Izgalmas, sokszor ismerős fordulatokban gazdag a prágai klub első 130 éve, amely nyomokban Dózsát is tartalmaz.

A prágai Slaviát 1892-ben a cseh nemzeti öntudat erősítésére hozta a létre a Slavia Irodalmi és Beszélő kör. Először egy bicikli szakosztály, három évvel később, 1895-ben pedig egy multisportklub jött létre, futballcsapat is alakult, nagyrészt gimnazistákból. A klub címere egy oldalra dőlt ötágú csillag lett, ami a bukáskor is meglévő reményt célzott szimbolizálni.

1896-ban (fenti kép) lejátszotta első meccsét a csapat, az AC Prága ellen, a másodikat aztán az első ‘S-betűs prágai derbin’ már a Sparta ellen játszották, 0-0 lett az eredmény. Ennek az évnek az őszén már meg is volt az első balhé a két klub közt. A Slavia csapatának gimnáziumi tanárai névtelen levelet kaptak, az abban szereplő vádak miatt eltiltották a Slavia több tagját a sporttól. A slaviások szerint a spartások írták a levelet, ezért évekig nem voltak hajlandó kiállni a későbbi nagy rivális ellen.

A Fradi alapításában is szerep jutott a Slaviának, Gabrovitz Kornél ugyanis Prágában járt és ahogy Nagy Béla írta róla: “Az egykori Mester utcai diák Prágából hazaérkezve, tisztán látta a századvégi sportviszonyokat. A prágai Slaviánál már megismerte a klubéletet és hazaérkezve kiadta a jelszót: alakí­tsunk mi is klubot a Ferencvárosban! Elsőként a végzős Mester utcai diákokat toborozta, majd a kerület polgárait mozgósí­totta. És amikor elérkezett az idő a klubalapí­tásra, felkérték Dr. Springer Ferencet, a IX. kerület ismert ügyvédjét a vezető szerepre. Az FTC klubalapí­tásának gondolata és az első lépések Gabrovitz Kornélt dicsérik“.

1901-ben stadion épült, a Letna parkba, a Hradzsin, a prágai vár mellé: ez volt az első füves pálya Csehországban. Ebben az évben a cseh szövetség is megalakult és ki is írta a bajnokságot – amelyben azonban a Slavia csak tartalékjaival lett volna hajlandó kiállni, mondván az első csapat annyival jobb a többi gárdánál.

Az első Fradi – Slaviára (képen a két csapat, képek és meccslinkek: Tempó Fradi!) sem kellett sokáig várni, 1902-ben Prágában 4-1-re, fél évre rá, novemberben pedig 8-3-ra kaptunk ki a csehektől.

Az első budapesti meccsre a Millenárison, 1906-ban került sor, itt szereztük meg az első ‘pontot’ a cseh ellenféllel szemben: 5-5 lett a találkozó. Egy évtizednyi szünet után, a háború alatt, 1916-17-ben rendszeresen játszott a két csapat egymás ellen, bár ez nem jelenti azt, hogy teljes volt a béke. Az első ilyen találkozó, ’16 novemberében már a 37. percben félbeszakadt (1-1-nél), a prágaiak már a 6. percben le akartak vonulni. Az eredmények nem javultak (1-4, 3-4, 1-3, 1-1, 2-5).

A cseh klub közben megtalálta első edzőjét: John William Madden, az ex-Celtices skót 1905-1930 közt irányította a Slaviát.

A cseh foci első negyedszázada, annak magas színvonala ellenére nem volt túl szervezett, ezért az ekkor megszerzett bajnoki címeket (ha végig is ment a szezon) a sporttörténészek nem, a klubok azonban beleszámolják a bajnoki címek közé. A Slavia egyszer, 1913-ban lett bajnok ebben az időszakban, valamint háborús bajnokságokat is nyert, az igazi bajnoki sikerek azonban a cseh profi bajnokság 1925-ös indulásakor kezdődtek. A Slavia megnyerte az első szezont, már a legendás hálóőrrel, Frantisek Planickával a kapuban. Érdekesség, hogy az első európai élő közvetítést egy Slavia – Hungária meccsről adta a helyi rádióhíradó, 1926-ban.

A Slavia és a Fradi kapcsolatában a történelem és Trianon nyolc év szünetet hozott, de 1925-ben ezen összecsapások is újraindultak – nem jól: márciusban Prágában 6-0-ra kaptunk ki, ez volt a két klub közt a legnagyobb különbség közös történetünk során. “A mezőnyben egyenrangú volt az FTC – néhány védelmi hiba és a gólképtelenség okozta a katasztrófális vereséget – Kornerarány 1-1” – írta bevezetőjében a Nemzeti Sport.

