Rengeteg befektető, letartóztatott tulajdonosok, strómanok, perek, felszámolás, licencmegvonás vezetett ahhoz, hogy ma 50%-ban a kínai állam a tulajdonos. A Slavia elmúlt hatvan évének fordulatos története mellett természetesen a mai csapatot is bemutatjuk.

(Az első részt itt találjátok.)

Az 1965-ös visszajutás után sokáig a második helyen álltak a nagy rivális Sparta mögött, az utolsó fordulóban azonban visszacsúsztak és csak bronzérmesek lettek. Jó ideig ez volt a legjobb eredményük, több évben is éppen csak bennmaradtak. Közben a KK-ban a későbbi győztes Vasas verte ki őket, az 1969-70-es szezonban, de mint az előző részben említettük, a sorozat már közel sem jelentette azt, mint a második világháború előtt. 1973-ban az Építőipari vállalat csapatává vált a klub, így jobb anyagi körülmények közt tudtak működni. Ennek az eredménye egy kupagyőzelem volt 1974-ben és három bronzérem. A nemzetközi kupákban a nyolcvanas évek végéig négyszer indulhattak, háromszor az UEFA Kupában, egyszer a KEK-ben, mindannyiszor kiestek az első körben.

Egyszer még találkoztunk ebben az időszakban, az Intertotó Kupában meccseltünk velük 1986-ban. Az első, prágai meccsen a későbbi Slavia-edző és cseh szövetségi kapitány, Karel Jarolím góljával és gólpasszával 2-0-ra nyertek a hazaiak, azt érdemes megjegyezni, hogy Kvasztát már a 33. percben kiállította a cseh játékvezető. A visszavágón 3000 néző előtt szintén egy Jarolím beadás után Svadlenka szerezte az egyetlen gólt. A meccs meglehetősen forró légkörű volt. Az ápolás után az oldalvonal mellett álló Knoplicek Dalnoki Jenőt próbálta megütni. A meccs végén egy kakaskodás után Zsiborást és a gólszerző Svadlenkát küldte le Makó játékvezető, az utolsó percekre Pintér Attila állt a Fradi kapujába. (0-2, 0-1).

1989-ben a bársonyos forradalmat támogatva a csapat tagjai nem voltak hajlandóak pályára lépni a Cheb elleni bajnokin (az ellenfél is csatlakozott a kezdeményezéshez). A rendszerváltás után a klub a Slavia Baráti Körhöz került vissza, de nem tudták finanszírozni a klubot, így tulajdonost kerestek. Boris Korbel, egy cseh-amerikai üzletember előbb a Spartát vette volna meg, de ők nemet mondtak. 180 millió koronát fektetett be a klubba, azzal a céllal, hogy az felvegye a versenyt a legjobb nyugati alakulatokkal. Komoly erősítéseket hajtottak végre, ilyen volt Patrik Berger szerződtetése, vagy az átigazolási rekordot jelentő 24 millió koronáért leigazolt Radim Necas megszerzése. Korbel azonban távozott a klubtól 1993 nyarán, a klub részvényeit Milan Vinkler befektető vette át, aki vezérigazgató is lett. Néhány év múlva letartóztatták, ezután a leggazdagabb cseh üzletember, Petr Kellner és befektetőtársai kerültek házon belülre.

Hiába volt erős a csapat, a nemzetközi kupákban az első kör jelentette a végállomást és a bajnokságban sem jött össze az aranyérem. Erre egészen az 1995-96-os szezonig kellett várni, amikor Patrik Berger távozása ellenére (a középpályást a Dortmund szerezte meg 12 millió koronáért [félmillió dollárért]) sikerült megnyerni a bajnokságot a Slaviának, negyvennyolc év szünet után. Az UEFA Kupában pedig a selejtezőből indulva egészen az elődöntőig jutottak (Sturm Graz [1-0, 1-1], Freiburg [2-1, 0-0], Lugano [2-1, 1-0], Lens [0-0, 1-0 hu.], [Roma 2-0, 1-3 hu.]), ahol a Bordeaux állította meg őket (0-1, 0-1).

Az 1996-os EB-n fantasztikusan szereplő cseh válogatott keretében öt slaviás volt, közülük Sochuparek, Bejbl és Poborsky a döntőben is kezdett, míg Smicer is rendszeresen játszott.

