Ma indul el Tokióba a női kézilabda válogatott.

Három hét felkészülés áll mögöttünk, nagyszerű helyszíneken, hatalmas vendégszeretettel. A tervezett munkát sikerült elvégeznünk – kezdte Elek Gábor, a válogatott szövetségi kapitánya. – Mindhárom felkészülési mérkőzésünket megnyertük, aminek nagyon örülök, bár hozzá kell tennem, ezeken a találkozókon több hullámvölggyel is meg kellett küzdenünk. Igaz, a gyakorlás volt az elsődleges célja ezeknek a meccseknek, illetve a brazilok ellen nem is akartuk kiteríteni a kártyáinkat, hiszen igencsak korán találkozunk velük a csoportban – emelte ki a szakvezető. Úgy gondolom, hogy ha sikeresen szeretnénk szerepelni az olimpián, annak az a kulcsa, hogy minden stresszt, nyomást itthon hagyjunk Budapesten. Egy zsivány, vidám csapatot szeretnék látni majd kint. Nem vagyok jó jós és latolgatni sem szeretnék, annyit viszont elmondhatok, hogy egyértelműen szeretnénk továbbjutni a csoportból, de egyelőre csak eddig tervezünk előre. Minden ellenfelünk komolyan készül, azonban mi szeretnénk a borítani a papírformát. Úgy vélem, az a csapat, amely jobban tud alkalmazkodni mindenféle körülményhez és esetleges nehézséghez, előnyben lesz másokkal szemben – zárta gondolatait Elek Gábor.

Kovacsics Anikó vállsérülését követően tért vissza a válogatott felkészülési mérkőzésein. A magyar nemzeti együttes csapatkapitánya elmondta, a rehabilitációja jól sikerült, így teljes erőbedobással tudta végezni a felkészülést is csapattársaival. – Edzésről-edzésre jobb volt a vállam, és a felkészülési mérkőzéseken is úgy érzem, már jó állapotban voltam és tudtam segíteni társaimat. Fantasztikus érzés, hogy én lehetek a csapatkapitánya ennek az együttesnek, remélem, hogy eredményességben is felérünk majd az elődeinkhez.

Janurik Kinga: „Természetesen fárasztó volt az elmúlt néhány hét, de nagyon sokan cserélnének velünk, hogy ezt a sok kemény edzést végigcsinálhassák az olimpia előtt. Minden egyes percét élveztem az alapozásnak és örültem, hogy elfáradtam a munkában, meg egyáltalán annak, hogy itt lehetek a keretben. A brazilok ellen a második, hétfői meccsen az első félidő nem úgy alakult, ahogy szerettük volna, viszont büszke vagyok, mert így is sikerült megnyernünk a találkozót. Akad még min csiszolnunk és javítanunk, de még mindig van több mint egy hetünk, mire elkezdődik az olimpiai torna, és ezt az időt arra fogjuk fordítani, hogy tökéletesítsük a játékunkat. A legfontosabb, hogy tizenhárom év után végre sikerült kijutnunk a játékokra, és ha már ott leszünk, szeretnénk örömöt szerezni a szurkolóknak, hiszen tudjuk, nagyon sokan drukkolnak nekünk itthonról. Olyan helyezést szeretnénk elérni Japánban, amire mindenki büszke lehet. Remélem, Japánban azt a kézilabdát játsszuk majd, amit tudunk, és az első pillanattól kezdve megmutatjuk az igazi arcunkat. Nem nézegetünk nagyon előre, mindig a soron következő ellenfélre összepontosítunk és készülünk – próbálunk mindenkit legyőzni. A svéd, a spanyol és a brazil együttessel nagyjából azonos szinten állunk, az orosz, illetve a francia válogatottal is pariban lehetünk, ha kihozzuk magunkból a maximumot és csapatként küzdünk. Minden csoportmeccs azon múlhat, mennyire sikerül a saját játékunkat játszani és védekezésben mennyire leszünk kemények. Reális a negyeddöntő elérése, azzal a céllal utazunk ki, hogy továbbjutunk a csoportból.

Bővebben: MKSZ, NSO