Néhány nappal később az első, háború utáni budapesti magyar – cseh klubmeccsen aztán megszereztük első győzelmünket, Steczovits László első félidős találatával. Egy évvel később a Fradi – MTK alatt érdekes körülmények közt félbeszakadt Húsvéti serleg küzdelmei során találkoztunk a prágaiakkal (1-1). Az évtized végéig még számos alkalommal összecsaptunk, ekkor már egyenlő erők küzdelmét hozta a párharc (1926: 2-1, 1927: 1-2, 1-4, 1928: 5-1, 0-3).

Közben a saját bajnokságában 1928-29-ben ismét bajnok lett a Slavia, ez volt a már 65 éves Madden utolsó sikere a klubnál visszavonulása előtt.

A Slavia is állandó résztvevője volt a méltatlanul elfeledett, úttörő és nagy hatású Közép-Európai Kupának (másnéven: a Mitropa-kupa) – ez az első jelentős, szervezett nemzetközi kupasorozat volt a mai nemzetközi kupák elődje. 1927-es velencei alapításakor négy ország (Magyarország, Ausztria, Jugoszlávia és Csehszlovákia) 2-2 legjobb csapatának indulásáról döntöttek. Mi a második, 1928-as sorozatban indulhattunk először, és magabiztosan győztünk is (7-1, 3-5 a Rapid ellen a döntő két meccsén). A következő évben már az olaszok is csatlakoztak, 1934-ben a KK 16 csapatosra bővült. 1936-ban már előselejtező is volt, 8 csapat, köztük négy svájci is versengett a részvételért, 1938-ban pedig román csapatokat is meghívtak. A második világháború ezt a kezdeményezést is nagyban hátráltatta, az 1940-es kiírás félbeszakadt és tíz évig nem is indult újra. 1951-ben újra kiírták, azonban mindössze négy csapat részvételével. Négy év szünet után 1955-ben a BEK-kel párhuzamosan újra indult és 1992-ig minden szezonban ki is írták, azonban a BEK/BL, a VVK/UEFA-kupa és a KEK mellett egyre inkább háttérbe szorult, egyfajta “futottak még sorozatként“.

1930-ban rendezték az első nemzetközi kupapárharcot a két klub közt, a KK-ban. A negyeddöntőben futottunk össze az előző évben finalista Slaviával, két szoros meccsen (2-2, 1-0) mi jutottunk tovább. Ezután két barátságos meccs (1931:1-2, 1933: 3-1) következett.

Ez volt a Slavia legsikeresebb időszaka: 1928-29 és 1936-37 közt hatszor is bajnokok lettek, miközben az 1934-es VB-ezüstérmes csehszlovák válogatottba tíz játékost adtak, nyolcan a döntőben is pályára léptek: a már említett Planicka mellett olyan nagyságok, mint pl. Antonin Puc. Itt nem mehetünk el amellett sem, hogy a csehszlovák válogatott és Planicka volt az elszenvedője három évvel később annak a magyar – cseh meccsnek, melyen talán legnagyobb legendánk, dr. Sárosi György legemlékezetesebb teljesítményét nyújtva mesterhetesig jutott el (8-3).

1936-ban találkoztunk megint, ismét a KK-ban, hiába nyertünk rendkívül magabiztosan hazai pályán (5-2), a visszavágón kaptunk egy négyest és így kiestünk. “A mérkőzés nagyobb részében fölényben volt a Ferencváros, de a hajrában elvesztette az fejét” – írta a Sporthírlap. Az első találkozó bekerült a Filmhíradóba is:

Az 1937-es kiírásban megint találkozunk, a tizenhat közt, és két meccsen le is győztük cseh ellenfelünket. Az az évi Lazio elleni KK-diadalhoz vezető út első két találkozójáról a Tempó Fradi!-n lalolib remek cikkekben ír, így ennek bővebb ismertetésétől eltekintünk – tessék odamenni, elolvasni (2-2, 3-1).

A következő, 1938-as szezonban mindkét csapat jól kezdett: mi a Brnot és a Temesvárt, ők az OFK Belgrádot és az Intert verték ki. Az elődöntőben elkerültük egymást (mi a Juventust, ők a Genoát kapták), ezután nyilatkozta a Slavia akkor még szinte új igazolása, későbbi legendája, a bécsi születési Josef Bican (221 meccs, 437 gól 1937 és ’48 közt) a Nemzeti Sportnak, hogy “van egy álmom: szeretnék egyszerre Sárosival és Csehvel egy csatár sorban játszani. A viszontlátásra a Ferencváros elleni KK-döntőn!” (Cseh II László, Hungária, szintén későbbi VB-ezüstérmes játékos – ulloi129).

Josef Bican

Bicannak igaza is lett, a két csapat került a döntőbe. Az időpontokon sokat tárgyalt a két klub (itt és itt), végül az odavágót szeptember 4-én Prágában rendezték, itt jó eredményt értünk el egy fordulatos meccsen (2-2).

A rendkívül várt visszavágón egy héttel később teltház, negyvenezer néző volt, több kordonon keresztül lehetett csak bejutni, ennek ellenére “az előkordonokon átjutott jegynélküliek a B-tribün lezárt ajtóin át próbáltak behatolni, [a rendőrség] rögtön elintézte a rendbontókat“. A csapatunk azonban nem brillírozik, 0-0-ás félidő után Toldi Géza fejét is be kell kötni, a második félidőben aztán hiába játszunk fölényben (szögletarány 14-2), a jól kontrázó Slavia megérdemelten nyer 2-0-ra.Gyengén játszott a Ferencváros, de a balszerencse is üldözte… Az első gól játékvezetői elnézés következménye.” – foglalta össze a Nemzeti Sport.

Ez a kupagyőzelem volt a cseh klub egyetlen nemzetközi kupasikere, igen büszkék is rá, érthetően – a korszak egyik legjobb csapatát kellett hozzá legyőzniük.

A világháború náci megszállása alatt protektorátusi bajnokságot rendeztek Csehországban, mind a négy befejeződött kiírást a Slavia nyerte. 1945 után még egy bajnokságot nyertek (1946-47), de a kommunista hatalomátvétel után nehéz helyzetbe kerültek. A kispolgári, jobboldali klubnak tartott Slaviából erőből átirányították más klubokba a játékosokat, így Bicant is, míg a stadiont lebontották, hogy a helyére Sztálin-emlékművet építsenek (azt 1962-ben aztán a hatóságok felrobbantották). Igaz, legalább a lelátóit ‘átvitték’ a helyi Práterben, az Edenben található ‘új’ stadionba.

Az 1949-es és az 1950-es Húsvéti tornán is találkoztunk, az első meccsen 8-3-ra nyertünk (Deák 4, Kocsis, Horváth, Budai), egy év múlva pedig 5-3-ra. Kocsis három, Budai 2 gólig jutott a már ÉDOSZ-nak csúfolt Fradiban – majd Cziborral együtt nemsokára ‘mehettek’ a Honvédba…

1951-ben nagy botrány tört ki a klubnál, amikor kitudódott, hogy három játékos más klubokban játszott barátságos meccseket. Tíz játékost büntettek meg, többeket kirúgtak, míg Frantisek Fiktusra egyenesen munkaszolgálat várt. Ezt már nem bírta el a csapat és kiesett az élvonalból, története során először.

A csapat neve ekkor, 1948 óta már Dinamo Slavia Praha volt, így a Dinamo / Dózsa család – nem lelkes – tagja volt. Az elsőosztályba visszajutott gárdával 1957-ben ismét találkoztunk egy barátságos meccsen (3-3). 1958-59-ben a Slavia megint bronzérmes, néhány év múlva, 1963-ban azonban ismét kiesik.

Nemhogy nem jutottak vissza, de a másodosztályban is közel voltak a kieséshez. Már csak alig ezren jártak a meccsekre és az a hír járta, ha kiesik a klub, akkor megszűnik és a Bohemiansnak adják a stadionját. Jiri Hajek műkritikus a Plamen magazinon keresztül szólította meg a klub szurkolóit a Slavia megmentésére és 1964 márciusában ezer fő részvételével gyűlést rendeztek. Megalakul a Slavia Barátai Egyesület (Slavia BE), amely kulturális rendezvényeket szervezett, ezeknek a bevételeiből biztosította a túléléshez és bennmaradáshoz szükséges összegeket a klub számára. Ezekután a helyi OTSH-hoz fordultak a szurkolók, amely harmadik nekifutásra engedélyt adott arra, hogy visszakapja a csapat a nevét. A következő szezonban, 1964-65-ben pedig visszajutottak, az erről döntő találkozón már 42000 néző volt kint a Pilsen ellen. A Slaviaként visszajutott egyesület többet nem esett ki az elsőosztályból.

A Slavia a Pilsen elleni másodosztályú rangadón, 1965 tavaszán

(Folyt. köv., a cikk testvéroldalunk, a tempofradi.hu nélkül nem készülhetett volna el!)