1997-ben a brit ENIC vette meg a klubot, amely ugyanebben az időszakban minket is megpróbált megszerezni, de az MSZP-s háttérű műolasz Dicobe őket és a talán szakmailag legmegalapozottabb ajánlatot tévő IMG-t is kigolyózta, közel sem tisztességes eszközökkel. Az ENIC egy teljes európai klubhálózatot akart kiépíteni, többek közt a Rangersben, a Vicenzában, a Valenciában, a Tottenhamben (amelyben a klubelnök Daniel Levy tulajdonolta ENIC ma is 85%-os részesedéssel bír), az AEK-ban, a Baselban gondolkozva. A cél az lett volna eredetileg, hogy egy európai bajnokságot indítsanak, ami a Bajnokok Ligájával vetekedhetett volna. Az ENIC alatt a klub élcsapat maradt, de a bajnokságot nem sikerült megnyerniük, igaz a KEK-ben (1998-ban) és az UEFA Kupában (2000) a negyeddöntőig jutottak.

2006-ban a Slavia és a Spurs is az UEFA Kupában indult, és hogy az UEFA-szabályt megkerülje, az ENIC egy cseh cégnek, a Key Investmentsnek adta át a részvényeit, amely bejelentette, hogy egy magát megnevezni nem kívánó megbízója nevében csak kezeli a részvényeket. Mint később kiderült, nem meglepő módon ez az ENIC volt. A két klubot egyébként rögtön az első körben össze is sorsolták, a Spurs két 1-0-ás győzelemmel jutott tovább.

A következő évben bajnoki másodikként elindulhatott a BL-ben a Slavia és története során először be is jutott a csoportkörbe, ahol a Steauát megelőzve harmadik lett. Az UEFA Kupában a legjobb harminckettő közt folytathatták, megint a Spurst dobta nekik a sors, természetesen megint az első számú ENIC-csapat ment tovább.

Ezek után Petr Dolezal vezérigazgató irányításával 2008 januárjában felemelték a cég tőkéjét 420 millió koronáról 1040 millió koronára, a játékosok után járó életbiztosítási kártérítés teoretikusan legnagyobb összegével, az ENIC így elvesztette a többséget. Meg is támadta a brit befektető a döntést. Márciusban bejelentették, hogy Petr Dolezal és Tom Rosen a klub két tulajdonosa. Az ENIC korábban kölcsönökkel finanszírozta a klub működését, így a Slavia 110 millió koronával tartozott Levyéknek. Ezen felül a 2008 májusában felavatott új Eden Arena is a britek kezében maradt.

A csapat kétszer is bajnok lett, de a bevételek nem alakultak megfelelően, 2010 őszén így nagyon közel kerültek a működésképtelenséghez. A következő egy hónap rendkívül mozgalmasan alakult. 2011 áprilisában 14 napot kapott a klub arra, hogy rendezze tartozásait a játékosok felé, vagy nem kap licencet. A klub tulajdonjoga több lépcsőn át egy strómanhoz, Antonin France-hoz került, aki mögött egy rovott múltú üzletember, Petr Sisák állt. Közben az ENIC is közleményt adott ki: a klub továbbra is az ő tulajdonuk.

Tüntetés

Ekkor lépett be megmentőként a biztosítókat üzemeltető Natland csoport, a szövetség azonban nem adott licencet. Egy kupameccsen a szurkolók tiltakozásként bevonultak a pályára, a Natland belépett a klubba tulajdonosként egy koronáért, kifizette a játékosok felé esedékes pénzek 30%-át és elkezdte a tárgyalásokat az ENIC-kel.

Ekkor a klubot egy volt jobboldali politikus, Ales Rebicek vette meg, aki rendezte az ENIC-kel is a helyzetet. A klub gyengén szerepelt, a 7. és a 13. hely közt mozgott, Rebicek pedig 2013-ra már nem tudta finanszírozni a klubot, miután félmilliárd koronát már beleölt. 2013 telén a cseh Lukoil vezetője, Dimitrij Romanenko kezdett el érdeklődni, ki is neveztetett egy sportigazgatót, aki hamar kirúgta az edzőt és egy holland szakembert szerződtetett, akinek munkájának hála a csapat csak az utolsó fordulóban úszta meg a kiesést, már Smicerrel a padon. Az új szezon előtt az orosz befektető visszalépett. 2015 nyarán több cég és volt játékos indított felszámolási eljárást a klub ellen.

Ezekután jött a felmentő Jiri Siman, aki korábban is támogatta a klubot és hozta magával a kínai CEFC China Energy-t. Kifizették a nem vitatott tartozásokat, a télen nyolc új játékost hoztak. 2016 végére belső viták miatt Siman távozott és a kínai cég 100% közelébe növelte tulajdoni hányadát. A következő szezonban az ötödik helyen végeztek, ezzel a 2016-17-es szezonban elindulhattak az Európa Liga selejtezőjében.

Ott a playoffban az Anderlecht túl komoly akadálynak bizonyult, de a bajnokságot 8 év után újra megnyerték. A 2017-18-as szezonban az EL-csoportkörig jutottak bajnokként, de címüket nem tudták megvédeni, csak a második helyen végeztek, tizennégy ponttal a Pilsen mögött.

