Henryt kérdezték többek között a szerdai bajnokiról is.

– Hiányzik Amerika?
– Nagyon! Mielőtt 2019-ben a Molde együtteséhez igazoltam, két hétnél több időt nem töltöttem távol a családomtól. A legtöbb csapattársam európai, nekik könnyebb hazaugraniuk, nekem csak az utazás oda-vissza két nap lenne. Legutóbb májusban voltam otthon, legközelebb karácsonykor megyek…

– A családján kívül mi hiányzik legjobban Amerikából?
– Nekem Seattle, a szülővárosom a világ legszebb helye. Olyan hangulata van, ami semmihez sem fogható. A kávé itt, Európában is finom, az ételekkel sincsen bajom, de Seattle az Seattle. Gyönyörű panorámája van, talán a város hangulata hiányzik leginkább.

– Odahaza a Seattle Sounders profija volt. Más sportot ki sem próbált?
– Két bátyámmal éjjel-nappal fociztunk a kert végében, az utcán, a nappaliban. Alighanem ők fertőztek meg a labda szeretetével. Amerikában nagyon népszerű a kosárlabda, az amerikai futball vagy épp a jégkorong, nálam mégis mindig a labdarúgás volt az első. A szüleim hét­évesen vittek le először a Seattle edzésére, nyomban ott is ragadtam. Évekkel később felnőttként is ott mutatkoztam be, életem egyik legnagyobb élménye volt, amikor bajnoki címet szereztünk az MLS-ben. A város lakói egyszerűen megőrültek, minden meccsünket telt ház előtt játszottuk.

– Tudja, hogy magyarok is játszanak a tengerentúlon?
– Igen, ha jól tudom, a Dallasban játszik egy srác, aki a nyáron az MTK-tól igazolt oda, és a Kansas Cityben is van magyar, neki kifejezetten jól megy a játék.

– Az utóbbi időben ön sem panaszkodhat, Lovrencsics Gergő távozása óta első számú jobbhátvéddé lépett elő. Ennyire sokat jelent a bizalom?
– Ha valaki új csapathoz kerül, néhány hónapra szüksége van az akklimatizálódáshoz, megszokja az ország, a város és az egyesület viszonyait. Nagyon ritka, amikor valaki egyből csúcsformában kezd futballozni. Velem sem volt ez másként, némi időre volt szükségem, míg beilleszkedtem, és kiharcoltam a helyem a csapatban.

– Eddig egyszer játszott a fehérváriak ellen, áprilisban Olekszandr Zubkov duplájával győztek kettő egyre. Hasonló mérkőzésre számít?
– Annyiban mindenképpen, hogy a mostani is rendkívül nehéz találkozó lesz. Ezúttal is idegenben játszunk, a Fehérvár jó csapat, tele jó futballistával. Ami leginkább megmaradt az áprilisi mérkőzésből, hogy a kezdés előtt a Fehérvár futballistái díszsorfalat álltak, rendkívül sportszerű jelenet volt. Ami nagy változás lesz, hogy akkor zárt kapuk mögött kellett lejátszani a mérkőzést, most viszont szurkolók előtt léphetünk pályára, a hangulat teljesen más lesz. Izgalmas, lüktető kilencven percre számítok.

– A döntetlent elfogadná?
– Nem lenne rossz eredmény, ám előre mégsem írnám alá… A fehérváriak otthonában is győzni szeretnénk, és ehhez meg is van a kellő tapasztalatunk, tudásunk. Idén is bajnokok szeretnénk lenni, ehhez pedig kellenek a győzelmek.

NSO