugyanolyan értékes, mint egy mezőnygól?
– Igen. Annál is inkább, mert a tizenegyest sokszor olyan szabálytalanság előzi meg, amivel a gólszerzést akadályozza meg az ellenfél, sőt olyan is előfordul, hogy épp a büntetőt elvégzővel szemben. De legutóbb ugye kihagytam a tizenegyest, szóval azt sem olyan pofonegyszerű gólra váltani. Fontos viszont, hogy a csapat megpróbáljon minél több helyzetet kialakítani, mert abból születhetnek a tizenegyesek.

– Akkor tehát nem teszel különbséget a találataid közt.
– Nem. A gól az gól, mindegy, hogy egy méterről, vagy húszról szerzem.

– Cipruson is igen jó százalékban váltottad gólra a büntetőket. A legutóbbi hiba ellenére is kijelenthetjük, jól rúgod a tizenegyeseket. De mi kell ahhoz, hogy valaki kiváló ítéletvégrehajtó legyen? Nyugalom, hatvanas pulzus? Vagy remek rúgótechnika?
– Attól függ, hogyan végzed el. Valaki előre eldönti, hova lövi a tizenegyest, ahhoz elsősorban jó technika szükségeltetik. Én inkább kivárok, megvárom, merre mozdul a kapus, ehhez valóban kell egyfajta nyugalom. De nincs rossz út, egyik végrehajtási forma sem rosszabb a másiknál. Én maradok a jól bevált módszernél. Sokat gyakorlom, eddig többnyire működött is. Felnőttként egyet hagytam ki a legutóbbi mellett, az elmúlt szezonban. Igyekszem tökéletesíteni.

– Három fiútestvér társaságában nőttél fel. Sammy ugye csapattársad a Fradiban, a tizenhét éves Camil már profi szerződést kapott a Standardban, a huszonhat éves Jack nemrégiben még Luxemburgban játszott. No de ki közületek a legtehetségesebb?
– Mindannyian azok vagyunk… Egyikünk sem ugyanazon a poszton játszik, nehéz is minket ezért összevetni. Camil ballábas, és bár Jack is szélső, ellentétes oldali. De mindannyiunkba szorult tehetség.

– Mennyire jelentett nehézséget a szülőknek eltartani a négy csemetét?
– Anyagilag sosem álltunk túl jól, de anya, apával egyetemben persze, mindig mindent megtett azért, hogy ne kelljen nélkülöznünk, hogy a lehető legszebb gyerekkorunk legyen, és ha nem is volt túl sok pénzünk, amire szükségünk volt, előteremtették.

– És mindig csak a foci volt?
– Nem, először judóztam. Hatéves koromtól viszont csak fociztam. Mind a négyen az FC Brusselsben játszottunk, elég jól. A nagy belga klubok mindegyike hallott rólunk, én mindig sok gólt rúgtam, nagyon érdekelte őket a családunk. Egy nap felkerestek bennünket a Genttől, és mind a négyünket odavittek. Tizenkét éves voltam.

A teljes beszélgetés: Büntető