Nagyobb bajnak tűnt ennél az, hogy a CEFC elnökét, Je Csien-minget pénzügyi visszaélések miatt a kínai hatóságok letartóztatták. A cég komoly bajban volt, de a Slavia szerencséjére a kínai állami tulajdonú CITIC csoport átvette a cég tulajdonrészét, ennek a felét aztán novemberben a szintén kínai Sinobo csoportnak adta el, amely azóta a stadion névadója is.

A klub az elmúlt három év mindegyikében megnyerte a bajnokságot, míg a kupát kétszer. 2018-19-ben a Kijev kiverte őket a BL-ből, az EL csoportban a második helyen végeztek, majd a Genket és a Sevillát is kiverve a nyolcaddöntőbe jutottak, ahol a Chelsea, ha nem is könnyen (0-1, 3-4), de már meg tudta állítani őket.

Két éve a BL-ben a negyedik helyen végeztek a csoportban a Barca, az Inter és a Dortmund mögött, de két döntetlennel (Barca 0-0, Inter 1-1) és négy szoros, egy illetve két gólos vereséggel bizonyították, hogy remek gárda.

Tavaly a Midtjylland a BL-playoffban túl nehéz falat volt, az EL csoportkörben a második helyen végeztek, négy győzelemmel, majd a Leicestert és a Rangerst is kiütve a nyolc közé jutottak. A harmadik brit gárda, az Arsenal már megállította őket. A Rangers elleni meccsen Ondrej Kúdela az UEFA szerint rasszista megjegyzéseket tett a hazaiak játékosaira, ezért tíz meccsre eltiltották.

Jelenleg a Slaviában 17 légiós játszik, a keret majd minden tagja válogatott. A cseh gólkirály, Jan Kuchta kihagyta a hétvégi bajnokit sérülés miatt, de a BL-keret tagja, azonban rajta kívül is több rendkívül gólerős játékosa van a cseheknek. Rajta kívül tíz gól felett teljesített a hatalmas ígéret, szenegáli Abdallah Sima, aki 16 gólja mellett 6 gólpasszig jutott, az egyik legjobb román labdarúgó, Nicolae Stanciu, és a nigériai Peter Olayinka is – de összesen 10 olyan játékosuk van, aki legalább 5 gólig jutott az előző szezonban. Három védőjük, Tomas Holes (ő 8 gólig jutott egyébként), David Zima és Jan Boril is az EB-keret tagja volt, két középpályást (Lukas Masopustot és Petr Sevciket) is adtak a válogatottba, míg Michael Krmencik a nyáron érkezett a Brugge-től a Slaviához. Ő egyébként a nyáron a legnagyobb nevű, de remélhetőleg nem legdrágább igazolása a klubnak eddig: kölcsönvették, de ha bejutnának a Bajnokok Ligájába, abban az esetben 2.5 millió euróért meg kellene vennie őt a prágai csapatnak.

A Slaviával három bajnokságot és három kupagyőzelmet begyűjtő 45 éves Jindrich Trpisovsky huszonkét labdarúgót nevezett, köztük Kúdelát, aki biztos nem lép pályára egyik találkozón sem. A legnagyobb kimaradó a csapatkapitány, Jan Boril és a sérült Lukas Provod, mellettük David Hovorka is maródi. A párharcunkra nevezett BL-keretből 8 légiós maradt ki.

A Slavia legtöbbször a 4-1-4-1-es, illetve 4-2-3-1-es felállásokat választja, nagyon ritkán állnak fel három/öt védővel. Nagyon hatékonyan használják ki a helyzeteiket: 1.81-es xG átlag mellett átlagosan 2.16 gól, a beadásokból sok és pontos van (16, 36.5%), a támadópárharcokban azonban nem jeleskednek (40%), nem félnek elveszteni a labdát, amit viszonylag sokszor tesznek, mert nem félnek keményen játszani, intenzíven támadnak le (PPDA átlag 7.3) és sokat szabálytalankodnak, a passzjátékukban viszonylag nagyobb szerepet kapnak a hosszú indítások (12.4%, 58%). A kiugratásokat elég sokszor és pontosan használják (6.9, 41%). A passztempójuk nem kiemelkedő (ez részben a sok hosszú labda miatt is lehet), ‘mindössze’ 16.4 passz/perc.

A Slavia stadionja a 2008-ban átadott 19.370 főt befogadni képes, 14 milliárd forintnyi koronánól épült Sinobo (Eden) stadion. A kapu mögötti szurkolókat a Tribuna Sever fogja össze, akik kisebb pirotechnikai bemutatóval emlékeztek meg a bajnoki címről: